Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 43. szám - Vitás kérdések a végrehajtási novellában

444 Erdélyrészi Jogi Közlöny 43. szám. való sorát teremtené meg. rttóg kevésbbé említve azt, hogy mégis csak a jogegyenlőség alapján szervezett társadalomban élünk, amelyben nem fér meg az adósoknak a ..milieu" szerinti megkülönböztetése. KÜLÖNFÉLÉK. = „Az ügyvéd nr." Á jogtudományi közlöny legutóbbi számából vesszük át az alábbi cikkecskét. Átveszük azért, mert az abban írtakat nálunk is nagyon alkalmazhatjuk sokszor a sajtóra, még többször az alapnélküli „közvéteményre"(?) A cikk a következőket mondja. Az „Esti Újság" szeptember 26-iki számában átvette az aradi ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának egy határozatát regisztráló közleményünket, és ehhez a közleményhez a következő megjegyzéseket fűzte: „Felebarátaink között akárhány van olyan, akit menten kiráz a hideg, ha csak emiitik is előtte az ügyvéd urat. Es nemcsak elvétve akad egy egy ilyen ember (öreg, fiatal, asszony, gyermek), az ügyvéd úrtól remegöknek s a fölháborodástól és a dühtől tajtékzóknak száma: légió. Mindenesetre föntartással kell szólnunk: tisztelet a kivételnek. Vannak nemes törekvésű, nemes életű, makulátlan erkölcsű ügyvédek, akiknek működése a jogvédelem fölséges eszméjének minden tekintetben mégfelel. De ezek oly ritkák, mint a fehér holló, holott viszont a fekete holló tudvalevőleg igen közönséges és' igen sűrűn található. Az ügyvéd átlag nem rokonszenves perszona, s hogy miért nem az: erre a kérdésre százan és százan tudnák megadni a világos felelelet, a saját szomorú tapasztalatuk alapján". Az „Esti Újság" nem először közöl ily általánosító cikket, amelyben egyes ügyvédek visszaéléseiért az egész ügyvédi kart helyezi vád alá, és olybá tünteti fel a dolgot, mintha a tisztességes ügyvéd volna a „fehér holló", míg a nagy tömeg igen sűrűn található „fekete holló". Nagyon kérjük igen tisztelt laptársunkat, tartózkodjék ilyen általánosítástól, és egyesek hibáiért és visszaéléseiért ne állítson pellengére egy egész testületet, amelynek tagjai a közérdekben olyan sokat dolgoztak, és amely önfeláldozóan teljesiti jogvédői hivatását ott is, ahol érte semminemű díjazás nem jár. Mielőtt általánosító véleményünkkel a közvélemény elé lépnek, emlékezzenek meg a sajtó orgánumai arról, hogy minden nap találkoznak az ügyvéddel, mint szegényemberek pártfogó ügyvédjével, mint közvédővel, mint a gyermekvédő liga tevékeny munkásával. Sok ezerre megy azoknak száma, akik e kar jótékonyságát igénybe veszik, de az állam és társadalom ezért még csak méltánylásban sem részesíti a kart, hogy a túlnépesedéstől, a visszaélések főokától megóvná. Elismerés helyett sok igazságtalan gáncsot kell a testület tagjainak elviselni. Az ügyvédnek hivatásából folyólag sok az ellensége, mert mindenki, aki pereltetik, exequáltatik, minden ódiumot az ügyévédre hárít. Ő felelős azért, hogy a kincstár oly horribilis illetékeket szed, ő bűnös a végrehajtóknak jutó rengeteg költségekért, sőt végeredményben ö vonatik felelősségre a pervesztes fél által a birói ítéletért, sót a bírói tévedésekért és hibákért is. . . . = Az első ícitételes elitélés. Két okból nevezetes a győri kir. Ítélőtáblának a múlt héten hozott egyik büntető Ítélete. Nevezetesen egyrészt azért, mert a hírlapírók felelősségének körét szabályozza és nagyobbítja, másrészt azért, mert első ízben alkalmazza a feltételes elítélést, illetve a büntetés feltételes elengedését. Dénes Aladár az Esztergomi Lapokban azt irta a fővárosi lapok s a rendőrség részéről kiadott körözölevél alapján, hogy Damm Ferenc csimadia mester kirabolta a feleségét és meggyilkolta a testvérét. Mindkét állítás valótlannak bizonyult s kiderült, hogy Dammné csak azért tett férje ellen ilyértelmü följelentést, hogy férjét csendőri seitséggel vitethesse vissza az elhagyott házi' tűzhelyhez. A komáromi törvényszék Dénes Aladárt fölmentette, a győri kir. ítélőtábla azonban dr. Kiss Aurél vádlóés Szőts Árpád védőbeszéde után megváltoztatta az elsöbiróság ítéletét, bűnösnek mondotta ki Dénes Aladárt a rágalmazásban azzal a megokolással, hogy bár más hírlapokból vette is át a sértő közleményt, ez nem változtat az ő bűnösségén s felelős marad azért a sértésért, mit elkövetett. A számos enyhítő körülményre való tekintettel azonban mindössze husz koronára Ítélte a kir. Ítélőtábla Dénest, a büntetés végrehajtását azonban a most életbelépett büntető novella alapján felfüggesztette. Meglepetést kelt, hogy a büntetés feltételes elengedését a bíróság már a legelső napon alkalmazásba vette s hogy épen a felsőbb bíróság vette alkalmazásba