Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 10. szám - Parlamenti biráskkodás. Befejező közlemény

VI. évfolyam. 10. szám. Kolozsvár, 1913. március 9. I106IHÖZL0NY R KOLOZSVÁRI ÉS MRROSVRSRRHELYI KIR. ÍTÉLÓTRBLRK HRTRRQZRTTfiRRVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA FCmunkatársak: Dr. Biró Baláss, ügyvéd, Dr. Pordea Gyula, ügyvéd, Dr. Tóth György, hir. törv.-széki bíró. Szerkesztő és kiadó: Dr. Papp József, ügyvéd, ti. kamarai titkár, Kolozsvár sz. kir. város tb. főügyésze. Rovatvezetők: Dr. Költő Gábor és Horváth Desső, birók, Ítélőtáblai tanácsjeggzök. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Deák Ferencz-utcza 42. szám. Megjelen minden vasárnapon. Félévre. ... 8 kor. Negyedévre.... 4 kor. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez, Előfizetések s hirdetések a kiadóhivatalhoz intézcndők. TARTALOMJEGYZÉK: Parlamenti bíráskodás. Irta: Deák Albert. (Befejező kózl.) — Huszti András, az első erdélyi jogtanár és munkássága. Irta: dr. Kolosváry Bálint egy. tanár. (Folytatás.) — Az országos ügyvédszövetség kolozsvári osztályának felterjesztése a jegyzömagánmunkálatok megszüntetése tárgyában. — Telekkönyvi helyesbítés a gyakorlatban. (Folytatás.) KÜLÖNFÉLÉK. ' MELLÉKLET: Jogesetek tára. —Elvi jelentőségű határozatok a kolozsvári és marosvásárhelyi kir. ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. X Parlamenti SÉáshodás. Irta: Dr. Deák Albert. (Befejező közlemény. Hanem kézzel foghatóvá teszi azt, hogy e ükintetek szemében mind másodrendűvé törpültek egy más, előtte sokkal fontosai!) szempont: az alsóház autonómiájának, ha ugy tetszik : suverénitásának, — függetlenségének politikai értelemben — kétségkivid sokkal nagyobb értékű és jelentőségű, mert a közszabadsággal egybefüggő tekintete mellett. És nemkülönben az, hogy erről a tekintetről meg nem feledkezett, hogy eme bíráskodási privilégiumához feltétlenül ragaszkodott akkor is, amidőn a Walpole-féle aera, a pártbiiáskodás Ieglorzabb hajtásai éppen oly világosak voltak előtte, mint a nagy közvélemény előtt, akkor is, midőn maguk a pártok egyes választási eseteket közmegegyezéssel inkább az elnök (Ouslow) döntése alá bocsajtották (mert erre is volt eset, sőt gyakorlat 1721-től 61-ig) — mintsem hogy azt a Ház bizottsága által biráltatták vo'na el, — ujabb kézzelfogható bizonyság emellett. Mert igen is: ez időszakra esik amaz óriási horderejű kérdés fölvetödése, hogy Anglia a continentalis országok példájára absolut királysággá váljék, vagy ennek nagymüvét: a hűbér államnak modern állammá alakítását az alkotmányos szabadság s jelesen a parlamentarizmus kifejlesztésében keresse? A nagy kérdés, mit Macaulay következőkép jellemez: „Ha Jakab hős, tevékeny, ildomos uralkodó, mint IV. Henrik, nassaui Móricz, vagy Gusztáv Adolf, ha az európai protestánsok élére áll, ha Tilly és Spinda fölött nagy győzelmeket nyer s a Westminstert bajor zárdák és llamandi székesegyházak zászlaival ékesiti s nagy tettek után f)O.C0O-nyi jól fegyverezett és személyéhez hódolattal ragaszkodó hadak élén találja vala magát: az angol parliamentnek alkalmasint csak neve marad fönt."1 Igen: most kezdődik ama gigászi túra a Commonerek és a király, meg a lordok hatalma között, mely végre is a parlament és jelesen az alsóház minden oldalú függetlenségének, politikai döntő súlyának, az igazi parlamentarismusnak s ezzel a népképviseleti alkotmány legtökéletesebb virágzásának teljes pompájában való kifejtésére vezetett. Ezzel az óriási céllal