Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 10. szám - Az országos ügyvédszövetség kolozsvári osztályának felterjesztése a jegxzői magánmunkálatok megszüntetése tárgyában - Telekkönyvi helyesbités a gyakorlatban. Folytatás

106. oldal. Erdélyrészi Jogi Közlöny megnyilatkozó belső intuitio. ami Husztinak erős gyakorlati érzékét, tiszta fejű egyenes gondolkozásmódját a hagyományos „Begriffjurisprudenz" virágzásának tetőfokán is elementáris erővel juttatja érvényesülésre. (Folytatjut) Hz országos ügyuédszöuetség kolozsvári osztályának felterjesztése a jegyzői magánmunkálatok megszüntetése tárgyában. Nagyméltóságú Miniszter Ur! Az 1912. évi 54. t.-c. 16. §-ában a törvényhozás az ügyvédi kar jogos érdekeinek felismerésével törvényileg biztosította számára azt a munkakört, melynek betöltésére természeténél fogva az arra képesítéssel birő szakember, azaz az ügyvéd van hivatva. E törvényhely azonban érintetlenül hagyta az 1904. évi XI. t.-c. 12. §-ának rendelkezését, amely a perenkivüli teendőknek vidéken való elintézését a korábbi gyakorlatra való utalással a jegyzői kar hatáskörében meghagyta. A meglevő szabályrendeletei; szerint a vidéken 5000-nél több községi jegyző, nemkülönben önálló hatáskörrel felruházott segédjegyző a következő perenkivüli munkakört tölti be: szolgálati szerződések, vállalkozási, adásvételi, csere, bérleti, haszonbérleti és birtok elkülönítési szerződések, adóslevelek, nyilatkozatok, biztosítási okiratok, egyezségek, bérrendeletek, törlési engedélyek, vázrajzok, kérvények, felebbezések, nyugták készítése. A jegyzői kar részére a fenntartott munkakör úgyszólván az egész perenkivüli prakszist felöleli, miáltal az ügyvédi munkakörnek csak azt a részét hagyja érintetlenül, mely a peres prakszisból áll. Az ügyvédi kamarák évi jelentésében láthatta Nagyméltóságod az ügyvédi kar határtalan elkeseredésének nyilvánítását, melyet a jegyzői karnak az ügyvédi kar által sérelmezett magánmunkálati tevékenysége a létért küzdő magyar ügyvédi karból kiváltott. Az ügyvédi kar elkeseredése annak láttára, hogy az ügyvédi kamarák e sérelmüket orvosolni képtelené!:, az Országos Ügyvédszüvetségbe tömörült, mely közel 5000-nyi taglétszámban országos egységben összeforrva fordul Nagyméltóságodhoz, hogy a gazdasági válsággal küzdő magyar ügyvédi kar e sajgó sebét a belügyi m. kir. kormánnyal egyetértőleg meggyógyítani kegyeskedjék. Ügyvédi kamaráink jogpolitikai szempontból is számos alkalommal utaltak a jogkereső közönség érdekére, amidőn a jegyzői magánmunkálatok törvényhozási megszüntetését szorgalmazták. Az 1912. évi 7. t.-c. (szervezeti novella) az ügyvédi képesítés fokozásával bebizonyította, hogy az eddigi ügyvédi kvalifikáció nem volt biztosíték arra. hogy a gazdasági élet haladásával megsokasodott igényeknek megfeleljen. Az a tudás, melyet ennek belátásával a szervezeti noveila az ügyvédtől megkövetel, nem szorítkozik a peres prakszisra, hanem a perenkivülire is, melyben az ügyvédnek profilaktikus tevékenysége törvénykezési szempontból sokkal fontosabb, mint a peres prakszisban. Jogpolitikai szempontból elitélendő anomáliának tartja a magyar ügyvédi kar azt az állapotot, hogy a vidéki perenkivüli prakszis úgyszólván egész terjedelmében a jegyzői kar dominiumának fenntartassák, amely a közigazgatási tanfolyamon a jogtudományt csak elemeiben sajátítja el, lényegben azonban nem nyújt a jegyzőnek a perenkivüli prakszis folytatására elegendő szakismeretet. Készséggel koncedáljuk, hogy a régi időkben, midőn az ügyvédi kar létszáma igen csekély, a jogkereső közönség zöme által pedig megközelíthetetlen volt, a szükség kényszerítő hatása alatt a jogkereső közönség a községnek egyetlen tollforgató emberére, a jegyzőre volt utalva. Az akkori primitív viszonyok mellett ezt az anomáliát tűrni kellett. Ma már azonban ott tartunk, hogy a városokban az ügyvédi létszám oly túlzsúfolt, hogy minden valamire való községre juthat belőle egy-két ügyvéd, ha a jegyzői maganmunkálatok megszüntetése által a községi jegyző versenyétől megszabadul. Az Országos Ügyvédszövetség az ő tagjainak panaszából tudja, hogy számos tagja csak azért nem vonul ki a községekbe, mert nem bírja ki a versenyt a jegyzővel, ki az erő mérlegének serpenyőjébe.hatósági hatalmi súlyát dobja. Az ügyvédi kar a változott viszonyok folytán elérkezettnek látja ennélfogva az időt, hogy az eddigelé kényszerűségből tűrt jegyzői magánmunkálati kör törvényhozásilag megszüntettessék, miáltal nem csak az ügyvédi kar jogos gazdasági