Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 46. szám - A birák informálása

468 Erdélyrészi Jogi Közlöny 40. szám. itclet meghozatala után, ha az A.-va. kedvező, a követelés jogczimének kimutatását követelni nem lehet, mert teljesen joggal, egyszerűen arra hivatkozhatik, hogy ez neki megítéltetett. B. az esetre, ha az ítélet reá nézve kedvező, adott esetben minden indokolás mellőzésével megtagadja A. követelésének teljesítését azzal, hogy itéletileg el lett utasítva. Minden oly eset tehát, a melyben a bíróság véghatározata intézkedése nem képez az adott ügyre vonatkozólag jogforrást, a bíróság hatáskörébe nem tartozhat. Márjpedig bíróságaink egész sereg oly ügy elintézésévelvannak megbízva, mely egyáltalában nem tartozhatik hatáskörébe, ilyenek: 1. Végrehajtási ügyek. 2. Örökösödési ügyek. 3. Cégjegyzési ügyek. 4. Telekkönyvi ügyek. Mindenik ügycsoportra külön-külön igazolandó azon tétel, hogy a bíróság hatáskörébe nem tartozik, vagyis, hogy elintézése nem bírói funkció. Ennek igazolására a már kifejtett elvi állásponton felüli megállapítandó a szóban forgó eljárás célja, lényege s aztán levonandó a következtetés, hogy hova osztandó be. A fenti felsorolás sorrendjében legelső sorban a végrehajtási ügyeket veszem elő. * A végrehajtás a megállapított kötelezettségnek kényszer utján való teljesittetése. Mint ilyen igen fontos és lényeges kiegészítő része az igazságszolgáltatásnak, mert a legjobb Ítélet sem sokat ér, ha az abban foglalt megítélt követelést a jogosított meg nem kapja, azonban a bírói hatalom alá tartozó s tehát a bíróság funkciója körébe valónak még sem tekinthető. Ugyanis a bírói hatalom vitás jogesetek eldöntésére irányul, tehát a bíróság elé csakis oly ügy kerülhet, melyben a felek között a jog vitás, vagyis az egyik fél a másiknak igényét, illetve az igény alaposságát kétségbe vonja. A végrehajtási eljárásben azonban már nincs vitás jog, ezt már megelőzte a bíróság jogmegállapitó Ítélete vagy a bitóság által tudomásul vett egyezség. Mi indoka lehet itt ujabb bírósági eljárásnak, hiszen a bíróság már az ügyet elbírálta, a jogot megállapította s csak arról van szó, hogy az Ítéletnek érvény szereztessék. Az ítéletnek érvény szerezhető bírói közbenjárás nélkül is. A birói ítélet az egyezség alapfeltétele az, hogy abban a kötelezettség határozottan, világosan, szabatosan meg legyen állapítva. Ily Ítélet végrehajtása nagyon könnyen eszközölhető. A végrehajtás elrendelésénél a bíróság már nem kutatja az Ítélet helyességét, hanem csak azt nézi, hogy az a kötelezett féllel közöltetett-e s a benne foglalt teljesítési határidő eltelt-e. Ezen két megállapításhoz birói képzettség nem szükséges s teljesen fölösleges, hogy e miatt az ügy újból a bíróság kezébe kerüljön. A mai végrehajtást elrendelő végzés teljesen fölösleges, mert a végrehajthatóság már az Ítélet, egyezségben egyszer ki van mondva s az csak ismétlés. A birói ítélet végrehajtása nem bírói funkció, azt a bűnvádi perrendtartás bizonyítja, mely a büntetés végrehajtásával a kir. ügyészséget bizza meg. Ha a végrehajtás nem birói funkció, akkor azon kérdés merül fel, hogy de lege ferenda a kérdés mikép oldandó meg. A megoldás a mai jogállapot és a mai gyakorlatból nagyon könnyen megalkotható. A mai jogállapot szerint a községi bíráskodásban a bíróság az ítéletben rendeli el a végrehajtást, mely intézkedést általánosítani lehetne. A végrehajtásnak az Ítéletben való elrendelése nem jelenti annak azonnali foganatosítását, hanem csak ujabb külön végzés meghozatalát teszi fölöslegessé. A végrehajtási záradékkal ellátott Ítélet a jogosított félnek akkor lenne kiadandó, midőn a törvény szerint ez alapon biztosítás vagy kielégítés eszközölhető. Ezen ítélettel a fél a végrehajtás foganatosítására hivatott közegnél jelenkeznék, aki azt foganatosítja. A mennyiben a végrehajtás ingatlanra is vonatkezik, ugy a fel az ítélet kihirdetése előtt a bíróságnál az ingatlant megjelöli s a bíróság az ítélet egy példányát a telekkönyvi hatósághoz átteszi. A végrehajtás foganatosítása a mai jogállapot szerint sem a bíróság feladata, azt a bírósági végrehajtó végzi s igy e tekintetben semmi változás sem állna be. A végrehajtást tudomásul vevő végzést a gyakorlatban legtöbb bíróságnál nem a bíró hozza meg, hanem vagy a végrehajtó vagy esetleg valamely kezelő. Ezen végzés különben is fölösleges, ugyanis a gyakorlatban azt látjuk, bogy a végrehajtás hivatalbóli megsemmisítése a legritkább esetek közzé tartozik. Ott a hol a bírósági végrehajtó helytelenül, szabálytalanul jár el, mindég az érdekelt fél