Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 43. szám - Vitás kérdések a végrehajtási novellában

166 Jogesetek Tára. 7 43 szám. szabott elévülési határidőnek magftnegyezménnyel való meghosszabbítását vagy megrövidítését' tiltja, az idézett kormányrendeletnek benne felhívott kiegészítő jogává vált, az elévülési határidő meghosszabitásának tilalma, tehát már a kérdése HTOrTníríyfehcTelél^ s felperes takarékbetéte első részletének behelyezése időpontjában is érvényes és kötelező jogszabály volt; 3., nyilvánvaló az is, hogy téves felperesnek a per során és felülvizsgálati kérvényben ismét elfoglalt az az álláspontja, hogy felperes takarékpénztár az által, hogy az akkor érvényben állott jogszabálynak megfelelően, a B) alatti betéti könyvecskébe és alapszabályai 21. §-ába a 40 évi elévülési idő feltüntetését < vejj^lyezte, ezzel felperes betevővel szemben tulajdonképen szevzödésszerü megállapodást létesített volna, melyre mint ilyenre ^a^késöbbi törvény másnemű intézkedése vissza nern hathat. / Mint fentebb ki van fejtve e ponton kényszerítő törvénnyel állunk szemben, melyre vonatkozólag semminemű szerződés és megállapodás nem érvényes. Ugyancsak a kérdéses kormányrendelet címéből és intéz" kedéseiböl kétségtelen, hogy*az a takarékpénztári üzlqtetr.*wtiafc ilyent rendezi. Helyes tehát a felebbezési bíróság aital elfoglalt az az álláspont, hogy a már többször említett kormányrendelet az 1875. XXXVII. i.-cz-J549. §-a alapjáén a törvény hatátyba lép*tuL ^áruitva,' tuliá^t-k hatálvát vesztette. ' - •,' sivir m- lOTmfeKpenztari üzlet a kereskedelmi törvény szempontjából minősítve, iparszerü folvtatás mellett az 1875. jjpfítte*259" §"a alá esö banküzletDe ha/a takarékpénztár, mint a jelen esetben alperes részvény társasáig: ugy az az 1876: XXXVII. t.-cz. 61. §-a értelmében kereskedelmi társaság, melynek minden rendes üzletkörébe vágó ügyletet az idézett t.-czikk 260. és 261. §-ai értelmében kereskedelmi ügylet. Xyilvánvaló tehát, hogy alperesnek takarékpénztári üzletére s annak minden egyes ügyletére az 1875. XXXVII. L-c/^iiotéákedései alkalmazandók, kereskedelmi ügyletekre tehát az elől idézett kormányrendelet intézkedései a magyar kereskedelmi törvénykönyv életbe lépte pta egyáltalában nern alkalmazhatók ; ha csak azokat az 1875: ATXVII. t.-cz. a mint azt 540. §-ában kifejezi világosan fenn nem tartotta volna, amit az nem tesz meg. Xem vehető a kérdéses kormányrendelet fentartottnak felperes részéről vitatott azon az alapon sem, hogy a kereskedelmi törvénykönyv, mely a takarékpénztári üzlet és ügyletei rendezésére és a takarékpénztári betétek elévülésére nézve külön rendelkezéseket nem tartalmaz e részben, és pedig 1. §-ban az általános magánjogot Erdélyre nézve tehát az osztrák polgári törvénykönyvet és összes függelékeit s kielégítéseit teszi meg segédjoggá, tehát a többször idézett kormányrendeletet is. Téves felperesnek az az álláspontja már azért is: mivel a mint az már fentebb meg van említve, nem a kérdéses kormányrendelet segédjoga az osztrák polgári "YPÍrvénykönyvnek, hanem éppen ellenkezőleg, a kérdéses kormányrendelet hivja fel és teszi neg segédjogává az* osztrák polgári törvénykönyvet és különösen annak az elévülésre vonatkozó szabályait. Helyes tehát a felebbezési bíróságnak az az álláspontja is, hogy az 1868: XLIII. t.-cz. 12. §-a és a magyar összminiszteriumnak ennek alapján 1867. június 27-én kiadott rendelete értelmében Erdélyben az osztr. pöTg. törvénykönyv csak ezt kiegészítő függelékeivel maradt hatályban: s hogy az előidézett 1853. július július hó 7-én kelt kormányrendelet, mely az osztr. polg. törvénykönyvnek nem függeléke, hatályban nem is maradhatott. " " Xem áll meg különben felperesnek az az érvelése sem> hogy a magyar kereskedelmi törvénykönyv a takarékpénztári betétek elévülésére alkalmazható szabályt nem is tartalmaz. Van ilyen szabálya az 1875 : XXXVII. t.-cz.-nek 564^.^-ban, melyben kimondja, hogy azokban az esetekben, melyekben a magyar kereskedelmi törvénykönyv az elévülésre hosszabb határidőt szab, mint a milyet a régi jogszabály szabott, nem a keresk. törvénykönyv, hanem a régibb jogszabály alkalmazandó. / A törvénymagyarázat szabályai szerint jogszabály tehát (annak ellenkezője, t. i.