Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 46. szám - A birák informálása

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KJR- ÍTÉLŐTÁBLÁK ELV! JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 46. számához. Kolozsvár, 1908. november 1. Jogesetek a kolozsvári kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Dr. Tóth György, kir. törvsz. biró. A végrehajtási eljárás köréből. A kihágásos uton pénzbüntetésre itélt egyén ellen vezetendő ingatlan végrehajtás elrendelésére, mintán az ily közigazgatási határozat a végrehajtási törvény 1. §. 1. h) pontja alá nem vonható, a kir. járásbíróság nem illetékes. 8105—1908. I. sz. A kolozsvári kir. ítélőtábla Abrudbánya város rendőr kapitányi hivatalának D. János ellen 30 kor. pénzbüntetés és jár. iránt, az abrudbányai kir. járásbíróság előtt folyamatba tett végrehajtási perében, a végrehajtatónak tett felfolyamodása folytán végzett: A kir. ítélőtábla az elsöbiróság végzését helybenhagyja indokolásánál fogva és azért, mert. Az 1881: LX. t.-c. 1. §. 1. pontja, h) alpontja szerint a fegyelmi bíróságoknak, közigazgatási és pénzügyi hatóságoknak azon végrehajtató határozatai, melyek az érvényben levő jogszabályok szerint birói végrehajtásra utalvák, képeznek és tekinthetők oly határozatoknak, melyeknek végrehajtására a kir. bíróságok illetékesek s mert a kihágásokról hozott 1879: XL. t.c.-nek a közigazgatási hatóságok előtti eljárásra vonatkozó 1880. aug. hó 17-én kelt 38547/1880. számú belügyminiszteri rendelet 85. §. szerint, mely a pénzbüntetések behajtását tárgyazza, ugyancsak a belügyminiszter és igazságügyminiszter hozzájárulásával ugyanazon év június 12-én 26194/1880. sz. a. kibocsátott rendelete fenn van tartva, ez utóbbi rendelet szerint a közigazgatási uton hozott vagyoni marasztalást kimondó határozatok alapján, ha a marasztaltnak ingó vagyona nincs, a végrehajtást a közigazgatási hatóság rendeli el az ingatlanra s elrendelő végzését a végrehajtási zálogjog bekebelezése végett a telekkönyvi hatósághoz teszi át foganatosítás céljából, miből kifolyóan a kihágásos uton pénzbüntetésre itélt egyén ellen vezetendő ingatlan végrehvjtás elrendelésére, miután az ily közigazgatási határozat a végrehajtási törvénv 1. §. 1. h) pontja alá nem vonható, a kir. járásbíróság nem illetékes. 1908. október hó 3. Az 1881: 60. t.-c. 313. §. 2. bekezdésének az a rendelkezése : mely szerint „ha maga az ingatlan a függő termés beszedésének, vagy a bérösszeg esedékességének napjától számított egy év alatt elárvereztetik; a függő termésből bejött összeg, vagy a bérösszeg az ingatlan vételárához csatoltatik," a bíróság által feltétlen figyelembe tartandó kötelező rendelkezést képez, melytől sem a felek beleegyezése esetén, sem a megjelentek nem kifogásolása esetén, eltérni és így az ily jövedelmet, az ingatlan vételárához való csatolásának mellőzésével külön kielégítési tömegül kezelni, arra a felszámítást ily módon megtenni és arra ilykép sorozni nem lehet. 