egy oly ügyben, amelynek cselekménye még a novella megszületése előtt ment végbe. = Orvosi titoktartás. A Reichsgericht kimondta, hogy az orvos büntetlenül közölheti a menyasszonnyal vőlegényének bujakoros megbetegedését, a gyermek atyjával a dajka tüdővészben szenvedését, mert ezekben az esetekben a titoktartás erkölcstelen volna. Felmerült az a kérdés is, hogy a biztosított halála után jogosult-e a háziorvos az utolsó betegség lefolyásáról és a halál okáról felvilágosítást adni, vagy tanúskodni, ha az elhalt erre neki engedélyt nem adott. A drezdai Oberlandesgericht feljogosította ily esetben az orvost a tanúságtétel megtagadására, mert az orvos kegyeletérzésének igénye van a kíméletre. A Reichsgericht azt mondta ki, hogy helyesebb, ha az elhalt örököseinek nem adatik meg az a jog, hogy az orvost titoktartó kötelessége alól feloldják; ebben az esetben pedig nincs ok arra, hogy a titoktartás kötelessége megszűnjék, midőn a jogosult haláláig nem oldotta fel az arra kötelezett a titoktartás alól. = A polgári törvénykönyv tervezete. A polgári törvénykönyv tervezetét előkészítő állandó bizottság ímling Konrád államtitkár elnöklésével a mult héten kezdte meg újra a nyári szünet után tanácskozásait és szeptember 30. és október 1- napján tartott üléseiben az öröklési jog főbb elvei kérdésének tárgyalásához fogolt hozzá. Ez alkalommal a következő két kérdés került tárgyalásra: 1. Nem kellene-e megengedni, hogy a törvényi örökös még az örökhagyó életében a törvényi öröklés rendjén alapuló várományát az örökhagyó hozzájárulása nélkül is dologi (in rem) hatályú szerződéssel átruházhassa az örökhagyó egy másik törvényes örökösére? 1. Illesse-e természetes atyja által elismert törvénytelen gyermeket természetes atyja után törvényi öröklés, s ha igen, minő korlátozásokkal"? A bizottság folyó hó 7-én és 8-án, délután 5 órakor folytatta tanácskozásait. ------ Takarékl>eíétek kamatának elévülése kérdéI sében a marosvásárhelyi kir. ítélőtáblának egy érdekes elvi jelentőségű Ítéletét közöljük ma a jogesetek tárában. Ezen fontos ítéletre külön is felhívjuk olvasóink figyelmét. =•=• A végrenajtásS novella és az adóvégrehajtások. A végrehajtási eljárásról szóló 1881: LX. törvénycikk módosítása és kiegészítése tárgyában hozott 1908: LI. törvénycikk 29. szakaszban kimondja, hogy ahol korábbbi törvényekben az 1881: LX. törvénycikk hatályon kívül helyezett, módosított vagy kiegészített szakaszára vagy rendelkezésére történik hivatkozás, azok helyett a végrehajtási novella megfelelő ssakaszát vagy rendelkezését -kell érteni. Minthogy pedig a közadók kezeléséről szóló 1883: XLIV. törvénycikkben az 1881: LX. törvénycikknek több módosított vagy kiegészített szakaszára történik hivatkozás, a pénzügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök a mult hó 24-én kiadott, 2809. P. M. számú körrendeletében kiuktatja a pénzügyi hatóságokat, a községi elöljáróságokat és városi adóhivatalokat, hogy a szeptember 9-én életbelépett végrehajtási ' novella rendelkezései az adóbehajtásnál miképen nyernek alkalmazást. Kimondja a pénzügyminiszter az idézett körrendeletben, hogy: 1. a végrehajtási novella 2., 3., 6., 7., 8., 10., 11.. 12.. 13., 15., 16. és 18. szakaszai az egyenes és közvetett adóknak. I a közvetlenül lerovandó illetéknek, az egyenes adók módjára ) beszedendő kincstári követeléseknek és egyéb tartozásoknak j ingóságokra vezetendő végrehajtás útjára való behajtásánál is mérvadók és érvényesitendők; 2. hogy a végrehajtási novella 2. szakasza 18. pontjának I az a rendelkezése, mely a 12 katasztrális holdnyi szántóföld I müveléséhez szükséges igavonó jószágot, a félévre szükj séges takarmányt, szalmát almot, gazdasági eszközt, trágyát, valamint, vetőmag hiányában, a lefoglalható készpénzből a vetőmag beszerzéséhez szükséges összeget is foglalásmentesnek nyilvánítja — bár erre a fennálló adótörvények támpontot nem nyújtanak — méltányosságból, per analógiám, az adóvégrehajtásoknál is alkalmaztassék; 3. hogy az 1883: XLIV. törvényeik 60. szakasza, mely a vetőmag mentességére nézve önálló és hatályon kívül nem helyezett rendelkezést tartalmaz és lényegében a végrehajtást szenvedőre nézve kedvezőbb a végrehajtási novellának a vetőmag mente| sitését tárgyazó rendelkezésénél, az adóbehajtásoknál továbbra i ra is irányadónak lesz tekintendő. = Az országos ügyvédgyülés naplója Dr. Pap] József, a budapesti ügyvédi kamara titkára szerkesztésében egy majdnem 300 oldalos kötetben megjelent. A gondosan szerkesztett mű a Budapesten 1907. október 7.. 8. s 9. napján megtartott ! kongresszusi tárgyalás menetét közli szószerint. A mii ára 2 K.