Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 50. szám - A Magyar Ügyvédek Szövetsége. Alapszabály-terv

192 Jogesetek Tára. Felülvizsgálati eljárásból. Felperes alperes mint megajándékozott, ellen keresetet indított 100 kor. tőke, ennek kamatai s 408 kor. 27 fill. költség kielégítésének tűrése iránt. A kir. tábla a per tárgyának a 400 kor. tőkét tekintvén a felülvizsgálati kérést hivatalból visszautasította. 1908. G. 185/2. szám. A kolozsvári kir. Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság végzett: A felülvizsgálati kérelem hivatalból visszautasította s azért díj és költség az azt ellenjegyző ügyvéd részére saját felével szemben sem állapittatik meg. Indokok : A S. E. 181. §-a értelmében a felebbezési bíróság ítélete ellen nincs helye felülvizsgálati kérelemnek, ha a kereset tárgyának értéke járulékok nélkül a 400 K. értékhatárt meg nem haladja. Az értékhatár megállapításánál tehát a keresetnek járu lékok nélküli főtárgya az irányadó. Felperes ezt a pert alperes ellen, mint megajándékozott ellen azon a címen indította, hogy az ajándékozó H. St. Gizella adósa s eki 400 K. megítélt tökével,- ennek 1900 szept. 1-től járó 5% kamataival és 29 K. 50 fill. perköltséggel. Ezt a követelését adósán felhajtani nem tudta, mert az összes vagyonát alperesnek ajándékozta. A per és végrehajtás rendjén bíróilag megállapított összes költségei 408 K. 27 fillért tesznek ki. Alperes, mint megajándékozott ellen tehát a fenti 400 K. tőke, annak előirt kamatai és ezen 408 K. 27 fili. költség erejéig való kielégítés tűrése iránt indított felperes keresetet. A 400 K. tökének a fenti kamatok és a 408 K. 27 fill. per és végrehajtási költség az optkv. f)12. $ értelmében járulékát képezik s ezeknek járulékos természetén mit sem változtat az a körűimén:/, hogy azokat ilyen címeken felszámítva felperes nem az egyenes adós, hanem harmadik személy (a megajándékozott) ellen érvényesiti: a per főtárgya ezen perben is a 400 K. tőkekövetelés maradván. Miután pedig a 400 K. értékhatárt meg nem haladó perekben felülvizsgálat kizárt, alperes felülvizsgálati kérelmét a S. E. 193. § 3. bekezdésére tekintettel hivatalból vissza kellett utasítani. A felülvizsgálati kérelmet ellenjegyző ügyvéd részére munkadíj és költség a törvény világos rendelkezése ellenére beadott jogorvoslati beadványért saját felével szemben sem volt megállapítható. 1908. évi november hó 9. napján. Az a kérdés, hogy a feleknek jogviszonyt létrehozó ténykedése jogilag minő elbírálás alá esik, vagyis hogy a bíróság előtt fekvő tények, mint jogi tények mily jogügylet ismérvéit hordják magukon s így jogilag mikép minősitendők: az anyagi jog által szabályozott s annak intézkedései szériát eldöntendő jogkérdést képez a telek között létesült oly irányú szerződés, mely szerint peressé tett, tehát vitás jogaikat akként rendezték, hogy HÍJ ind két fél magát valaminek szolgáltatására kölcsönösen kötelezte — az optkv. 1380 §-a alá eső egyezséget képez s igy az első bíróságnak adás-vevési szerződést megállapító minősítése téves : „az összes előző perekben felmerült összes költségek megfizetésére" való kötelezés nem tekinthető kétséget kizáró meghatározásnak. 1908. G. 188/8. sz. A kolozsvári kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság T. Onutd Floroluj felperesnek, T. Ilié hodrilla alperes ellen egyezség teljesítése s jár. iránt folyamatba tett sommás perében felperesnek felülvizsgálati kérelme s alperesnek válaszirata folytán itélt : A kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelmet elutasítja s felperest arra kötelezi, hogy 43 K felülvizsgálati eljárási költséget alperesnek 15 nap alatt, végrehajtás terhe mellett fizessen meg. Indokok : A S. E. 185. §. a) e) pontjaira alapított felperesi felülvizsgálati kérelem lényegileg azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróság iratellenesen s igy jogszabály (alaki) sértéssel állapította meg, hogy a felek között létrejött s jelen per tárgyává tett megállapodás adás-vételi szerződést képez. Iratellenesen s igy szintén jogszabálysértéssel állapította meg azt is a felebbezési bíróság, hogy a felek között létrejött s valójában egyezséget képező szerződés nem köttetett meg joghatályosan. Végül anyagi jogszabályt sértett a felebbezési