Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 8. szám - A kolozsvári ügyvédi kamarának 1907. évi működéséről szóló jelentése. Melléklet az Erdélyrészi jogi közlöny 8. számához

72. Erdélyrészi Jogi Közlöny Dr. Deák Albert választmányunk érdemes tagját pedig 3 évre az 1907. évi XXIV. t.-czikkel szabályozott ügyvédi tanács tagjává nevezte ki nagyméltóságod 13921/1. M. G. 907. sz. rendeletével. A dr. Papp József és dr. Deák Albert vál. tagok ekként megüresedett helyére pedig az ürts értelmében Somodi István s dr. Isacu Aurél hivattak be vál. tagokul. A szegényvédelem terén kamaránk az elmúlt évben is kiváló tevékenységet fejtett ki. A pártfogó ügyvédi teendők ellátása különösen házassági perekben kamaránk tagjaira majdnem elviselhetetlen terheket rakott. Mig az 1906. évben 244 pártfogó ügyvédet s 96 védőt s közvédőt, addig az 1907. évben 255 pártfogó s 80 védő s 24 közvédö ügyvédet, tehát 19-el többet rendeltünk ki. Ezen adatok egyrészről az általános elszegényedésnek elszomorító jelei, másrészről pedig fényesen dokumentálják, hogy az ügyvédi kar a humanitás terén erős tevékenységet fejt ki és az igazságszolgáltatás érdekeit önzetlen munkájával előmozdítja. Ily szomorú s nehéz körülmények között annál terhesebb az ügyvédi karra aztán, az a törvényileg indokolatlan s tarthatatlan birói gyakorlat, hogy sommás perekben, hol ügyvédi kényszer nincsen s oly esetekben, midőn a fél előadási s megértetési képessége sem hiányzik, a peres fél egyszerű kérésére szintén pártfogó ügyvéd kirendelését kéri a per bírósága. Még fokozza ezen most vázolt helyzet terhességét Nagyméltóságodhak kamaránkhoz intézett 53339/907. I. M. sz. rendelete, melyben egy concrét esetben határozván, elvként állapította meg, hogy az ügyvédi kamara még — ha az ürts 47. és 69. §§. a) pontja fennforogván, az ügyvéd a reá bizni kívánt perben a képviseletet fegyelmi büntetés terhe alatt megtagadni köteles, —• sincs hivatva és jogosítva a kirendelt pártfogó ügyvédet ezen tiszte alól felmenteni. Ez az elv logikus alkalmazásában az ügyvédet a szegényvédelem czime alatt a fegyelmi eljárás s panasszal járó kellemetlenségeknek teszi ki oly eljárásért, melyet neki az 1874. évi XXXIV. t.-cz. 47. s 69. §§. a) pontja kötelezőleg parancsol. Ezen véleményünk szerint téves jogi álláspontnak megváltoztatását ezúttal is kérjük Nagyméltóságodtól. E kérdésnél újólag fenn kell tartanunk azon évi jelentéseinkben ismételten hangoztatott panaszunkat, hogy a pártfogó ügyvédi kérések nagy számának okát a közigazgatási hatóságoknak a szegénységi bizonyítványok osztogatása körül követett felületes eljárásában látjuk, a melynek megakadályozása czéljából sürgős intézkedésre lenne szükség és ezenkívül az igazságszolgáltatás minden terén dúsan burjánzó zugirászkodásban is keressük s találjuk meg. A zugirászkodás, ugy kamaránk székhelyén, mint a vidéken is tulon-tul el van terjedve. Székhelyünkön állandóan 2—3 behajtási iroda működik, állítólagos engedményekkel szerezvén per utján leendő felhajtás végett követeléseket. Kamaránk 2 ügyben hivatalból tett feljelentést, de sajnos, alig valami eredménnyel. A zugirászatról szóló oly hiányos törvényünk mellett e téren a legerélyesebb eljárásunkkal