Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 44. szám - A községi bíráskodás és a polgári perrendtartás törvényjavaslata. Folytatás

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI K'R- ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 44. számához. Kolozsvár, 1908. október 18. Jogesetek a kolozsvári kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Ur. Tóth György, kir. törvsz. biró. A végrehajtási eljárás köréből. A bírósági végrehajtó azon járásbíróság területén kívül, amelyhez kineveztetett, hivatalos cselekményt nem végezhet, ha végrehajtató ingóságra kívánja vezettetni a végrehajtást, azon járásbíróság nevezendő meg, melynek területén a végrehajtás alá vonandó ingóságok léteznek. A törvény ezen rendelkezései természetszerűleg vonatkoznak a követelésekre intézett végrehajtásokra is. A közpénztárból felveendő követelések létezési helyét, vagy a törvény szava szerint: helyszínét pedig az illető közpénztár székhelye határozza meg.* A kolozsvár városi kir. járásbíróság dr. 0. K. végrehajtónak, K. Andor végrehajtást szenvedő elleni 2004. kor. s jár. iránti végrehajtási ügyében az 1908. V. 2088/1. sz. végzés következtében foganatosított kielégítési végrehajtásról kiküldött által 821/908. vh. sz. a. folyó hó 16-án felvett jegyzőkönyvben irt eljárásnak azon részét, mely szerint az 1., 2. és 3. tétel alatt végr. szenvedőnek Börvély és Névtelen községek tagosításáért a szatmár-németi kir. adóhivatal által fizetendő, valamint a Liget község dülő határutai kitűzéséért Temes-vármegye házipénztára által fizetendő mérnöki munkadijait lefoglalta, hivatalból megsemmisíti, s az e tárgyban 821/908. vh. sz. alatt kibocsátott letiltási rendelvényeket hatólyon kívül helyezi, miről jelen végzés jogerőre emelkedése után a szatmárnémeti kir. törvényszéket és adóhivatalt, valamint Temesvármegye alispánját és házi pénztárát értesiti. A végrehajtásról felvett jegyzőkönyv többi részét a bíróság tudomásul veszi és az eljárás körül felmerült költségeket a 12 kor. 85 fill.-ben ezennel meghatározott végrehajtói dijjal együtt 39 K 85 fill.-ben K. Jenő ügygondnoki diját 16 koronában állapítja meg. Indokolás: Fentebb körülirt eljárás alkalmával 1 , 2. és 3. tétel alatt végr. szenvedőnek a szatmárnémeti kir. adóhivatalnál és a temesvárrnegyei házipénztárnál felveendő követelése lefoglaltatott. Ennek foganatosítására a kiküldött végrehajtó nem volt illetékes. Mert: hogy akiküldött illeiékessége nem terjedhet tul a kiküldött birósag illetékességi körén, az nyilvánvaló az 1875: IX. t.-c. végrehajtása tárgyában kiadott 2b020/8V5. I. M. sz. rendelet 3. §-ának második bekezdéséből, mely szerint a bírósági végrehajtó azon járásbíróság területén kívül, amelyhez kineveztetett, hivatalos cselekményt nem végezhet. Jelen esetben a foglalás alá vett, közpénztárból járó, követelés lefoglalására ezen, foganatosítására megkeresett bíróság illetékessége sem állapitható meg. Az t881. évi LX. t.-c. 18. §-a szerint a végrehajtás foganatosítására az ingatlan kivételével minden más esetben azon járásbíróság illetékes, amelynek területén a végrehajtás foganatosítandó, az világos az i. t. 43. §-ának 2-ik bekezdéséből, mely szerint ha végrehajtató ingóságra kívánja vezettetni a végrehajtást, azon járásbíróság nevezendő meg, melynek területén a végrehajtás alá vonandó ingóságok léteznek. Kiegészíti ezt az i. t. 47. §-sa, mely szerint az ingók foglalása a kiküldött által a helyszínén teljesítendő. A törvény ezen rendelkezései természetszerűleg vonatkoznak a követelésekre intézett végrehajtásokra is. A közpénztárból felveendő követelések létezési helyét, vagy a törvény szava szerint: helyszínét pedig az illető közpénztár székhelye határozza meg, a mi kitetszik a végr. törv. 133. §-ból, s még inkább az ezen szakasz értelmezése tárgyában hozott 1889. évi 599 és mé<7 több más kir Curiai határozatokból. Mindezekből •Ugyancsak a kolozsvári