Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 43. szám - Vitás kérdések a végrehajtási novellában

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI I^IR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVl JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 43. számához. Kolozsvár, 1908. október 11. jogesetek a kolozsvári kii*. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Dr. Tóth György, kir. törvsz. biró. fiáiiyabirósági hatáskörben. Annak eldöntése, hogy a zártkutatási engedély jogszerűen adatott-e ki, hogy az joghatályosan volt-e megszüntethető vagy elvonható, mint csak az eredményében esetleg dologi jogot megállapító, de önmagában dologi jog keretéhez nem tartozó és igy igazgatási teendőket képező kérdés eldöntése a bányabíróság hatásköréhez nem tartozik, nem tartozik a bányabiróság hatáskörébe az sem, hogy a bányahatóság a zártkntatmányok bejelentéséről szóló bizonyítvány kiadását avégreh. szab. 19. §-a szerint helyesen tagadta-e meg, vagy egy harmadiknak helytelenül adta-c ki. A kolozsvári kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság végzését az abban felhozott indokokból és még azért is helybenhagyja, mert az 1871. évi XXX. t.-cz. 21. §-ának 2. pontja szerint a bíráskodás a bányajogositványok iránti peres ügyekben a bányabirósághoz van ugyan utalva és ugyanezen szakasz 2. a) pontja szerint a bányabiróság hatásköréhez tartozik a bányák és azok tartozékaira vonatkozó dologi jogok feletti bíráskodás is, a mik alatt nemcsak a bányahatóság által engedélyezett mindennemű jogosítványok, hanem mindazon földfeletti épületek, telkek és építmények is értendők, melyek az ásványok megszerzésére és elkészítésére szánvák, vagy különben a miivel egy egészként összekötvék és együtt használtatnak. Eme rendelkezések nem értelmezhetők akként, hogy a bányakapitányság s ennek felettes hatósága által az általános bányatörvény szerint kifejezetten hozzá utalt igazgatási kérdésekben hozott közjogi vonatkozású határozatok a bányabiróság által, melynek hatásköréhez csak a magánjogi kérdések eldöntése tartozhatik, ismételt döntés alá vonhatók lennének;... miért is annak eldöntése, hogy a zártkutatási engedély jogszerűen adatott-e ki, hogy az joghatályosan volt-e megszüntethető vagy elvonható, mint csak az eredményében esetleg dologi jogot megállapító, de önmagában dologi jog keretéhez nem tartozó és igy igazgatási teendőket képező kérdés eldöntése a bányabiróság hatásköréhez nem tartozik, miután a fentebb hivatkozott t.-czikk idézett rendelkezése kifejezetten a bányák és azok tartozékaira vonatkozó dologi jogok feletti döntést utalja a bányabiróság hatásköréhez, kétségtelen azonban, hogy csak a már harmadik személylyel szembeni magánjogi viszony tekintetében, már pedig az, hogy a bányamester, illetve a bányakapitányság, vagy annak felettes hatósága a zártkutatmányi engedélyt törvényszerűen adta ki, vagy tagadta meg, illetve vonta vissza, nem magánjogi vonatkozású, hanem az erre törvény által meghatározott illetékes hatóság közjogi államrendészeti intézkedése, a mely a bányabiróság általi felülvizsgálat tárgyát nem képezheti. (1908. március hó 11-én, 756. sz.) A kir. Curia: Felperesek felfolyamodásukban, amelyet a volt Erdélyre nézve bányaügyekben érvényben maradt 1852-iki ideigl. törv. rts. 318. és 335. §§-ai értelmében rendkívüli felfolyamodásnak kellett tekinteni, azt panaszolják, mikép az alsóbíróságok az 1871: XXXI. t.-cz. 21. §-ának nyilván téves magyarázatával állapították meg azt, hogy a kereset nem tartozik bíróság elé és hogy annak elbírálására a bányabiróság hatáskörrel nem bir. Felfolyamodásuk indokolására hivatkoznak felperesek az 1854-iki ált. bányatörvény 5., 22., 38. és 61. §§-aira és az ezen bányatörvény alapján 1854. szeptember 25-én kelt végrh. szab. 10. és 29. §§-aira. (felperesek annak megállapítását kérik).. . mikép a felperesek által az A), esetleg a C) és E) alattival bejelentett zártkntatmányok érvényesek, ellenben az elsőrendű alperes javára 1905. november 27-iki kelettel bevezetett s az egész bányamegyét lefoglaló beiktatás érvénytelen. Az ált. bányatörvény 5. §-a a kutatási tér kijelölése által nyert jogot jogosítványnak nevezi, a mely a kutatásra kizáró jogot ad a kutatónak azon időponttól fogva, a mikor a 22. §. szerint a kutatás iránt szóló bejelentés a bányahatósághoz érkezik. Az 1871: XXXI. t.