Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 47. szám - A bíróságok tehermentesítése. 2. [r.]

476 Erdélyrészi JOÍJÍ Közlöny 47. szám. A fáradt-gőzzel — ha tiz annyi is — nem lehet erőkifejtési elérni, ellenben a csekély mennyiségű friss gőz activitása, hajtó ereje bámulatos. Elismerjük, hogy vannak Isten különös kegyében részesült egyének, minő volt a bíróságnál Szabó Miklós, de a jelenlegi hajsza-munkára az első bíróságoknál nem alkalmas a nyugdíjra megérett tisztviselők 1 °/o-a sem. Ezek után csak elismeréssel emlithetjük föl, hogy a kolozsvári királyi törvényszék ügymenete az adott viszonyok között megnyugtató s határozottan érdem-számba megy az egyesek erőkifejtése. 11a a munkálkodás összhatásában nem eredményezi azt, ami aequivalense volna a fáradságnak, az egyedül annak tudható be. hogy a munkafelosztás elve: „kiki maga mesterségét folytassa" nem tartható be. Czikkünk tehát csak azt czélozta, hogy a központi kormány ne legyen szűkmarkú épen a kolozsvári kii . tszék személyzetének beállításánál. A kolozsvári ügyvédi kamara is ezt hangsúlyozza evek óta. Lapunkban ennek akartunk visszhangot adni. A hosszasabb betegségek is határozottan annak tudhatók be. hogy a rengeteg munka miatt a tisztviselők még akkor sem feküsznek le, amikor az orvosok ajánlják. Ehelyett húzzák az igát, amig a láz, a végkimerülés ágyba dönti őket! A helyi viszonyokra tekintettel, határozottan rámutathatunk arra, hogy dr. Huszár Kálmán kir. tszéki bíró a szeptemberi esküdtszéki ciklus alkalmával már gyengélkedett s mint a jó katona igyis poszton állott! A posztról betegen hazamenl és bírói székéből egyenesen az örök-biró elébe készült.... tanúskodni arról, hogy a magyar biró mit mivel! A személy-szaporilás iránt teendő javaslatokat ebből a szempontból ajánljuk a magas igazságügyi kormány figyelmébe. ü bíróságok tehermentesítése. Irta: dr. 5*ern Manó ügyvéd. Xn. Az öröklési jogban két rendszert ismerünk. Az egyik az. hogy az örökség ipso jure száll át, s megszerzéséhez a hatósági közbenjárás felesleges. Az öröklésből eredt jog léte független az örökösödési eljárástól. Az örökös a reá szállott ingatlan tulajdonosává válik birói közbenjárás nélkül is. Öröklésből eredt igényét érvényesítheti per utján, tekintet nélkül a hagyatéki eljárásra. A másik pedig az. hogy az örökség megszerzéséhez hatósági beavatkozás szükséges, vagyis az örökös csakis akkor válik a hagyaték tulaldonosává, csak akkor érvényesítheti az öröklésből származó igényét, ha azt a bíróság elismerte. A magyar magánjog kétségtelenül az előbbi elvi állásponton áll. Az optkv. 799. §-a az örökség birtokbavételéhez örökösödési nyilatkozatot kíván ugyan, azonban az öröklési jog megállapításának feltételei ezt ki nem köti, a mi kitűnik az 587. §-ból, mely szerint, ha az örökös az örökhagyót tul élte, az örökjog az örökség átvétele előtt is át száll örököseire, ha csak lemondás által, vagy más módon meg nem szűnt. Ha az optkv. az öröklési jog megállapításához a bírósági beavatkozást szükségesnek tartaná, ugy ezen 537. § intézkedése ebben helyet nem foglalhatna, mivel a birósági beavatkozás elvének keresztülvitele azt kívánná, hogy az örökhagyót tul élő örökös elhalálozása esetén öröklési joga az ő örököseire cgyáttalában nem szálhatna át, illetve csak akkor, ha részéről örökösi nyilatkozat tétetett. Ezen elvi álláspont mellett az örökösödési eljárás nem bír jogmegállapitó jelleggel. A bíróságok hagyaték-átadó végzése nem állapítja meg az örökös öröklési jogát, hanem csak bizonyítja azt. Kitűnik ezen állítás helyessége abból, hogy örökhagyó halála ulán nyomban annak hitelezői, a hagyatéki eljárásra való tekintet nélkül, érvényesíthetik követeléseiket, kitűnik a tkvi rendtartás 74. §-ából. valamint abból is, hogy az örökösök egymásközti igényeit per utján, jogosítva vannak a hagyatéki eljárás megindítása előtt is érvényesíteni. Végül megállapítható ezen elv helyessége abból is, hogy a hagyatéki eljárásban részt nem vevő egyén is felléphet, a hagyatéki eljárás befejezése után is s az esetleg meglevő hagyaték-átadó végzés jogai érvényesítését nem akadályozza. Ez egyáltalában leheletlen lenne, ha a hagyaték-átadó végzésnek jog-megállapitó hatása volna. A birósági határozatok jogmegállapitó jellege abban nyilvánul, hogy ezek képezik a bennök foglalt jog forrását s minden inás jogezimre való hivatkozás fölöslegessé teszik. Ezen felül pedig az ily határozatokban kimondott jog megdöntése csakis a határozat megváltoztatása, hatályon kivül helyezése utján lehetséges. Már most, ha a hagyaték-átadó végzés jog-megállapitó végzés lenne, akkor ezzel szemben bárki, akár részt vett a hagyaték i eljárásban, akár nem, csakis ugy érvényesíthetne jogot, hogy magát a hagyaték átadó végzést megtámadná. Ezen fejtegetésből kitűnik, hogy az örökösödési eljárás nem dönt el vitás jogi kérdéseket. A vitás jogi kérdések eldöntése j ebből az 1894: XVÍ. t.