szemben mivé törpült mister Goodwin erkölcsi előélete ? Sőt mivé az az itt-ott jelentkezett egész korrupt társaság, mely végre is nem a parlament, vagy egy bíró Ítéletétől függött, romlott el, vagy javult meg, hanem attól a 1 Macaulay: Anglia története. I. 73. hatalomtól, mely a fejlődő kultúrát, a hatalommal való élni tudás es ettől fejlesztett magasabb politikai öntudatot és önfegyelmezö erkölcsöt vallja urának, kútfejének, regulatorának, önmaga orvosának. Igen is. A praktikus angol ugy gondolkodott, hogy sokkal fontosabb, mikép maga a nép — képviselete utján — intézze a saját sorsát, minthogy egyes szépséghibák miatt ezt az intéző hatalmat az absolut fejedelmi önkény szépségflastromaira bizza. Es ugy gondolkozott, hogy minden nép olyan kormányt teremt, aminőt érdemel, még abban az értelemben is, ha megválasztandó képviselőről van szó. „Mg house is my castle." (Az én házam: az én várom!) Mondja Coke után büszkén az angol polgár. És a polgárok, a commonerek háza: az alsóház felől sem gondolkozott másképen, ugy vélvén, hogy ö abban az ur s szuverén ura annak az elhatározásnak is, hogy kit fogad be oda. Igen is tehát. Kezébe vette azt a birói hatalmat az angol parlament, mert tudta, hogy az nemcsak birói hatalmat, de par eceltence és főként politikai hatalmat és befolyást is jelent; kezébe vette éppen amaz eszmemenet folytán es logicaja szerint, mely vele megteremtette a népbiróság: a politikai jury intézményét és igen is, élt is vele mindaddig, míg ezt a politikai positiót az államban feltétlen elismertté, dominálóvá és megtámadhatlanná tette, fejlesztette. Akkor és csak akkor, de akkor is csak részben és az elv feltétlen épségben hagyisával ruházta át e politikai jelentőségű birói functio egy részét: a független bíróságra. Szóval: élénk, praktikus politikai érzékkel, igazán angolo| san: először a valóság, azután az elmélet! És ha Kmety Károly idézi a mai angol kommentátor i büszke szavát: „az angol alkotmány lényege: a törvény feltétlen uralma!" — ne feledkezzék mzg Dicey e mondásának premissájáról sem: „fundamentuma pedig: a parlament suverenitása." És már most fordítsuk tekintetünket a magyar parlamentarismus felé és kérdezzük meg: kivan-e épitve az ama tökéletességben, függetlenítve van az politikailag oly teljességben, suverén-e az abban az értelemben, megingathatlan-e tekintély dolgáben, erőben, hatalmi túlsúlyában, akként, valamint hatalmas élőképe, az angol ? Vagy forduljunk a magyar bíróságok felé. Megbirják-e azok a politikai pörök által fölkeltett összes izgalmakat, leiül allanak-e a pártszenvedélyek sugallta bírálatok nyilvánvaló elfogultságán, nyilt támadásai és rejtett gyanúsításai felett ? Az a higgadt közvélemény-e a magyar politikai közvélemény, ott áll-e nálunk szemében a bírói tekintély és a „törvények uralma", amint ezt Angliában látjuk? Hát nem-e az a legfőbb panasz a curiai bíráskodás ellen, hogy belerántották ezt a legfőbb, legtiszteltebb bíróságunkat a politikai perek posványába? „Es ime — mondja Tetétleni — a curiai bíráskodás lelkének elég alapos psichologusa, most elő áll a törvényhozás és ahelyett, hogy létszámot emelne, megbénítja, úgyszólván megnyomorítja a legfelsőbb bíróságot egy olyan természetű eljárásnak udautalásával, amely nemcsak hogy óriási teher, de, mint nem odavaló, egyenesen veszedelmes is. És hogy ez uj anyag rombolóbb hatást nem gyakorolt, az ismét csak annak köszönhető, hogy a kir. Curia mindennél jobban csüngött nemes traditióin és a birói lelkület sérthetlenségén.