Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 49. szám - A Magyar Ügyvédek Szövetsége. Alapszabály-terv

49. szám. Jogesetek Tára 189 settel azon az alapon, mert az e perben B. Károly férj által alperesitett B. Károlyné hagyatéka helytelenül lett ily minőségben ügygondnok által perhevonva, tekintve, hogy a hagyaték jogi személyisége az előzőleg lefolytatott örökösödési eljárás rendén, melynek folyamán felperes és első rendű alperes, Cs. Lászlóné, a fent nevezett B. Károlyné (édesanyja) hagyatékára vonatkozóan örökösi nyilatkozatot tettek — megszűnt. Mivel pedig a felebbezési bíróságnak e tekintetben meg nem támadott ténymegállapítása szerint az alperesitett hagyatékhoz már a per megindítása előtt felperes örökösül nyilatkozott s a hagyatéki vagyon örökösödés címén részben reá átruháztatott — így nem lehet kétség az iránt, hogy felperes örökösi minősége alapján a hagyaték ellen az örökösi nyilatkozat tétele után indított előző perben hozott ítélet megsemmisítése iránt perrel fellépni jogosult, mert igaz ugyan, hogy a semmiségi keresetet az előző perben marasztalt indíthatja, de miután felperes az előző perben marasztaltnak (édesanyjának) a fentiek szerint örököse, a marasztalás által őt is, mint örököst ért jogsérelmet, a törvényszerű módon orvosolhatja. Az közömbös, hogy az előző perben a per tárgyát képező ingatlanokra vonatkozóan örökösi nyilatkozat kifejezetten nem tétetett és nem tétethetett, mert a szóban forgó ingatlanok nem voltak leltározva. Az erre irányuló alperesi érvelésnek azért nincsen megállható alapja, mert az alanyi értelemben vett öröklési jo^r alatt az elhunyt vagyoni viszonyaiba, mint vagyon egészbe való belépést, illetőleg utódlást kell érteni (optkv. 531. §) s igy az örökösi nyilatkozat a nem leltározott, de az örökhagyó vagyonárai vitatott s az ö nevén állott ingatlanokra is kiterjed, miután az már nincs megállapítva, hogy felperes erről a vagyonszerzésről lemondott volna. Alaptalanok azok a panaszok is, hogy felperes, mint csak felerészben örökös, nem lehet jogosított a szóban forgó ingatlanokra vonatkozóan az egész peres eljárás megsemmisítését követelni s hogy miután felperes és első rendű alperes B. Károlynak, az előző perben fellépett felperesnek és a marasztalt alperesnek örökösei, tehát mind a ketten jogosítottak s igy ezért is jogtalan a fellépés. Alaptalanok ezek a panaszok azért, mert a bármely részben érdekelt örökös, aki jogséretmet szenvedett az előző perbeli eljárás által, nem lehet elzárva attól, hogy vélt jogait megsemmisítési keresettel érvényesíthesse és pedig akkor is, ha alperes is jogosított a fellépésre. Az előző eljárás egységességénél fogva pedig az ki nem mondható, hogv az előző eljárás csak a felperest érintő részében semmis. Nem alapos az alperesités szempontjából tett felülvizsgálati panasz sem, mert az nem vitás, hogy alperesek az előző perbeli felperesnek jogutódai és pedig az elsőrendű alperes általános örököse, minek folytán a jelen semmiségi perben vele egy személynek tekintendők. Nem alapos, a már előadottakra tekintettel, alpereseknek az a panasza sem, hogy az 1881. LIX. t.-cz. 39. § k) pontja szerinti semmiségi eset nem forog fenn, mert e részben ugyan nem hagyta figyelmen kivül a kir. Ítélőtábla, hogy a többször idézett t.-cz. 39. §-ának esete arról rendelkezik, hogy valamely fél nevében egy harmadik meghatalmazás nélkül járt el s a hiány utóbb nem pótoltatott; azt sem, hogy előző perbeli hagvaték képviseletére ügygondnok rendeltetett, de miután a fentebbiek szerint az előző perbeli eljárás folyamatba tételekor hagyaték már nem létezett, az optkv. 547. § értelmében a nyugvó hagyaték fietio alapján is az elhunyt örökhagyó birtokában állanak, csak az örökség megnyílta s elfogadása közötti időre tekintendő, következőleg nem volt törvényes alapja az ügygondnoki kirendelésnek és igy az előző eljárást ugy kellett tekinteni, mintha az örökösi nyilatkozatot megtett örökösök helyett a hagyaték képviseletére kirendelt ügygondnok meghatalmazás nélkül járt volna el s mely eljárást a felperes utóbb jóvá nem hagyott. Az a panaszlott körülmény, hogy az 1881. LIX. t.