bíróság, midőn az egyezséget képező jogügylet elbírálásánál az optkvnek az adás-vételi szerződésekre vonatkozó intézkedéseit, nevezetcsen annak 1056. §-át alkalmazta, az első bírói ítélet helybenhagyásával. A kir. ítélőtábla ugy találja, hogy az a kérdés, hogy a feleknek jogvizsonyt létrehozó ténykedése jogilag minő elbírálás alá essék, vagyis hogy a bíróság előtt fekvő tények, mint jogi ténye^ mily jogügylet ismérveit hordják magukon s igy jogilag mikép minősitendők: az anyagi jog által szabályozott s annak intézkedései szerint eldöntendő jogkérdést képez, miből íolyóan a felülvizsgálati kérelem egészben a 185. §. a) pontjára alapitottnak tekinthető. Az alaki jogszabálysértés nélkül megállapított s a S. E. 197. §. szerint e helyen is irányadó tényállás alapul vétele mellett ámbár a kir. ítélőtábla is abban a nézetben van, hogy a felek közölt létesült oly irányú szerződés, mely szerint peressé tett, tehát vitás jogaikat akként rendezték, hogy mindkét fél magát valaminek szolgáltatására kölcsönösen kötelezte, az optkv. 1380. §-a ala eső egyezséget képez s igy az alsó bíróságnak adás-vevési szerződést megállapító minősítése téves : a felülvizsgálati kérelmet alappal bírónak még sem találta, mert az optkvnek most hivatkozott 1380. §-a szerint az egyezség is a visszterhes szerződések közé tartozik s a szerződésekre előirt általáI nos elvek szerint ítélendő meg. Alkalmazandók tehát az egyez| ségre is az optkv. 859. s köv. § aiban meghatározott attalá• nos elvek. Ezek szerint pedig kétségtelen, hogy a szerződés érvényesen csak akkor jön létre, ha annak minden lényeges kelléke tekintetében létesül a felek egybehangzó akaratelhatározása (optkv. 861.) s ilykép annak minden lényeges tartalma ezen egyező akaratnyilvánítással kétségtelen meghatározást, megállaI pitást nyer. Az irányadó tényállás szerint pedig a felek között létrejött j egyezség egyik lényeges tartalmi része — az alperes által telj jesitendő viszontszolgáltatás tárgya akként határoztatott meg általánosságban, hojíy alperes köteles adni felperesnek — az ő szolgáltatása ellenében — 100 K készppénzt, kiadni tartozik I egy 96 koronáról szóló kötelezvényt és megfizetni köteles a j felek között folyamatban volt „összes előző perekben felmerült ; összes költségeit a felperesnek." Megállapított tényállás az is, hogy ez egyezség létrejötte idején a folyamatban volt előző j perek nagy részében felperes költségei bíróilag megállapítva még i nem voltak s hogy a felperes egyoldalú felszámítása szerint felmerült ezen költségei 598 K 79 fillért tettek ki s igy az alperesi — e czirnen teljesítendő viszonszolgáltatás a legsulyo! sabb — az Összes viszonszolgáltatási lényegét kitevő volt. Az előrebocsátott tényállásból tehát kétségtelen, hogy az egyezség kötésekor az alperesi viszontszolgáltatás lényege tekintetében — annak nagysága szempontjából — maguk a felek sem voltak tisztában, de a költségek nagy részének bírói megállapítása hiányában nem is lehettek. Ezért e tekintetben, vagyis a szerződés lényeges tartalmát kitevő s a felperesi szolgáltatás j ellenértékét képezni hivatott — alperesi teljesítés tárgya tekintetében a felek között — a teljesítés tárgyát mennyiség (összeg) tekintetében is kétséget kizáróan meghatározó — egyező megállapodás létre nem jött. Ilyen meghatározásnak ugyanis a j magát „az összes előző perekben felmerült összes költségek megfizetésére" való kötelezés nem tekinthető, határozatlansáj gánál fogva s az előbb kiemelt ama körülményre tekintettel, i hogy a hivatkozott előző perek nagy részében, amelyek között j olyanok is vannak, melyek nem is a jelen perbeli peresfelek j között folytak, a költségek bíróilag még megállapítva nem voltak a szerződés megkötésekor. Ennek hiányában pedig a felek között érvényes egyezség létre sem jöhetne és nem is jött; hiányzik tehát felperes ken> setének a jogalapja s igy azt az alsó bíróságok anyagi jogszabály megsértése nélkül utasították el. Ez okból a felülvizsgálati kérelemnek nem volt hely adható. A sikerre nem vezetett felülvizsgálati kérelem beadásával okozott költségek megfizetésére felperest a S. E. 168. és 204. §§. alapján kötelezte a kir. Ítélőtábla. Az ügyvédi dijak megállapítása az 1808. LIV. t.-cz. 252. §-án alapszik. 1908. évi november hó 9. napján.