Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)
1908 / 50. szám - A döntvény-jog. Folytatás
3W. 9% 5. évfolyam. 50. szám. Kolozsvár, lí>08. november 39. ERDELYRESZI DOBI KÖZLÖNY A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVASÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK HATÁROZATTÁRÁVAL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI. BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK HIVATALOS LAPJA. FŐMUNKATÁRSAK: Sír. Tóth György. Kusztrich János, kir. törtf.-széki biró. ítélőtáblai tanácsjegyző. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ : Dr. Papp József ügyvéd, ü. kamarai titkár. Szerkesztőség és^kiadóhivatal: KOLOZSVÁR, Deák Ferencz-utcza 43. sz. Megjelen minden vasárnapon. EL.OFIZETÉSI I>IJ : Egész évre 16 Kor. Felévre <S Kor. Negyedévre 4 Kor. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez, Előfizetések s hirdetések a kiadóhivatalhoz iritézendők. TARTALOMJEGYZÉK: A döntvény-jog. Irta: Dr. Tóth György, ügyvéd, kir. törvény széki biró. — Gyermekbiróságok a külföldi államokban. Irta: Atzél Béla dr. — A Magyar Ügyvédk Szövetsége. (Alap" szabály terv.) Szerkesztette: Dr. Kenedi Gézab.-pesti ügyvéd. TARCZA: Jogesetek a kolozsvári kir. ítélőtábla gyakorlatából. KÜLÖNFÉLÉK. A kolozsvári és marosvásárhelyi kir. ítélőtáblák elintézett ügye MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Elvi jelentőségű határozatok a kolozsvári és marosvásárhelyi kir. Ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. X A dOnfvény-jog. Irta: Dr. Tóth György ügyvéd, kir. törvényszéki biró. (Folytatás.) II. FEJEZET. A döntvény-jog állása Magyarországiban előtt. E szó : decisio jelentése =?= döntés (döntvény), elhatározás, egyezkedés.1 A római jogban a Justitianus alatt Tribonianus által vezetett törvénygyüjtésnél találkozunk a döntvényekkel (decisiones).2 A dicsőségre sóvárgó Justitianus a Codex és a remekjogászok iratai között fenntforgott ellentmondásokat kívánta ezúton kiegyeztetni. Az ellentmondások kiegyenlítése tárgyában keletkezett meg" állapodások száma 50-re ment. Ezek voltak a: Quinquaginta decisiones. A decisióknak az volt a hivatásuk, hogy a tervbe vett Digestáknak szerkesztésére mintegy „előkészítőül" szolgáljanak. Különben Justinianus császár, a vitás kérdésekben való döntési jogát, már ama nagyobb stilü codificatorius munkájának megjelenése előtt, kifejezetten fönntartotta magának.3 1 Bartal szerint decisiones = mondata, instrucktiones, sententiae. 2 Decisio (decidere-ből) mint terminus technikus jelenti az idevágó locus classicusokban: valamely kétes jogi kérdés, illetőleg jogászi vitapont (controversia) eldöntésére vonatkozó császári rendeletet (constilutio). A hivatalos czimen: L. (quinquaginta) decisiones (vagy liber L. constitutionum) alatt Justinianus imperatornak ama rendelettálát kell érteni, melynek egyes constitutiói az 528—529. években láttak napvilágot, különben a császári constitutiókat (azaz: „leges") magában foglaló codex veteris iuris enucleati és a 39 római jogásznak mintegy 2000 idevágó szakmunkája (azaz: „ius") alapján 530—533 között összeállított Pandectae; illetőleg Digesta-nevü jogrendszer elkészülése előtt lettek kihirdetve. Ily irányú, de lényegében más jelentőségű a magyar polgári törvénykönyv tervezetét előkészítő állandó bizottság ügy- és munkarendjének 11. §-ban foglalt ez a rendelkezés: „A munka folyama alatt felmerülő általános jelentőségű kérdések, melyek a tervezet terjedelmére, rendszerére, alapelveire és szerkezetére kihatnak, a bizottság szerkesztő s tanácskozó tagjainak teljes ülésében indíttatnak meg." A szintén „magasabb czéllól vezetett" decisiók, az akkori időben uralkodó római közjogi fölfogás szerint, már törvényerővel birnak; a biróra nézve természetesen kötelezők; hiszen a császár azokat éppen a jogegység és jogbiztonság czéljából hozta, mikor velük immár idejüket mult jogintézményeket szüntetett meg és vitás elvi kérdésekben döntött végleg: ..tam L decisiones facimus, quam alisas ad commodum proposili operis pertinentes plurimas constitutiones promulgavimus, quibus maximus antiquarum rerum articulus emendatus et coarctatus est omneque ius antiquum supervacua prolixitate liberum atque enucleatum in nostris Institutionibus et Digestis reddidimus." (Const. Cordi 1. §.) A decisióknak önálló döntvénytár-jellege azonban rövid életű volt. Az „529. év április 7-ike után és az 530. év okt. 15-ike előtt" kibocsátott eme constitutiók, már 534-ben túlnyomó számban fölvéve lettek az akkor újonnan átnézett kiadásban megjelent (529.-Í) codexbe : a codex repetitae praelectionisba. A donTVSWpwilliódi czélja a magyar jogban j& a jor/eysséi/ megóvása és a jogbiztonság megszilárdítása voltes*ez ma is. A jog a döntvényalkotásra, azaz a döntvény alkotás joga abban az alakjában, amely ma érvényben van, csak a mult évszázadba)/ keletkezett. Döntvény jellegű sententiak (Ítéletek) azonban már azt megelőzően, sőt már a hármas könyv keletkezését megelőző időszzakban (1000—1514.) is hozattak. Az ország nagybirái oly önálló tekintélylyel birtak, hogy a magyar jog nagyrésze egyenesen ezek ítélkezéséből alakult ki.1 Erre utal Werbőczy (H. K. II. G. czim, 1., 2., 3., 11. §-ban): A mi hazai szokásunknak, amelylyel mostanában a törvénykezésben élünk, háromféle alapja van: 1. §. Először a közönséges rendeletek és végzemények. 2. Másodszor a fejedelmi kiváltságlevelek. 3. §. Harmadszor pedig az ország rendes bíráinak Ítéletei. A 4—10. §-ok rendelkezései után : 11. §. „Harmadszor és utoljára ez a mi szokásunk az ország rendes bíráinak ismételt, sőt több izben egy és ugyanazon renddel, módon és eljárással hozott és alkotott s törvényes végrehajtással is megerősített Ítéleteiből és itélőleveleiböl származott * Sőt — Wenczel szerint — a nagybirák ítéletei alapján valóságos döntvénygyüjtemények is elkészültek."2 Ilyen az Illosvay-codexbe fölvett döntvény-gyűjtemény, amelvnek több döntvénye kifejezetten II. Ulászló korából való' A törvénykezési szervezetben lényeges változás a második korszakban (1514—1723.) nem állván be, az ország nagybiráinak tekintélye a Guriában, valamint a törvénykezés minden fokán egész az újjászervezésig éreztette irányító befolyását. Az 1723. évi XXIV. és XXV. t.-czikk által eszközölt szervezeti változás következtében a ,.hétszemélyes tábla" és a „kir. it. tábla" a m. kir. Curiában egyesittetvén az Ítéletek misébe tekintetében is változás mutatkozott. 1 L. Wenczel: az 1848. előtti magánjog. 1881. 101. lap. n • 2 J£re, mutalna: Kovacbich I. M.: Notitiae prael. ad Sül. Decr Comit. 400 1.