Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 11. szám - Az 1912. év magánjogi gyakorlata. (Az E. J. K. "Jogesetek Tára" nyomán).

116. oldal. Erdélyréazi Jogi Közlöny 11. szárra anya sem tudhatja akkor, amikor vele többen nemileg közösültek. Ezért az anyának az az állítólagos beismerése, hogy a gyermek ettől vagy attól a vele nemileg közösült férfitől származik, anyagjogilag teljesen közönbös. Itt látjuk, hogy a két biróság közül az egyik orvosi kérdésben is nyilatkozik, mig a másik orvosi vonatkozású kérdésben minden vélemény, illetve nézetnyilvánitástól tartózkodik. Megjegyzem itt mellesleg, hogy a jogászbiróságnak is tisztában kell lennie a medicina forensis bizonyos — köztudatba átment — fogalmaival s nem szükséges minden felvetett orvosi vonatkozású kérdésben bizonyítás felvételt biztosítani. Pl. a fennforgó esetben — egyedül a gyermek fejlettségéből arra következtetni, hogy az nem alperestől származik — az orvosi tudomány mai állás szerint — úgyszólván teljes lehetetlenség. A gyermek fejlődésének gyorsaságát befolyásoló, csak kis részben ismert és rendesen meg nem állapitható körülmények miatt a terhesség tartama és magzat kifejlődésének foka között szoros összefüggés ugyanis nincsen, egyáltalában nem követelhetjük meg a terhesség hosszabb ideig való tartásának a bizonyításához a gyermeknek lúlfejlödését s meg kell engednünk annak a lehetőségét, hogy rendes érettségü, sőt némileg éretlennek látszó gyermeknek terhességi tartama is meghaladhatja a 300 napot s viszont rövid ideig tartó terhesség is adhat túlfejlödött gyermeket. (Kenyeres: Törvényszéki orvostan.) Ezért nem helyes mindig a védekező természetes atya bizonyítási indítványait honorálni, még ha azok látszólagos orvosi színezettel is b'rnak. Mert a természetes apáknak természetrajzához tartozik sok esetben a lehetetlenség bizonyítására való vállalkozási készség is. Hiszen a gyakorlatban előfordult az is, hogy egy természetes apa a gyermek bíróság előtti felmutatását is kérte azért, hogy bizonyíthassa ezzel, miszerint a gyermek nem hozzá, hanem egy másik férfihoz hasonlít, ennélfogva az nem tőle származik. (Curia 1904. I. G. 374.) Persze ezen kérelme, — „mint alappal nem biró" — figyelembe nem vétetett. Felmerült esetben az képezte kérdés tárgyát, hogy a törvényesnek bejegyzett gyermek tartásdíj megállapítása iránt felléphet-e perrel a természetes apa ellen ? Az eset az igaz, hogy annyiban nem állította teljesen élére a kérdést, amennyiben a természetes apa a gyermek tartását külön egyezségileg vállalta, a kereset tehát erre volt fektetve. Alperes azzal is védekezett, hogy a gyermeknek törvényes apja van, ennélfogva esry harmadik, tehát ő mint természetes atya, a tartásra nem kötelezhető. Ezen érvelése azonban nem fogadtatott el és azon az alapon, hogy egyezségileg a gyermek tartására kötelezte magát, a felebbezési biróság marasztaló Ítélete ellen benyújtott felülvizsgálati kérelme elutasittatott. Felmerül itt az a kérdés, hogy vájjon az ily egyezség nem ütközik-e a jó erkölcsökbe, tekintettel arra, hogy a gyermek törvényes születésűnek tekintendő, amig bíróilag törvénytelenné kimondva nincsen. A fenti esetben hallgatólag ugyan, de kimondatott, hogy az ily egyezség a jó erkölcsökbe nem ütközik. Felmerült hasonló esetben ugyanígy nyilatkozott a kir. Curia is, de már kifejezetten. 1906. G. L 636. számú határozatában azt mondta ugyanis ki, hogy abban az esetben, ha a gyermek anyja gyermektartási igényét nem a nemzés tenyéré, hanem alperesnek kötelező ígéretére alapítja, a per eldöntésére mi befolyása sincs annak, hogy a gyermek az anyjának más férfiúval való házasságának fennállállása alatt született és hogy a gyermek törvénytelen születésűnek ki nem mondatott és mert az egyezség, melyre a kereset alapíttatott való, azért nem ütközik a jó erkölcsökbe és ehez képest azért bir joghatállyal, mert egyfelől az már megszületett gyermek tartására vonatkozik és mert másfelöl törvényes gyermek részére harmadik személy is joghatálylyal vállalhat tartási kötelezettséget. (Egyetemes ttár. I. évf. 223. eset.) Ebből következően kétségtelen, hogy amig a gyermek bíróilag törvénytelennek kimondva nincs, a nemzés tényén tartás iránt a természetes atya ellen keresettel fel nem léphet. Felléphet azonban, ha keresete külön jogalapra, vagyis arra van fektetve, hogy a természetes apa a gyermek tartását külön és kifejezetten elvállalta. Mint érdekes esetei felemlitendőnek tartom még, hogy a kir. Curia már jóerkölcsökbe ütköző szerződésnek tekinti, ha a nagyapa szerződésileg elvállalta fiának elhalálozása esetére az ennek az ágyasságából származandó gyermekek tartását. (1904. 