részéről az előterjesztés beadatik. Az árverés kitűzése s az árverést tudomásul vevő végzések meghozatalánál szintén fölösleges a bíróság funkciója, mert ezeknél is csak határidők betartásának kérdése merül fel, de jogi kérdés nincs. így tehát az egész végrehajtási eljárás teljesen, tökéletesen reá bizható valamelyes közegre anélkül, hogy a bíróság az ilyen funkciókkal fölöslegesen megterheltetnék. A végrehajtás foganatosításánál az eljárás szabályszerűsége, továbbá harmadik személyeknek igényei tekintetében kérdések merülhetnek ugyan fel, de ezen kérdések nem involválják magukban azt, hogy az egész eljárás a bíróságra ruházhassék. Ott, ahol ily kérdések felmerülnek, megadandó volna az érdekelt félnek a jog, hogy panaszával, igényével a bírósághoz forduljon. Ez elvi szempontból is helyes, mert itt már vitás jogkérdés forog fenn, melynek elbírálása a bíróság hatáskörébe tartozik, gyakorlati szempontból pedig biztosítaná a végrehajtási eljárás helyességét. Az igaz, hogy ily módon a végrehajtási eljárásban bifurkáció állana be, mert az eljárás a maga egészében a bíróságtól kellenne vonva s csakis panaszok kerülnének a bíróság elé, azonban ez egyáltalában nem akadályozná a végrehajtás lebonyolítását s nem tenné az eljárást komplikáltabbá, mivel a mai jogállapot, szerint is szabálytalanság esetén a fél amugyis köteles joghátrány terhe mellett előterjesztéssel esetleg igényperrel fellépni s teljesen közömbös a félre nézve az, hogy ezt a bíróság által kiküldőit végrehajló vagy a törvénynél fogva közvetlen jogosított közeg eljárása ellen teszi. A bíróságra nézve is teljesen közömbös az. hogy az általa kiküldött végrehajtó vagy más valaki által felvett végrehajtási jegyzőkönyv képezi elbírálás tárgyát. A bifurkáció különben sem ismeretlen mai jogunkban, mert a közigazgatási végrehajtásokból eredő vitás jogkérdések is a bíróság elé tartoznak, holott ezen végrehajtásokat a bíróság se el nem rendeli, se nem foganatosíttatja. A végrehajtás tehát a bíróság közbenjötte nélkül eszközölhető oly módon, hogy a felek érdekei sérelmet nem szenved, tehát a bíróságnak a végrehajtással való megterhelése teljesen szükségleien. (Folytatjuk.) X 9 biráft informálása. Az országos birói és ügyészi egyesület az információ kiküszöbölése végett memorandummal fordult Günther Antal igazságügyminiszterhez. K memorandum főbb pontjai a következők : Az 1891. évi augusztus 19-én 4291. I. M. E. sz. a. kibocsátott birói ügyviteli szabályok 35. szakasza, amelyet a 3790--1899. I. M. E. sz. a. kibocsátott büntető ügyviteli szabályok 1. szakasza értelmében a büntető ügyek kezelésénél is alkalmazni kell, a következő szabályokat tartalmazza: „Az itélőbirák a bíróságnál folyamatban levő ügyekre nézve a felektől, vagy ezek képviselőitől értesítést (információt) elfogadni egyáltalán nem kötelesek ; oly ügyek tek ntetében pedig, amelyek szóbeli tárgyalás alá kerülnek, ily értesítést elfogadniok nem szabad." Az információ elfogadását tiltja még az 1899. december 22-én 66140. sz. I. M. rend. 5. szakasza az országgyűlési képviselőválasztó jogosultság, valamint a kérvénynyel megtámadott orsz. képviselőválasztások kérdésében a magyar Kúriához utasított ügyekben, továbbá a hatásköri bíróság ügyrendjét megállapító 1908. évi 1935. számú miniszterelnöki rendelet 21. szakasza. Tisztelettel kérjük már most Nagyméltóságodat, méltóztassék a birói ügyviteli szabályok 35. szakaszát olyképp módosítani, hogy az a birót minden ügy tekintetében eltiltsa az információ elfog adásától. Tapasztalatainkra alapított meggyőződésünk szerint ugyanis ennek az információnak a felek érdekében sem célja, sem hatása nincs, ellenben a birót igen sok szükséges idejétől fosztja meg, a mellett pedig alkalmas ana, hogy ezt az informálást egyesek a birák jó hírnevének és ezzel az igazságszolgáltatás feltétlen részrehajthatatlanságának meggy anusitásár a használják ki. Az információnak megtiltása mindennek elejét venné és kiküszübölné a nagyközönségben is, fájdalom, még mindig elterjedt azt a téves hitet, hogy a bíróságoknak, különösen a felsőbíróságoknál befolyásos vagy magukat ilyennek feltüntető egyénnek „kijárhatnák'- a kedvező döntést. Nagyméltóságod előtt felesleges bőven fejtegetnünk ennek a téves hirnek alaptalanságát, jóhiszeműsége esetében is tarthatatlanságát. A bíró a törvények, a törvény és jog alapjábkn keletkezett s kihirdetett rendeletek s a törvényszerű szokás szerint tartozik eljárni és ítélni. Esküje arra kötelezi, hogy személyválogatás, érdekeltség és elfogultság nélkül, kérést, jutalmat, kedvezést és kedvkeresést,