sem igen mutathatunk fel nevezetes sikert. Ehhez járul a bíróságoknak ily nemű ügyekben már sokszor panaszolt elnéző gyakorlata. Ez okokból ezúttal is sürgetnünk kell ezen az ügyvédi kar anyagi helyzetére, de egyúttal a jogkereső közönségre s a jogbiztonságra nézve is felette veszedelmes járványszerü visszaéléseknek törvényhozási uton leendő meggátlását. Általános ügyvédi érdekekből kívánatosnak tartjuk azt, hogy akár törvényhozási, akár administrativ uton orvosoltassék az a sok helyen és gyakran előforduló sem nem jogos, sem nem méltányos eljárás, hogy a különböző ügy- és tömeggondnoki kirendeléseknél az ügyvéd és ügyvéd között külömbség létezik s az ügyvédek között nem tartatik be egy igazságos sorrend. E célból az uj ügyvédi rendtartásban föltétlenül intézkedést kérünk aziránt, hogy az ily természetű kirendelések is a kamara választmánya által, illetve közbenjövetelével történjenek, mint ma a pártfogó ügyvédi és közvédői kirendeléseknél történnek. A kamara választmánya, tagjai érdekeinek védelme mellett, mindig megtudta őrizni ily természetű eljárásaiban is a méltányosságot és igazságot s nincs okunk kételkedni, hogy a most érintett felette fontos és nagy jelentőséggel biró kirendelések megállapításánál sem fog eljárása panaszra okot szolgáltatni. Addig is azonban, mig ez általános érdekű fontos kérdés törvényhozásilag megoldható lenne, arra kérjük Nagyméltóságodat, méltóztassék administrativ uton rendelkezni aziránt, hogy minden törvényszék, minden év elején az illetékes ügyvédi kamarák választmányával együttesen állapítson meg egy azon évre érvényes ügyvédi névsort s a tömeggondnoki s ügygondnoki kirendelések e névsor szigorú betartásával eszközöltessenek. Végül kamaránk a joggyakorlat egységesebbé tétele érdekében is nevezetes s úttörő munkát kezdeményezett az elmúlt 1907. évben. Kamaránk választmánya régebb idő óta sajnálattal tapasztalta, hogy az erdélyrészi részekben még ma érvényben álló osztrák polgári törvénykönyv alapján Ítélkező bíróságaink, vala| mint az ezen bíróságok elé kerülő perekben működő ügyvédeink, a legritkább esetben juthattak azon helyzetbe, hogy megismerhessék, kritikai figyelemmel kisérhessék, a hivatkozott törvény szerint Ítélkező összes bíróságok, főleg pedig a 2 erdélyrészi kir. ítélőtábla (a kolozsvári és marosvásárhelyi ítélőtábla) elvi jelentőségű határozatait s igy egyáltalán nem állott módjukban, hogy ezen elvi jelentőségű ügyek ismerete s tárgyilagos megvitatása mellett ugy az osztrák polgári törvénykönyv szerineldöntendő, valamint szűkebb hazarészünk speciális viszonyát folytán felmerülő egyéb vitás esetekben egy egységes joggyakori latot megteremtsenek. Oka ennek az volt, hogy a mi külön jogterületünkön szaklap egyáltalán meg nem jelent, a fővárosi szaklapok pedig a mi külön jogéletünkről tudomást, nem vesznek, a 2 királyi táblánk gyakran fontos elvi jeléntöségü érdekes döntéseivel részletesen nem foglalkozhatnak, s ez okból maguk az egyes bírák s ügyvédek sem szerezhettek — saját ügyeiktől eltekintve — tudomást azokról. Ezenkívül az erdélyrészi 4 Lárskamara érintkezése is a minimális és sablonos hivatalos érintkezésre volt szorítva, egyegymásnak általános érdekű ügyeiről sem