Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 50. szám - A Magyar Ügyvédek Szövetsége. Alapszabály-terv

50. szám. Jogesetek Tára 193 Jogesetek a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Kusztrich János, kir. tvszélá biró, táblai tanácsjegyző A kötelmi jogból. I elperes alperestől 2 lovat vásárolt. Ezt a per folyama alatt tartotta s ezért tartási költséget s kamatveszteséget követel alperestől. Keresetével elutasíthatott azon ezimen, hogy a per folyama alatt miért nem használta rendszeresen a lovakat, mely esetben a használat által kamatvesztesége s a tartás költségei megtérültek volna s mert ily körülmények között nem az alperes vétkességének, hanem elsősorban felperes saját tényének tulajdonítandó, ha felperes kamatveszteséget szenvedett és a két lóra fordított költségeivel is károsult. 1908. G. 151—3. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság Ny. Gábor felperesnek, K. Samu alperes ellen, szerződés felbontása s jár. iránt folyamatba telt sommás perében, felperesnek felülvizsgálati kérelme folytán itélt : Felperes felülvizsgálati kérelmének helyet nem ad, s végrehajtás terhével kötelezi felperest, hogy alperesnek felülvizsgálati költséget fizessen. Indokok : A felebbezési biróság ;i kérdéses ménló korábúl, a ménlovak köztudomású természetéből és abból a tényből, hogy felperes az alperes az alperestől vett. 2 lovat a per folyama alatt 5 izben használta, helyesen vont következtetést arra, hogy a kérdéses 2 ló majd csak fejlettebb korában válik teljes mértékben kocsizásra a kalmatlanná s hogy igy felperes ezt a 2 lovat a per folyama alatt még használhatta. Alaptalanul panaszolja léhát felperes azt, hogy minden bizonyítási anyag nélkül történt annak megállapítása, miszerint a ménlovak kocsizásra való használhatlansága teljes mértékben általában csak az állatok későbbi korában áll elő s hogy ezért felperes a 2 lovat a per alatt kocsizásra, habár az egyik ménló volt. mégi^ használhatta. Eszerint e ténykérdésre vonatkozó ténymegállapítás jogszabálysértés nélkül törté&t, a/ 1893. XVIII. t.-cz. 197. §-a értelmében tehát itt is irányadónak veendő. Felperes által a vételári tőke után követelt kamatveszteségés a két ló eltartására fordított költség elsősorban nem az alperes szerződésszegésének, hanem felperes saját tényének, annak a ; ényének a következménye, hogy a 2 lovat a per folyama alatt rendszeresen nem használta, holott a fentiek szerint használhatta volna. Mert ha felperes a 2 lovat nemcsak — amint tényleg megtette egynehányszor, hanem rendszeresen használta volna, amint ezt megtenni annálfogva, hogy a lovakat alperes vissza nem vette és ezért azokat felperes tartotta, jogosítva volt. ugy nemcsak kamatvesztesége, hanem a 2 ló eltartására fordított költsége is a lovak használatában jelentkező előnyben megtérült volna. Eszerint nem az alperes vétkességének, hanem elsősorban felperes saját tényének tulajdonítandó, ha felperes kamatveszteséget szenvedett és a két lóra fordított költségeivel is károsult, e kárát tehát az optk. 1295. §-a értelmében alperestől jogosan azért nem követelheti, mert ez az alperes szerződésszegésével közvetlen ok és okozati összefüggésben nem hozható. Ezért felperesnek a kamat és lótarlás czimen támasztott KöTtMMlt^evel Történt elutasítása miatt az 1893. évi XVIII. t.-cz. 185. §-a a) pontjára alapított panasza is alaptalan. A felebbezési biróság nem azt állapította meg, hogy a kérdéses 2 ló kocsizásra egyáltalán használhatlan, hanem csak azt, hogy felperes e két lovat fejlettebb korukban nem használhatta volna. Ebből az indokból felbonthalta a felek között kötött adásvételi szerződést és egyúttal a gondolkodás és észszerüség szabályainak megsértése nélkül elutasíthatta, felperesnek a kamat és lótarlási költség iránt támasztott követelését abból az indokból, bogy felperes a kérdéses 2 lovat a per folyama alaU még használhatta volna. Alaptalanul panaszol tehát felperes amiatt is, hogy mig egyhelyt a felebbezési biróság a kérdéses 2 ló használbatlansá-, gát állapította meg, máshelyt a logikai gondolkodás és észszerüség szabályainak megsértésével, tehát jogszabálysértéssel abból az indokból utasította el felperest a kamat és lótartás iránt támasztott keresetével, hogy felperes a lovakat a per folyama alatt használhatta. Felperes a felebbezési biróság előtt csak részben lett nyerI tes, azért a felebbezési biróság az 1893. évi XVIII, t.