-cz. 21. §-ának 2. pontja szerint a bányabiróság hatásköréhez tartozik ugyan a bíráskodás bányajogositmányok iránti peres ügyekben, de hogy a törvény a zártkutatmányok megszerzésére irányuló bejelentések körül felmerülhető vitás kérdéseket, nevezetesen az ily bejelentések érvénye feletti vitákat, az ily tárgyú bejelentések közötti összeütközések fennvagy fenn nem forgásának s a zártkutatmány fenn vagy fenn nem állásának kérdéseit, nem akarta a bányabiróságok hatáskörébe utasítani és e részben egyedül a már megszerzett zártkutatmányokra vonatkozó, nyilvánvalóan magánjogokat tárgyazó vitákat kívánta a bányabiróság elé tartozóknak kimondani, az kitűnik a felhívott 21. §. egész tartalmából, de főleg kétségtelen az ezen szakasz a) és c) alpontjainak az egybevetéséből. Az a) alpont ugyanis a bányákra és azok tartozékaira vonatkozó dologi jogokról szól, meghatározván, hogy a bányák tartozékai alatt a törvénykezés szempontjából mik értendők, már pedig a zárkutatmány fogalma kizárja azt, hogy a zártkutatmány bányának a tartozéka legyen, még kevésbbé tekinthető ily tartozéknak zártkutatmány megszerzésére irányuló puszta bejelentés, [ viszont a c) alpont a bíráskodást csupán a „bányatelkeken való elsőbbség felett bányaadományozásoknál" adja meg a bányabíróságoknak és ezzel kizárja a bányabiróság hatáskörét olyan vitás kérdésekben, a melyek csupán a zártkutatmányok megszerzésére irányuló bejelentések körüli elsőbbség miatt támadnak. A törvénynek ily értelmezése mellett nem tartozik a bányabiróság hatáskörébe az sem, hogy a bányahatóság a zártkutatmányok bejelentéséről szóló bizonyítvány kiadását a végreh. szab. 19. §-a szerint helyesen tagadta-e meg, vagy egy harmadiknak helytelenül adta-e ki; egyébként ily vagy ehhez hasonló kérdéseknek a bíróság elé utasításáról a végreh. szabályoknak 1871. évi XXXI. t.-cz. 21. §-ának az intézkedéseivel szemben figyelembe amúgy sem vehető 29. §-a nem is tartalmaz rendelkezést. Ezek szerint a másodbiróság az elsőbiróság végzését helybenhagyó végzése nem alapul a törvénynek nyilván téves értelmezésén, a miből folyólag a felperesek rendkívüli felfolyamodásának a már id. ideigl. törv. rtts. 318. §-ához képest helyt adni nem lehetett. (1908. szeptember 16-án, 2403. sz.) Büntetőjogból. Azon körülmény, hogy sértett a vádlottal való közösülésből kifolyóan hosszabb kankóbetegséget kapott, a vádlott terhére külön bünteíendőleg a JB. T. K. 301. §-ában irt súlyos testi sértés bűntettének tényálladékát nem állapítja meg, mert vádlott szándéka e cselekmény tényálladékának létesítésére nem irányult, hanem az csak az erőszakos nemi közösülésnek volt a következménye s e szerint a két jogsértésnek egy akaratelhatározás és egyazon cselekmény képezvén alapját, a sértetten észlelt súlyos testi sértés szintén csak mint eszmei halmazat volt figyelembe vehető. A gyulafehérvári kir. törvényszék: T. Vaszilie bűnösnek mondatik ki a B. T. K. 232. §-a 1. és 2. pontjába ütköző és a B. T. K. 235. § ának 2. pontja szerint minősülő és büntetendő, a 239. §-nak 2. pontja szerint hivatalból üldözendő erőszakos nemi közösülés bűntettében és ezzel anyagi halmazatban álló, a B. T. K. 301. §-ába ütköző súlyos testi sértés bűntettében, elkövette az által, hogy Gyulafehérvárt 1904. évtől 1906. év közepéig terjedő időközben a felügyeletére bízott R. Lukréczia sértettet erőszakkal, akaratának nyilvánítására tehetetlen állapotában arra kényszeritette, hogy vele házasságon kivül több izben nemileg közösüljön s e közben sértettet husz napot felülhaladó