1. G. 570. Grill-féle Dtár I. évf. 425. eset.) A nötartdsi gyakorlatban megállapodást nyert elvet hangoztat a kolozsvári kir. Ítélőtáblának 1911. G. 340. számú (J. T. 7.) határozata, hogy t. i. a nő a különélés ideje alatt, ha arra a férj vétkes magatartása is szolgáltatott okot — mindaddig, mig a házastársi kötelék fenáll, a házastársi hűséget megtartani és erkölcsös életet élni köteles. Az ideiglenes tartás mértéke, a szükséges tartás, mely az optkv. 91. §-a értelmében, a férj vagyonához mértan szabandó meg. Ebből folyóan a vagyontalan és saját eltartását is nehezen ellátó férj, a vagyonos és magát eltartani képes feleségét eltartani még sérelmes viselkedése esetén sem lehet köteles. (Marosvásárhelyi kir. it. tábla 1912. G. 268. — J. T. CXXXIX.) A házastársak egymásközti vagyonjogi viszonyait illetően — az optkv. szerint, — a házasság megkötése önmagában véve a házasfelek vagyoni viszonyait érintetlenül hagyja. Mindenik házastárs megtartja előbbi tulajdonjogát s arra, amit mindenik fél a házasság alatt szerez, vagy bármi módon nyer, a másiknak igénye nincs, (optkv. 1237. §.) A házassági összeköttetés — tehát, a házastársak között, vagyonközösságet magában még meg nem állapit, ahhoz külön szerződés kívántatik, (optkv. 1233. §.) A nő saját vagyona feletti intézkedési jogától eképpen megfosztva nem lévén, saját vagyonából meghatározott rendelkezéssel bárkinek és igy férjének is adhat át vagyoni részt, esetleg kölcsönt is és az ily meghatározással adottat vissza is követelheti tőle a házasság fennállása alatt is, mert az ily külön célmeghatározás mellett történt átadás kizárja azt, hogy a férj kezén az átadás ténve utján hozományi minőségű vagvonná alakuljon, (kolozsvári 'kir. it. tábla 1912. G. 136.. — 106.) A közösen szerzett rénz és ezt a vétel folytán helyettesítő állapotok — az optkv. 1237. §-a alapján sem modhatók a férj mint vélelmezett szerző tulajdonának, mert a felhívott törvényhely csakis kétség esetében állithatja fel vélelemként a szerzeménvnek a férjtől való származását, (marosvásárhelyi tábla 1912. G. 52. — KXXIII.) A közös háztartásba, közös használatra szerzett dolgokat a nő férjétől a házassági kötelék fennállásáig még akkor sem vonhatja el, ha azok a tárgyak esetleg a nőnek külön céljára adott pénzből vannak véve és ha a nőnek kezdőbetűivel vannak is ellátva. (Mv. tábla 1911. G. 321. — XXIX.) Rendkívül érdekes kérdést feszeget azonban a kolozsvári kir. Ítélőtábla 1988/1911 számú Ítélete (J. T. 81.) Nevezetesen a katonai házassági biztosíték jogi természetét igyekszik megfejteni. Abból ugyanis, hogy az óvadék az alsóbb tiszti rangfokozati fizetésben kellő fedezetet nem találó, a tiszti állással járó életmód szempontjából szükséges házassági terhek könnyítését célozza — arra a következtetésre jut, hogy a tiszti biztositékként a nő által lekötött ingatlanok a tiszti biztosíték külön jellege mellett is az optkv. 1218. §-ában emiitett hozomány jogi természetével birnak (joghasonlatosság), mert a mint a feleség, vagy ennek részére egy harmadik a házassági jogviszonynyal járó költekezés könnyebbitése végett ad vagy ígér — hozomány. Ugy hiszem, hogy a ka'onai házassági óvadék jogi természetének meghatározása céljából — nem szükséges analógiához fordulni, és pedig azért nem, mert nem feltétlen szükséges létező kategóriák alá subsumálni. A katonai házassági óvadék ugyanis egy sui generis jogintézmény ; — az óvadék — célvagyon természetét veszi fel. Hogy tehát milyen viszony létesült a félek között mindig az ajánlati okmány tartalma az irányadó. Ha pedig a katonai házassági óvadékot már éppen kategorizálunk kell — inkább ajándékozásnak kell tekintenünk, mint hozománynak, különösen, ha azt harmadik személy ajánlja fel. Az illetékszabályok szerint is a kaució alapítása ajándékozás, ha extraneus adja és pedig ex tunc; ajándékozás, ha a férj adja, de csak a férj korábbi halálozásától esedékes részletek tekintetében és nem illetékköteles az ügylet, ha a nő adja. Egy azonban kétségtelen, hogy a házassági óvadéknak jelenlegi felajánlási módja, tehát ugy az ajánlati okmány, mint az érvényben levő szabályzat oly kevéssé pontos és magánjogilag annyira zavaros, hogy legjobb, ha a házassági óvadékot sui generis jogintézménynek vesszük, melynek tartalma mindig a fenforgó concrét esettől függ. —w. — (Folytatjuk.)