2927/1908. I. sz A kolozsvári kir. Ítélőtábla a nagyszebeni földhitelintézet végrehajtatónak F. János elleni a nagyszebeni kir. törvényszék, mint tkvi hatóság által sorrendi végzéssel elintézett végrehajtás iránti telekkönyvi ügyében az Albina nagyszebeni takarékpénztár és hitelintézetnek felfolyamodása folytán végzett: Az elsöbiróság által 5878/908. tkvi sz. a. hozott sorrendi végzésnek felfolyamodással sérelmezett részét, mely szerint a 800 kor. 99 fül. zárlali jövedelmet az ingatlan vételárához nem csatolta, haném külön kielégítési tömegül véve, arra a B. I. J. 2. és II. L. a—c és 2. a—c tételeket sorozta, a sorrendi végzés egyéb részeinek érintetlenül hagyása mellett feloldja és utasítja az elsöbiróságot, hogy az összes érdekeltek szabályszerű megidézésével kitűzendő pótsorrendi tárgyaláson állapítsa meg, hogy ezen Ő00 kor. 9J fill. zárlati jövedelem az eladott ingatlannak mely időre esedékessé vált vagy beszedett bérösszegét teszi és azuLm az 1881: 60. t.-c. 212. §. második bekezdésére figyelemmel eszközölje arra a követelések felszámítását és hozzon c tárgyban szabályszerű eljárás után pótsorrendi végzést. Indokok : A fel folyamodással sérelmezett sorrendi végzés alapjául szolgáló sorrendi tárgyaláson felfolyamodó igazolt képviselője jelen volt; az a követelése, melyet felfolyarnodó a sorrendi tárgyaláson az eladott ingatlan vételárra felszámított, e vételár erejéig sorozva is lett; felfolyamodó a zárlati jövedelemre követelést sorozás végett nem számított fel, és amely a követelések a zárlati jövedelemre felszámítva lettek, arra soroztattak is, a vételár és a zárlati jövedelemből két kielégítési alap alakítása ellen, valamint az ellen is, hogy mely követelések számíttattak fel a zárlali jövedelemre, felfolyamodó semmi kifogást nem emelt, söt a sorrendi tárgyalási jegyzőkönyv tanúsítása szerint a tárgyalás ellen, melyben a felszámításon kívül a kielégítési tömegek alakítása is bentfoglaltatik, feleknek megjegyezni valójuk nem volt: mindezek dacára a sorrendi végzés sérelmezett részét feloldani és ez irányban a fenti szabályszerű eljárásra kellett az elsöbiróságot utasítani, mert sem a sorrendi tárgyalási jegyzőkönyvben, sem a sorrendi végzésben nincsen megállapítva, hogy a zárlat után befolyt összeg esedékességének napjától számított, mely időben történt magának az ingatlannak elárverezése, holott 1881: 60. t.-c. 212. §. 2. bekezdésének az a rendelkezése: mely szerint „ha maga az ingatlan a függgö lermés beszedésének, vagy a bérösszQg esedékességének napjától számított egy év alatt elárvereztetik; a függő termésből bejött összeg, vagy a bérösszeg az ingatlan vételárához csatoltatik", a bíróság által feltétlen figyelembe tartandó kötelező rendelkezést képez, melytől sem a felek beleegyezése esetén, sem a megjelentek nem kifogásolása esetén, eltérni cs igy az ily jövedelmet, az ingatlan vételárához való csatolásának mellőzésével, külön kielégítési lömegül kezelni, arra a felszámítást ily módon megtenni és arra ilykép sorozni nem lehet. 1908. október hó 1. A perújítás kérdésében. Az 1881 évi L.IX t.-c. 69. § 3. pontjának azon rendelkezése hogy perújításnak uj bizonyítékok alapján csak az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 10 év alatt van helye, az uj bizonyítékok alapján indítható perújítást korlátozó általános jellegű szabály, mely szorosan magyarázandó. Ez a lO évi határidő tehát minden esetben az alapperbeli ítélet jogerőre emelkedésétői számítandó és kiterjesztő magyarázattal meg nem hosszabbítható. 1908. G. 156—2. szám. A Kolozsvári kir. ítélőtábla mint felülvizsgálati bíróság 0. Vaszilia és H. Gligorné felpereseknek 0. Mákávé és neje alperesek ellen 430 K. töke s jár. iránt folyamatba tett s újított sommás perében felpereseknek felülvizsgálati kérelme folytán itélt : A kir. ítélőtábla felperesek felülvizsgálati kérését elutasítja