szerezhetlek tapasztalatokat s hogy csak a fegyelmi ügyeket emlitsük, e részben is a kölcsönös érintkezés hiánya miatt egységes gyakorlat ki nem fejlődhetett. Mindezen fontos okok arra bírták választmányunkat, hogy kamaránk titkárának azon előterjesztésére, hogy az erdélyi részekre nézve egy jogi szaklapot indít, elhatározza, hogy a maga részéről ezen szaklapot a legmesszebb menő erkölcsi támogatásban részesiti s ugyanilyen támogatás végett az erdélyrészi társkamarákat is megkereste. A szaklap Erdélyrészi Jogi Közlöny czim alatt dr. Papp József ük. titkárnak felelős szerkesztésében s kiadásában mult év deczember havában meg is indult. A szaklapban — amellett hogy ezen szaklap a 4 erdélyrészi társkamarának mintegy hivatalos lapját képezi s ezeknek hivatalos közérdekű hirdetményeit díjtalanul felveszi — szakszerüleg ismertetnek a kir. Ítélőtáblánk által hozott elvi jelentőségű határozatok, ezek állandó kritikai figyelemmel biráltatnak; figyelemmel kisértetnek az egyes biróságok működései, közöltetnek az egyes kamarák közérdekű ügyeire vonatkozó intézkedések, fegyelmi ítéletek s a kir. ítélőtáblák elintézései s istápoltalnak az ügyvédek érdekei, egyszóval, helyet találnak benne mindazon ügyek, kérések és intézkedések, melyek jogászközönségünket érdeklik. Ondicsekvés nélkül elmondhatjuk, hogy lapunkat az erdéiyrészi jogászok — mint általában el is ismert hézagpótló s I felette szükséges intézményt — örömmel s nagy érdeklődéssel \ fogadták s a kezdet nehézségeivel járó rögös pályáján erejükhöz képest szellemileg s anyagilag is támogatják. Sajnálattal I kell azonban hangsúlyoznunk, hogy lapunk anyagi jövőjének j teljes biztosítása érdekében a 4 erdélyrészi társkamara által I Nagyméltóságodhoz intézett azon felterjesztésnek, hogy az összes erdélyrészi bíróságok s ügyészségek részére a lapot Nagyméltóságod kegyeskedjék megrendelni, kellő sikere nem volt. Igaz ugyan, hogy Nagyméltóságod a 2 erdélyrészi kir. ítélőtáblák elnökei utján a kir. törvényszéki elnök urak előtt kifejezést adott annak, hogy a lap megrendelése ellen kifogása nincsen, de ennek a kellő anyagi eszközök hiánya mellett eredménye nem igen volt. Ugy, hogy a lapot ezideig a 13 törvényszék közüi csupán 4 törvényszék s a 67 kir. járásbíróság közül 5 rendelte meg, az ügyészségek közül pedig csupán a kolozsvári főügyészség és beszterczei ügyészség. Nem kértünk subventiót, a mit pedig sokfelé gyakran haszon nélkül is osztogatnak, de az általános jogszolgállaiás érdekében munkálván, ezen munkánkhoz támogatást és segítséget Nagyméltóságodtól — ugy véljük — jogosan reméltünk. Ezúttal is kérjük tehát Nagyméltóságodat, hogy kegyeskedjék módot találni arra, miszerint lapunk a bíróságok s ügyészségek részére általában megrendeltessék, hiszen ez nem csak a lap fenntartásának kérdése — ami szintén nem utolsó szempont — de azért is fontos, hogy a nevezett hatóságoknak alkalom nyujtassék, hogy a szaklap tartalmát, felsőbíróságaink elvi gyakorlati álláspontját megismerhessék. Hiszen csak ugy birálhatunk s követhetünk valamit, ha ismerjük azt, már pedig a bíráktól, jegyzőktől s joggyakornokoktól nehéz anyagi helyzetük mellett alig lehet kivánni, hogy még szaklapokra is előfizessenek.