Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 40. szám - A kis összegű polgári perek bíróságáról

154. Jogesetek Tára 40. szán;. (1875. XXXIV. t.-cz. 327. és 271. §§) szabja meg, azaz az, hogy alperest az eczetgyár létesítésében indokolatlan késedelem ne terhelje. . A midőn tehát felperesi részről az elkészült alperesi gyárhoz a szakértő munkás kiküldését megtagadták, a nélkül, hogy felperesek bizonyították volna, hogy a gyár felépítése és elkészítése tekintetében alperest indokolatlan késedelem terhelné a — mire nézve tényállás megállapítva nincs — a felperesek és alperes közt létesült szerződést felperesi részről nyilván és oly módon szegték meg, hogy abból alperesnek a felebbezési bíróság Ítéletében erre vonatkozólag helyesen kifejtett okokból anyagi kára származhatott, a minek és az optk. 1295. és 1438. § ainak alapján alperes igazolandó kárának felperes követelésébe való beszámítását s illetőleg a többlet kifizetését felperestől jogosan követelheti. Ezek szerint tehát a felebbezési bíróság anyagjogi szempontból felperesek szerződési kötelezettségét helyesen értelmezte s alperesnek kártérítéshez s beszámításhoz való jogát helyesen állapította meg. A szerződés értelmezésének s a kártéritési igény megállapításának helytelenségét vitató felülvizsgálati panaszok a kifejtettek szerint semmi irányban sem alaposok. A sikertelen felülvizsgálati kérelemmel alperesnek okozott költséget felperesek, az 1893. XVIII. t.-cz. 204. és 168. §-ai alapján kötelesek megtéríteni. Az ügygondnok kirendelése első sorban felpereseknek állván érdekéhen, a részére megállapított felülvizsgálati költséget ők kötelesek előlegezni. Az ügyvédi járandóság megállapítását tárgyazó rendelkezés az 1868. évi L1V. t.-cz. 252. §-án alapszik. 1908. évi szeptember 7-én. Gyengeelméjü cselekvőképessége. A másodbiróság érvényteleníti az adásvételi szerződést, mert bizonyítottnak látja, hogy a most már gyengeelméjűség miatt gondnokság alá helyezett felperes a szerződés megkötése idején is már annyira gyengeelméjü volt, hogy szabad akaratelhatározási képességgel nem birt. A Curia kimondja, hogy az elmegyengeség, ellentétben az elmebetegséggel, nem teszi az abban szenvedőt feltétlenül cselekvés képtelenné, hanem a gyengeelméjü cselekvőképessége csak akkor lesz korlátolt, ha az 18 77: XX. t.-c. 28. §-ának b) pontja alapján gondnokság alá helyeztetik; ez a gondnokság alá helyezés, azonban nem érinti az előbb kötött jogügylet érvényességét. A csíkszeredai kir. törvényszék: Felperest keresetével elutasítja. Indokok: » B. Tv, ki a csíkszeredai törvényszéknek 1902. december 9-én hozott Ítéletével elmegyengeség folytán gondnokság alá helyeztetett, az 1901. március 26-án kelt adásvevési szerződéssel ingatlanokbóli jutalékát 40 korona vélelárért eladta. .. Felperesnek, mint B. T. kirendelt gondnokának ennélfogva keresete, tekintettel arra, hogy B. T. a szerződés kelte idejében is gyengeelméjü volt. ... a fenn nevezett adásvevési szerződés érvénytelenítésére, ezen szerződés alapján.... alperesek javára eszközölt tulajdonjogbekebelezésnek törlésére irányul. Alperesek B. T. cselekvőképességét vitatva, a kereset elutasítását kérik... . .... (Több tanú) azt bizonyította, hogy B. T. ugy az adásvevési szerződés kelte idejében, mint azt megelőzőleg és azután is annyira gyengeelméjü volt, hogy vagyonának önálló kezelésére teljesen képtelen volt, némely tanú szerint még a háztartás vezetésére is. Némely tanú azt is bizonyította, hogy a pénznemeket nem ismerte s számolni sem tudott. Ezen tanuk valomásával szemben F. B. tanú, ki az alperesek és B. T. között létrejött adásvevési szerződést irásba foglalta, azt vallotta, hogy rá a jogügylet irásba foglalása idejében B. T. nem tette azt a benyomást, mintha gyengeelméjü lenne. B. Gy., id. I. D., F. J. és B. P.