kir. ítélőtábla a 41. számban közölt esetben egész ellenkező álláspontot foglalt el. következik, hogy a szatmárnémeti kir. adóhivatalnál és a temesvármegyei házipénztárnál felveendő követelések lefoglalására a végr. törv. 84. §-ában irt esetet kivéve, nem ezen. hanem a szatmárnémeti, s illetve a temesvári kir. járásbíróság az illetékes. Minthogy tehát kiküldött a nyert megbízásán tul terjeszkedett, illetéktelen eljárást hivatalból meg kellett semmisíteni, s az illetéktelenül kibocsátott letiltási rendelvények díjazását mellőzni kellel t. A kolozsvár városi kir. járásbíróságtól, 1908. május 25-én. (1908. V. L087/2. sz.). — Ü Felsége a király nevében! A kolozsvári kir. Ítélőtábla a felfolyamodást abban a részében, amely a kir. járásbíróság végzésének megsemmisítő része ellen van irányítva, hivatalból visszautasítja s egyéb részében pedig az elsöbiróság ítéletét helyben hagyja. Indokok: A bírósági kiküldött önálló felfolyamodási joggal csupán dijai tekintetében bírván a járásbíróság határozata ellen, az általa a határozat érdemi megsemmisítő része ellen beadott felfolyamodást mint nem jogosított által használtat hivatalból vissza kellett utasítani. A kir. járásbíróság végzésének a bírósági kiküldött dijai megállapításáról rendelkező sérelmezett része azonban felhozott indokainál fogva és még azért is helybenhagyandó volt, amidőn szabálytalanul teljesített végrehajtói eljárás alapján az eljárás megsemmisíttetik, kiküldött a megsemmisített eljárásáért dijat nem igényelhet. Kolozsvár, 1908. július 28. (2175/1908. sz.). Az ipartörvény 179. §-a értelmében a törvény rendes útjára utasított igények érvényesítése végett kiszabott határidő betartása hivatalból nem vizsgálható. Ha a határidő utolsó napja vasár- vagy ünnepnap, a per a reá következő napon még joghatályosan megindítható. (1893: XVIII. t.-c. 27. §. I. p.; 1884: XVII. t.-c. 176. §.) Budapesti T.: A felebbezési bíróság a neheztelt ítéletében kifejtett és e helyütt is elfogadott indokokból a kereseti igényre nézve helyesen határozott akként, hogy ezen igény az ipartörvény 176. §-a értelmében elsősorban az iparhatóság előtt volt érvényesítendő. Azt a körülményt, vájjon a keresetileg érvényesített, de előbb más hatóság által elbírálandó igényt azon hatóság, amelynél folytatandó eljárásnak a törvény szerint a polgári pert meg kell előznie, már elbirálta-e, a bíróság hivatalból tartozik vizsgálni; mert ily hatósági eljárás hiánya folytán, a S. E. T. 27. §-ának 1. pontjában említett és az utolsó előtti bekezdése értelmében hivatalból figyelembe veendő pergátló akadály forog fenn. Minthogy azonban a most felhívott S. E. 27. §-a értelmében csak az vizsgálandó hivatalból, hogy a peres eljárást a törvény szerint követelt hatósági eljárás megelőzte-e, az a körülmény azonban, hogy a hatósági határozattal meg nem elégedő fél a peres eljárást az ipartörvény 176. §-ában megszabott 8 napos határidő alatt tette-e folyamatba, — csak kifogás esetén — vehető figyelembe (1003/v. 1300. és 1402/v. 13Ö0. számú curiai határozatok), ennélfogva a felebbezési bíróság jogszabályt sértett, midőn hivatalból annak vizsgálatába bocsátkozott, hogy a felp. keresetét kellő időben adta-e be. De ezt a kérdést is tévesen oldotta meg. A perrendtartás 255., a kereskedelmi törvény 329. és 330., valamint a váltótörvény 41. és 103. szakaszainak egybevetéséből ugyanis kitűnik, hogy sem az alaki, sem az anyagi jog nem kívánja meg azt, hogy valamely jogcselekmény vasárnapon vagy ünnepnapon végeztessék. Ezt szem előtt tartva és tekintettel arra, hogy azokat a törvényes rendelkezéseket, amelyek a jogok érvényesítését rövid határidőkhöz kötik, éppen azért, mivel csekély mulasztás súlyos következményekkel járhat, a jogosult fél hátrányára szorosan értelmezni nem lehet; — az 1884: XVII. t.-c. 176. §-ának alkalmazásánál is arra az eredményre kell jutni, hogy ha az ott megszabott határidő utolsó napja