-cz. 168. i i?-a alapján a felebbezési eljárás költségeit kölcsönösen megszüntethette. A felebbezési biróság ezzel nem jogszabályt sértett, hanem olyan jogsznbályt alkalmazott, melyet belátása szerint alkalmazhatott. Ezért felperesnek a felebbezési eljárási költségek kölcsönös megszüntetése miatt emelt panasza alaptalan. A minden ponton sikertelen felülvizsgálati eljárás költségeire vonatkozó rendelkezés az 1893. évi XVIII. t.-cz. 204. 109. és 168. §§-aiban találja alapját. 1908. évi október hó 28-ik napján. A képviselet kérdéséhez. Jogszabály az, hogy a nőegyletek törvényesen helybenhagyott alapszabályai képezik azt a joganyagot, mely az egy1éTé"írwfeífepér;í'i a tisztviselőiknek hatáskörét be- és kifelé szabályozza: ennek a jognak helytelen alkalmazása tehát anyagjogi szabály megsértésével egyenlő. Sem leltet az egyleti elnököt e per megindítására jogosultnak tekinteni azon az alapon, hogy az elnök a választmány és fcözgyüüés határozatát végrehajtani köteles. 1908. G. 153-3. szám. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla mint felülvizsgálati biróság a csíkszeredai izraelita nőegylet felperesnek, N. Adolf alperes ellen számadási kötelezettség megállapítása s jár. iránt folyamatba tett sommás számadási pprében alperesnek felülvizsgálati kérelme folytán lotábhA itélt : A kir. ítélőtábla *% felebbezési biróság Ítéletét megváltoztatja, felperest Veréseiével elutasítja s a felperes képviselőjeként fellépő SV. íhividöét végrehajtás terhével kötelezi, hogy alperesnek felebheíesj eljárási és felülvizsgálati költséget fizessen. Indokok : K pert a csíkszeredai izraelita nőegylet nevében, ennek az elnöke V. Dávidné indította, anélkül, hogy felperes egylet közgyűlése e per megindítása tárgyában határozott s W. Dávidnét r-Tat"?r*Tneginditására kellően feljogosította volna. Ebben a perben nem az a kérdés döntő, vájjon W. Dávidné j a felperes egyletet ké viselheti-e ? mert erre, ha alapszabályi szerű alapon s kellő feljogosítás mellett lép fel, az alapszabáj lyok szerint az elnök (formailag jogosult; és nem is az alperes számadási kötelezettsége a vitás ; hanem első sorban döntő az, vájjon az egyleti elnök pusztán elnöki hatáskörénél fogva az egylet volt pénztárnokától, az alperestől az egylet nevében számadást..per utján követelhet-e? Áz egyleti alapszabályok 13. és 16. §§-ai szerint az elnök azonfelül, hogy az egyletet hatóságokkal és magánosokkal szemben képvigfifiTTffi^' ^ . hozott határozatok wgT^rJtfrlsára és a pénztár megvizsgálására jogosult. """De az alapszabályok 18. §-a c) pontja alapján a számadái sok sorsa felett a választmány sem határoz véglegesen, hanem J csak arra jogosított, hogy a számadások megvizsgálásának eredj :inényéröl a közgyűlésnek jelentést tesz (18. §. c) pont) s a számadás végleges megvizsgálása felett az alapszabályok 19. §. I ,'e) pontja sz rint csak a közgyűlés határoz. Ebból folyik, hogy a pénztáros számadásának elfogadása esetleg kifogásolása s az elnök részéről e tárgyban való per{ indítás csak a közgyűlésnek megfelelő határozata alapján törI ténhetik, Tly határozat nélkül az elnök az egyletet perbeíépletni j nem JogosTiTf' A felek között vitás ezt a jogkérdést a felebbezési biróság az egyleti alapszabályok helytelen alkalmazásával döntötte el s igy jogszabálysértéssel állapította meg a felebbezési biróság, hogy felperes közgyűlés szerinti választmányi határozat hiányában is, csupánLelnöki hatáskörénél fogva e per megindítására jogosítva volt. S igy alperesnek emiatt emelt, az 1893. évi XVIII. t.-cz. 185. §-a a) pontjára alapított pana-za alapos. Mert jogszabály az, hogy a nőegyletek törvényesen helybenhagyott alapszabályai képezik azt a joganyagot, mely az egyletek