-né tanuk pedig vallomásukban azt bizonyították, hogy B. T. ugy a gazdasági, mint a közmunkát rendesen elvégezte, értelmesen beszélt, szóval, a szerződés kelte idejében, vagy az előtt nem volt gyengeelméjü. .... Miután a tanuk egy része B. T. gyengeelméjűségét, a másik része pedig ellentétben épelméjüségét bizonyította. .. .a dr. F. S. orvosszakértő tanú is csak azt bizonyította, hogy B. T. 1902. évben, mikor gondnokság alá helyeztetett, tényleg könnyen felismerhető elmegyegeségben szenvedett, de arra, hogy ezt megelőzőleg a kérdéses adásvevési szerződés kelte idejében is gyengeelméjü lett volna, véleményt mondani nem tudott: nem sikerült bebizonyítani, hogy B. T. az érvényesíttetni kért adásvevési szerződés kelte idejében gyengeelméjü s különösen oly fokú gyengeelméjü lett volna, mely őt cselekvőképességétől s igy jogügyletek kötésétől megfosztotta volna, felperes keresetével el volt utasítandó. (1906. október hó 23-án, 7946. sz.) A marosvásárhelyi kir. ítélő tábla: Az elsőfokú bíróság Ítéletét megváltoztatja, alpereseket kötelezi, hogy az adásvevési szerződés alapján javukra bejegyzett tulaj donjog-bekebelezés törlését eszközöljék ki. indokok: Mindenekelőtt az a kérdés döntendő el, vájjon felperes a kereseti alaphoz tartozó annak a ténynek a valóságát, hogy B. T. 1901. évi márczius 26-án, a mely napon a kérdésben forgó adásvevési szerződést megkötötte, téngleg oly fokú elmegyengeségben szenvedett-e, hogy jogügyletnek joghatályos megkötésére cselekvési vagy elhatározási képességgel nem birt .... (Több tanú) vallomása szerint B. T. vagyonának az értékét nem ismerte; sőt D. M., K. A. s I. J. tanuk szerint a pénznemeket sem ismerte; háromig alig tudott számlálni, vagyonát önállóan kezelni nem tudta. Ezért B. J. és L. P. tanuk szerint B. T. mindig, a mióta őt csak ismerik, rokonai gondozása alatt állott. Ezek pedig mind oly tények, melyeknek fenforgása esetében B. T. vagyonának értékesítése és hasznosítása körüli teendők helyes megfontolására képtelennek tűnik fel; a mint ezt L. P. tanú, hallomáson alapulólag ugyan, de határozottan vallja, kijelentvén, hogy B. T. mindenkinek, ki vele jól bánt, mindjárt azt mondta, hogy vagyonát ennek odaadja. Mindezekhez járul, hogy B. T.-t a megtámadott szerződés kelte utáni évben a most emiitett ténykörülményekre nézve való tekintettel, az 1877. évi XX. t.-c. 28. §-ának b) pontja alapján elmegyengeség miatt a bíróság tényleg gondnokság alá is helyezte. S minthogy alperesek nem hoznak fel s nem bizonyítanak oly tényt, melynél fogva B. T. elmegyengesége csak közvetlenül gondnokság alá helyezése előtti időben állott volna elő: az elmegyengeségnek régibb időben fenforgására kell következtetni. Mindezeket a bizonyítékokat az 1893. évi XVIII. t.-cz. 64. §. értelmében mérlegelve, megállapítandó, hogy B. T. a megtámadott szerződés létrejöttekor annyira gyengeelméjü volt, hogy cselekményeinek fontosságát és következményeit be nem láthatta (optk. 21. §.) és ezért szabad akaratból folyó elhatározási képességgel nem bírván, mint szerződéskötésre képtelen személy az optk. 865. §-a értelmében adásvevési szerződést joghatályosan nem köthetett. Alpereseknek az a védekezése, hogy ők az elmegyengeség fenforgásáról mit sem tudván, jóhiszemű szerzők lennének, jogszerű alappal nem bír. Mert az id. tv. 865. §-a értelmében a szerződéskötésié képtelen személy joghatályos szerződést egyáltalában nem köthet; mely okból az a körülmény, vájjon alperesek B. T. elmegyengeségét ismerték-e vagy sem ? az ügylet joghatályossága szempontjából teljesen közömbös. Ezekből önként következik, hogy ily szerződés alapján eszközölt tulajdonjogi bekebelezés eredetileg érvénytelen és annak telekkönyvi törlése a tkvi rdts. 148. §-a alapján jogosan kérhető. (1907. április hó 7-én, 1245. sz.) A kir. Curia: A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsöbiróság Ítéletét hagyja helyben. Indokok: Felperes a tulajdonjog törlését azon az alapon kéri, hogy a tulajdonjog bekebelezésének alapul szolgált adásvevési szerződés megkötésének idejekor az eladó B. Teréz gyengeelméjü volt s hogy ennek következtében érvénytelen ugy maga°a vételi ügylet, mint a tulajdonjog bejegyzése is. Az elmegyengeség azonban, ellentétben az elmebetegséggel, egymagában nem zárja ki az akaratelhatározásnak sza°bad kinyilvánítását s igy nem teszi feltétlenül cselekvésképtelenné az elmegyengeségben szenvedőt, hanem a gyengeelméjü cselekvőképessége csak akkor lesz korlátolttá, ha az 1877. evi XX. t.-cz. 28. §-ának b) pontja alapján gondnokság alá helyeztetik, az elmegyengeség miatt történt gondnokság ala helyezés hatálya azonban nem érinti a gondnokság alá helyezést megelőzően kötött jogügylet érvényességét (1877: XX. t.-cz. 33. §., 1885. évi V. t.-cz. 7. §-a). Minthogy pedig a per adatai szerint B. Teréz az adásvevési ügylet megkötése után másfél év multával helyeztetett gondnokság alá, ennélfogva, illetve a fentiek szerint a törlés elrendelése iránti kérelemnek jogos alapja nincs, miért is a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsöbiróság ítéletét ezekből az indokokból kellett helybenhagyni. (190ö. május 12 5182/907. sz.)