^z: hogy ha/a magyar keresk. törvénykönyv — és 1. £-a intézkedésénél fogva annak segédjoga, az osztr. polg. törvénykönyv — az elévülésre rövidebb időt szab, mint a régibb jogszabály. — a magyar . kereskedelmi törvény?., könyvnek (549. §.) és segédjognak. — az optkvnek szabálya alkalmazandó. v --^^íataui*1-***-1^ a Keresetnek 1908. évi a mint azt a felebbezési 1479 §-ával megállapítod Minthogy pedig a régi jogszabály t. i. az idézett 1853. évbeli kormányrendelet a takarékpénztári betétekre vonatkozólag az elévülésre 40 évi határidőt szabott; a kereskedelmi tkönyv segédjoga, az osztr. polg. törvénykönyv fentartott érvényében, — a feiebbezési bíróság helyes kifejtése szerint rövidebb, 30 évi elévülési határidőt állapit meg; nyilvánvaló, hogy felperesnek az 1875: XXXVII. t.-c. életbeléptét megelőző időben alperes kezére adott betéteire nézve a 30 évi elévülési határidő alkalmazandó; s alkalmazandó természetesen azokra, a részbetétekre is. amelyeket felperes az 1875: XXXVÍI. t.-c életbelépte, — 1876. január 1-je után 187J. április 13-ig alperesnél elhelyezett ; mert ha ezek az ujabb betétek, a régibbekre nézve az elévülés folyamát félbe is szakították: de az utolsó betét elhelyezése idejében, az 1877 év. április l^-tól február 22-ig történt megindításáig bíróság helyesen kifejti, — az optk 30 évi elévülési idő már loteiTT* Az eddig kifejteltekből folyik, hogy a kir. Ítélőtábla nem teszi magáévá a fellebbezési bíróságnak azt az álláspontját, hogy felperes azzal, hogy a magyar kereskedelmi törvénykönyv életbe lépte után is ujabb betétet helyezett eJ alperesnél megnyugodott abban, hogy régibb betéteire nézve is a magyar kereskedelmi törvénykönyvvel illetőleg segédjogával az osztr. polg. törvénykönyvvel megállapított rövidebb 30 éves elévülési idő alkalmazást nyerjen. Ez a hatás — felperes belenyugvása nélkül is — a törvény erejénél fogva bekövetkezett. iü folyik viszont az is hogy a kir. ítélőtábla teljesen magáévá1 teszi a felebbezési bíróságnak azt az érvelését, hogy a takarékpénztárnak belső ügykezelésére vonatkozó az a ténye, hogy üzleti könyveiben felperes betéteinek kamatát évről-évre tőkésítve, felperes követeseként jegyezte be, az elévülést megszakító jogelismerésnek nem' minősíthető. Mert arra nézve, hogy alperes a kamattökésités — mint megtörtént tényt felperesnek kifejezetten tudomására adta volna valamikor, — tényállás nincs megállapítva; s ilyet felperes nem is állított; e nélkül pedig alperes könyvbeli bejegyzése ha való is lenne, jogi természete szerint — nem bir több sulylyal, mint az adósnak Hitelezőjével szemben soha ki nem fejezett puszta gondolata, mely elévülést megszakító hatályai soha sem bírhat. , A fentebb kifejtettekből folyik továbbá az is, hogy felperes felülvizsgálati kérvényének az az érvelése, hogy a 40 évi elévülési időnek á B. a. betéti könyvecskébe nyomtatott alapszabály 21. §-ában való behelyezése a felek közt szerződési megállapodást létésitett volna, melyet ujabb ellenkezőleg, vagy eltérőleg intézkedő törvény sem helyezhet hatályon kívül: s hogy ennél fogva a felebbezési bíróság az osztrák polg. törvényköny 5. §-ában kifejezett anyagjogi szabályt megsértette volna; szintén nem állhat meg. Mert a kifejtettek szerint az alapszabályok kérdéses intézkedése szerződéses megállapodást nem létesített: erre az alapra tehát további érvelést jogosan fektetni nem lehet. De különben is az osztr. polg. törvénykönyv 5. §-nak j szabálya csak arra az esetre alkalmazható, ha a törvény maga nem szabja meg, hogy visszaható erővel igenis bir, és igy alkalmazandó, a mi különösen az osztr. polg. törvénykönyvvel életbe léptető rendelet XII. cikk 6. pontjából tűnik ki, — mely pont épen az elévülésre vonatkozó jogszabályok alkalmazása szempontjából ugyan azt mondja ki, — a mit az. 1875: XXXVII. t.-c. 564. §-a a fentebb előadottak szerint kiEz a törvényszakasz a törvény visszaható erejét az elévülés tekintetében egyenesen kimondja. Alkotmányjogunk szerint pedig a törvényhozó hatalom korlátlan, joga van a saját maga alkotott jogszabályt is módosítani, eltörölni, törvényének a visszaható erőt megadni. Ezek szerint felperes felülvizsgálati kérelme nem lehetett sikeres. A felülvizsgálati költség viselésére vonatkozó rendelkezés alapját az 1893: XVIII. t.-c. 204. és 168. §-ban találja. 1908. évi szeptember hó 15-ik napján.