-cz. rendelkezései szerint ki van zárva, I mert ez minden vitás kérdést a törvény rendes útjára, illetve perre utasítja. A törvény szerint az eljárás befejezéséül hagyatékátadó végzés csak akkor hozható, ha az érdekeltek között egyesség jött létre. Az örökösödési eljárásról szóló törvény czélja a törvényben megállapított örökösödési jog bizonyítása s csakis jog-rendőri szempontokat vesz figyelembe. Az egész csak arra való, hogy örökhagyó elhunyta után azon esetekben, midőn a hagyaték állaga s az öröklésre jogosított ki léte nem vitás, ezt igazolja. Ezen bizonyítás azonban birói hatáskörbe tartozónak nem tekinthető. Nem tekinthető a már kifejtett elvi szempontból azért, mert a bíráskodás vitás jogkérdések eldöntésében nyilvánul. Gyakorlati szempontból nem tekinthető a bíróság hatáskörében valónak azért, mert ott, a hol a jog vitássá válik, a bíróság az eljárás keretén belül nem intézkedhetik érdemben, hanem esak formai I döntést, perre utasító végzést hoz. Teljesen fölösleges és a biróI ság tekintélyével össze nem férő rendelkezés az, hogy a bíróság j vitás jogkérdésben, a midőn az ügy törvényszerint elölte meg' fordul, érdemleges határozatot ne hozhasson. A midőn a felek j a hagyatéki tárgyaláson jogaikat érvényesitik, bizonyítékaikat elö| terjesztik s ezen teljesen kifejtett tényállás a bíróság elé kerül, j joggal megvárhatják annak a bíróság által való érdemleges el| döntését, joggal várhatják meg annál is inkább, inert a legtöbb I esetben a perre utasító végzés után ugyanazon bíróság dönt j érdemben is. A törvény az eljárás bevezető részét: halálesetfelvétel, J hagyatéki leltár, a községi jegyzőre, magát pedig az eljárás érj demleges részét a kir. közjegyzőre bizza. A bíróság az eljárásban csak annyiban vesz részt, hogy a közjegyző által beterjeszI tett jegyzőkönyv alapján végzést hoz. így hát gyakorlati szempontból is teljesen felesleges bíróság közreműködése. Ugyanis a kir. közjegyző birói képesítéssel biró egyén, törvény szerint hatáskörében végzett cselekmények tekintetében közhivatalnok, a bíróságok tagjaival egyforma felelőség terheli s még fegyelmi hatósága is ugyanaz. Ezen tények folytán a felek szempontjából ugyanazon gararicziát nyújtja, mint a bíróság s az általa letárgyalt ügyben megfelelő végzést is ö hozhatja meg. A közjegyzőre nézve ez nem lenne oly mcgterheltetés, mint a mily könnyítés a bíróságnak, mert ügykezelésében csakis a végzés jelentene munkatöbblelet, míg a bíróság a halálesetfelvétel, leltár tudomásulvételét az iratok a közjegyzőnek való kiadását, hagyatékI átadó, illetve perreutasitó végzést takarítaná meg. holott ez utóbbi a közjegyző által felvett jegyzőkönyv áttanulmányozását igényli, a mire a közjegyzőnek, miután a jegyzőkönyvet ö vette fel, szüksége nincs. A közjegyző által bozott végzés ellen jogorvoslat megengedésének szüksége nem forog fenn, miután, mint már kifejtettem, a hagyatéki eljárás soián hozott végzésnek ügydöntő jellege n:ncs. A feleket a hagyatéki eljárás során, annak végeztével a hagyaték birtokbavétele által érhető sérelem a törvény által szabályozott zárlat foganatosítása által lenne elhárítható. A zárlat elrendelésének kérdése, mint vitás jogkérdés, már a bíróságra lenne bízandó, mivel ennél már nem jogok bizonyítása, hanem épen támasztott, illetve kétségbe vont jogok biztosításáról van szó. "1 *'RI1 A czégjegyzési ügyek a bírósághoz való tartozása tekintetében első sorban figyelembe veendők a kereskedelmi törvény idevágó 7—24 §§-ai. Ezen rendelkezésekből kitünöleg a czégjegvzék , nem egyéb, mint nyilvántartása annak, hogy a kereskedő üzletét mily név alatt folytatja, mily név alatt lehet és kell vele ügyleteket kötni s ki van jogosítva az ő nevében és helyette az ügyletek kötésére. A bíróság a czégjegyzék vezetésénél csakis arra ügyel, hogy abba valótlan adatok bele ne kerüljenek s hogy a czégek hasonlósága utján visszaélések ne történhessenek A czégjegyzék nem egyéb, mint nyilvántartás, a mi tulajdonkép a közigazgatás feladata. Minden egyéb nyilvántartást, melynek mindenesetre van oly fontossága, mint a czégjegyzéknek, a közigazgatási hatóságok vezetnek. Sőt a kereskedők nyilvántartása a czégjegyzéken kivül az iparhatóságok és a kereskedelmi és iparkamaráknál is eszközöltetik. A bíróságnak itt hivatásával összeférő, hivatásához tartozó funkcziója nincs. A legjobb akarattal sem lehet ezen nyilvántartást olyannak tekinteni, a melynek vezetésére az állani birói hatalmának gyakorlását kell igénybe vennie.