érdeke érvényesül, hanem a jogkereső közönségé is, de ezenfelül a közigazgatásé is. Nagyméltóságod az ügyvédi kamarák jelentéséből és felirataiból meggyőződhetett a szomorú közigazgatási állapotokról, melyeknek főkutforrása a jegyzők munkálati tevékenysége. A jegyző kétlaki működési körénél fogva jövedelmét fokozandó emberi okokból annyi magánmunkálatot iparkodik magának biztosítani, amennyit egyénisége és ereje megenged. Hatósági hatalmával gyakorol befolyást közönségére, hogy a perenkivüli jogi magánmunkálatokkal öt bizzák meg. Tudjuk, hogy olyan ügyekben készit beadványokat, melyekben a községi elöljáróság a véleményező testület, melynek, ha jogilag nem is, de szellemileg és egyénileg a jegyző a vezetője. Ez az állapot korrupcióra vezet és a közigazgatás elhanyagolásával, mert jövedelmezőségi okokból a közigazgatást a jegyző a második helyre helyezi, vagyis elhanyagolja, amely igazságnak közigazgatásunk elmaradottsága leghangosabb bizonyítéka. Közismert Nagyméltóságod előtt az a tény is, hogy a jegyzői kar egyre panaszkodik, hogy a közigazgatás minden ágában teendőkkel annyira el van árasztva, hogy hivatalát a közérdek által kívánt módon betölteni nem képes. Különösen hangos volt a jegyzők e panasza, midőn a magas kormány az uj adótörvényeket kívánta életbeléptetni. A jegyzői kar e panasza a magyar ügyvédi kar jogos kívánságának legközérdekibb indoka. Az Országos Ügyvédszövets'g a Miniszterelnök ur őnagyméltósága által a képviselőház választójogi bizottságában tartott beszédéből örömmel értesült, hogy a választójogi reformmal kapcsolatban a jegyzői állást államosítani fogja. E közigazgatási reformmal kapcsolatban hiszi és reméli, hogy a jegyzők fizetési és előmeneteli viszonyainak szabályozásával egyidejűleg jogi inagánmunkálati körét meg fogja szüntetni, mert ezt most már nemcsak a magyar ügyvédi karnak, hanem a közigazgatás, illetve az ország közönségének érdeke is megköveteli. Az ügyvédi karra nézve döntő történeti pillanatot felhasználja az Országos Ügyvédszövetség is, midőn Nagyméltóságodhoz fordul: hogy a belügyi m. kir. kormányhoz egyidejűleg intézett hasonló tárgyú és célú memorandumunkat támogatni kegyeskedjék. Kegyelmes Urunk! 5000-nél több jegyző és segédjegyző sajátította ki véleményünk szerint jogtalanul a joggyakorlatot a perenkivüli ügyekben a jogkereső közönség és közigazgatás rovására. Magyarországon maholnap 8000 ügyvéd éli gazdasági válságának súlyos napjait. Milliókat s milliókat fizet a magas kincstárnak bélyegilleték alakjában személyes felelősség és súlyos bírság terhe mellett, melyeket a tűrhetetlen ügyvédi versenyviszonyok közepette a felek nem előlegeznek, sőt igen számos esetben utólag sem térítenek meg. Kamaráink évenkint ezrivel veszik igénybe kartársainkat a pártfogói tiszt betöltésére. A szegényeknek és ifjúkori bűntetteseknek védelmét a főtárgyalásokon kamaránk parancsára ingyen látjuk el. Az ügyvédi kar a társadalmi életben, szegénysége dacára, sosem zárkózik el azon kötelezettségei elől sem, melyeket humanitárius célok követelnek tőlünk. Kamarai intézményünk fenntartásával a közigazgatásunk terheit magunk fedezzük. Nemcsak méltányos, hanem jogos kérésünket teljesiti Nagyméltóságod a m. kir. belügyi kormánynál e tárgyban hozzá is beterjesztett memorandumunk kegyes támogatásával. Mely tisztelettel : Dr. Petrán Tibor s. k. Dr. Papp József s. k. titkár. elnök. X TelBKhünyui helyesbítés a gyakorlatban. (Folytatás.) Az általános helyesbítésnél szabály, hogy egy tjkvre csak egy jkvet lehet felvenni (már t. i. a B. lapra), sőt bizonyos esetekben, pl. együtt dolgozott osztálynál munkakimélés végett célszerű lenne több tjkvre is egy jkvet felvenni, bár ez a kimutatást rontana. Megtörténhetik azonban, hogy igy elegendő számú jkvet felvenni nem lehet, ezért szoktak magukon néha a bizottságok ugy segíteni, hogy egy tjkvre is vesznek fel többet, ami általános azonosítás elmaradásánál azzal indokolható, hogy egyszerre nem lévén tudhatók a tényleges birtokosok, némelyik csak később tudódott ki és később volt meghívható. Vagy pl. küiönbövő jogcímek fordulnak elő s mindegyik jogcímet más-más jkvben veszik fel. Vagy pl. az ingatlan már a harmadik kézben van, akkor egy jkvet vesznek fel az e ső, egyet a második átruházásról, a láncolatok tehát igy érvényesülnek. Ezek a szerényebb esetek. Feltűnőbb már egy okiratnál, ha több tjkvre is vonatkozik, több jkvet felvenni. Vannak aztán olyan esetek, melyek az emiitett t. eln. rendeletekben és felügyeleti észrevé-