-cz. 50 §-a értelmében a meghatalmazás nélkül eljárt ügyvéd is megidézendő lett volna s ennek hiányában a megsemmisítés iránti kérelemnek hely adható nem lett volna szintén alaptalan, mert a szóban forgó rendelkezésnek nyilván az a célja, hogy a meghatalmazást az ügyvéd utóbb esetleg igazolhassa, amit a jelen esetben kizártnak kell tekinteni. Ezért nem sértett anyagi jogszabályt a felebbezési bíróság, mikor azt a jogi álláspontot elfoglalva, az elöl kifejtettek alapján az előző perbeli Ítéletet megsemmisítette. Mindezekre tekintettel, az alaptalan felülvizsgálati kérést el kellett utasítani. A költségekre s az ügyvédi munkadíjra vonatkozó rendelkezés az 1893. XVIII. t.-cz. 108., 109., 168., 204. §§-n s az 18ó8. LIV. t.-cz. 252. §-án alapul. 190!-!, évi október 26-án. Jogesetek a marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Kusztrich János, kir. tvszéki biró, táblai tanácsjegi/zi A telekkönyvi rendtartásból. A telekkönyvi rendtartás 97. §-a szerint az előjegyzés igazolási határidőt a telekkönyvi hatóság egy ízben, a körülményekhez képest, 30 napra, az ellenfél meghallgatása nélkül is. meghosszabbíthatja. A telekkönyvi rendtartás 97. §-át sértette az elsőfokú bíróság akkor, midőn a rendelet c szakaszában engedett jogán túlterjedve, a felek meghallgatása nélkül 60 napi halasztást angedlyezett. 2478.—1908. sz. a. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla: Az elsőfokú birós ág végzését részben megváltoztatja: az igazolási határidő meghosszabbítását 60 nap helyett 30 napra korlátozza; egyebekben az elsőfokú bíróság végzését helbenhagyja s a felebbezésben az igazolás hiánya miatt törlés iránt előterjesztett kérelmet elutasitja. Indokok : A telekkönyvi rendtartás 97. §-a szerint az előjegyzés igazolási határidőt a telekkönyvi hatóság egy ízben, a körülmények hez képest, 30 napra, az ellenfél meghallgatása nélkül is meghosszabbította, a további meghosszabbításokra nézve azonban az 1868. évi LIV. t.-cz. 139., 140. §-ai az irányadók. Az első izben megadható 30 napi halasztás tekintetében tehát meghosszabbítás iránt előterjesztett kérelem teljesítése a telekkönyvi hatóság belátására lévén bizva, ha a telekkönyvi hatóság 30 napra megadhatónak találta, e miatt sikeres felebbezésssel élni nem lehet, mert a bírói belátás helyessége felülbírálás alá nem eshetik. Minlhogy azonban a telekkönyvi rendtartás csupán a 30 napi halasztás megadhatását bizza akként a telekkönyvi hatóságra, hogy a tekintetben végzése felül nem bírálható: a telekkönyvi I rdts. 97. §-át sértette az elsőfokú bíróság akkor, midőn a j rendelet e szakaszában engedett jogán túlterjeszkedve, a felek i meghallgatása nélkül 60 napi halasztást engedélyezett. Ennélfogva egyrészt a megadott halasztást 30 napra ter] jedőleg ugyan fenn kellett tartani, ellenben a további 39 napra adott halasztást törölve, az elsőfokú bíróság végzését megfelelő törvényes korlát közé szorítani kelle tt Igazolás hiánya miatt törlési kérelmet nem e Il-od fokú bírósághoz intézett felebbezési kérelemben, hanem a telekkönyvi hatósághoz intézendő külön kérvényben lehetvén csak előterjeszteni: e tekintetben a felebbezési kérelem nem teljesíthető. A m. kir. Curia: A m. kir. Curia a másodbiróság végzését felfolyamodással egyedül megtámadott abban a részében, melylyel , az igazolási határidőt 30 napban megállapította, indokolása j alapján helybenhagyja. (1908. október 14-én.) 1 " < Az egyetemlegesség kérdéséhez. Azon alperesek, kik a pert osztható követelés iránt közös I felperesség mellett vitték s aTT/eWU Összeget közös képj viselőjük utján vették fel, visszatérítés cimén esak arányi lagosan egyenlő arányban és nem egyetemlegesen felelősek. 1908. G. 115. szám. A marosvásárhelyi kir. i'.élőtábla Sz. Albert atyai hatalma alatt álló kiskorú Sz. Sándor, Sz. Póli és Sz. András felpereseknek. Sz. Lajos és neje Os. Juliánná alperesek ellen, 475 K. 85 fül. töke és jár. iránt folyamatba tett sommás perében, felperesnek felülvizsgálati kérelme folytán itélt : A felülvizsgálati kérelemnek helyet nem ad és kimondja, hogy a felülvizsgálati eljárásban felmerült költséget a felülvizsgálattal élők maguk viselik.