Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 40. szám - A kis összegű polgári perek bíróságáról

152 Jogesetek Tára. 40 szám. A házassági vagyonjog köréből. A hozomány jogi természetén mit sem változtat az a körülmény, hogy annak egyes alkatrészei a házassás tartama alatt kicseréltettek s az annak visszaköveteléséhez való jogosultság- elidegenítés, ragy a közös háztartás céljaira történt felhasználás esetén sem szűnik meg. 1908. G 87/4. szám. A kolozsvári kir. Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság T. Anna m.-gyerömonostori lakós felperesnek Sz. Péterné kalotaszentkirályi lakós és t. alperesek ellen hozományi ingók kiadása, vagy 670 K. jár. iránti sommás perében itéli. A kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek nem ad helyet. indokok: A kir. ítélőtábla mindenekelőtt előre bocsátja azt, hogy a S. T. 208. §-a alapján alkalmazandó 139. § értelmében — tekintettel alperesek egységes érdekére — a felülvizsgálati kérelmet az összes alperesek érdekében tekinti beadottnak. Alperes első sorban a fellebbezési biróság ténymegállapításait támadta meg s felhozta eljárási jogszabálysértésként azt, hogy a felebbezési biróság egyfelől iratellenesen állapította meg tényként azt, hogy felperes a hozományt képező s egyedileg és érték szerint nem kifogásolt ingókat férje háztartásába vitte, holott a beszerzett bizonyítékok alapján a lett volna megállapítandó, hogy azokat apósa B. Ávrám házához, ennek háztartásába vitte: másfelől alaki jogszabályt sértett a felebbezési biróság akkor, mikor mellőzte annak a lényeges Körülménynek a megállapítását, hogy a hozományi ingókat együttélésük ideje alatt, maga felperes idegenítette el s azoknak értékét megkapta: továbbá, hogy mellőzte a felebbezési biróság annak a ténynek a megállapítását is, hogy az elhalt férj B. Mihály és apósa B. Ávrám hagyatéka egyidejűleg leltároztatván, az együttes leltározáskor B. Mihály után semmi vagyon sem maradt hátra E panaszokkal kapcsolatosan azt is felpanaszolta alperes, hogyha tényként megállapítható lett volna is az, hogy felperes hozományát a férje háztartásába vitte, miután ott a házas együtt élés ideje alatt maga felperes idegenítette el : azt férje halála után joggal nem követelhette vissza s különösen nem lehetett a visszakövetelésre jogosultsága azért, mert férje után semmi vagyon nem maradván: az örökös alperesek tulajdonképen az elhalt férj apja hagyatékából örököltek, ennélfogva anyagi jogszabályt sértett a felebbezési biróság, mert a hozomány visszaadására kötelezett férj örököseit arra kötelezte, hogy a férj apjától örökölt vagyonból térítsék meg a hozományt. A kir. ítélőtábla sem az eljárási, sem az anyagi jogszabálysértések miatti panaszokat nem találta alaposaknak, mert a felebbezési biróság a kihallgatott tanuk vallomásának a beszerzett hagyatéki iratok tartalmának és a per egyéb összes adatainak mérlegelése mellett, az S. T. 64. §-a szerinti indokolási kötelezetségének eleget téve állapította meg azt a tényt, hogy felperes tényleg vitt hozományt és hogy a hozományt az apósával közös háztartásban élő férje háztartásába vitte, továbbá, hogy felperes a hozományát vissza nem kapta és hogy elhalt férje után, kinek alperesek az örökösei, hayyatéH vagyon maradt. E tények jogszabálysértés nélkül állapíttatván meg, azokat a S. T. 197. §-a értelmében irányadóul kellett elfogadni. Minthogypedig a hozomány jogi természetén mit sem változtat az a körülmény, hogy annak egyes alkatrészei a házasság tartama alatt kicseréltettek s az annak visszakövetelhetéséhez való jogosultság elidegenítés, vagy a közös háztartás céljaira történt felhasználás esetén sem szűnik meg s minthogy azon alperesi állítás, hogy a hagyatéki dolgok a férj apja hagyatékát képeznék: a hozomány visszakövetelésével szemben még valódiság esetén is közönbös: nem sértett anyagi .jogszabályt és helyesen alkalmazta a törvényt a felebbezési biróság akkor, midőn alpereseket öröklött vagyonuk erejéig és egyenlő arányban arra kötelezte, hogy felperes hozományát e számszerűleg nem kifogásolt beszámítás mellett adják ki. 1908. évi július hó 4. napján. Anyagi váltójogból. 1. A váltóbirtokos által megállapodás nélkül, egyoldalnlag a váltóra vezetett telepítés alapján a telepesnél foganatosított óvás a kibocsátó s forgatmányosok elleni visszkereseti jog megállapítására nem alkalmas s az elfogadóra sem állapit meg kötelezettséget a lejárattól a sommás végzés kézbesítéséig járó kamatok az V3% váltódij s az óvási költségek megfizetése iránt. 1452—1907. A V. T. 93. §-a értelmében a váltóbirtokos csak a hiányzó lényeges kellékekkel töltheti ki a váltót. A telep, megjelölése, illetőleg a váltó telepítése a váltónak nem lényeges kelléke. Ebből folyóan a váltóbirtokos megállapodás nélkül a váltót nem telepitheti s ha nem tudja bizonyítani, hogy a telepítés megállapodás alapján történt, vagy hogy a váltókötelezetteknek a váltóbirtokos ily állandó üzleti eljárásáról előzetes tudomásuk volt, a telepítés folytán a telepesnél foganatosított óvás nem szabályszerű s igy a kibocsátó stb. elleni visszkereseti jog megállapítására nem alkalmas. Mivel pedig az óvás szabálytalansága folytán a váltó az elfogadónak csak a sommás végzés kézbesítésekor tekinthető bemutatottnak — a közbeeső időre az elfogadó kamatot fizetni nem köteles s a szabálytalan óvás költségei s ennek folytán a váltódij sem terhelik az elfogadót. Curia, 1907. III. 6. 396—906. * 3. Az a körülmény, hogy a váltó, annak kiállítása idejében a forgalomból már kiment váltó űrlapra Íratott és hogy annak keletében a nyomtatott egyik évszám átíratott, a váltót magát aggályossá nem teszi. A kir. törvényszék alperest kifogásaival elutasította s a kereseti váltóösszeg és költségek megfizetésére kötelezte ; mert: ama körülmény, hogy a kereseti váltó annak kiállítása idején a forgalomból már kivont űrlapra Íratott és hogy annak keletében a nyomott egyik évszám átíratott, a váltót magát aggályossá nem teszi s figyelemmel arra, hogy az alperes egyáltalán mivel sem bizonyította, hogy a felperes a váltólejárata, illetve az óvás felvételére szabott határidő eltelte után jutott a kereseti váltó birtokába, valamint nem bizonyította azt sem, hogy a felperes vátói uton kivül jutott volna a kereseti váltó birtokába s hogy akként rosszhiszemű harmadik személy s illetve utóforgatmányos lenne,, miután a V. T. 36. §. szerint kellően igazolt felperes váltóbirtokosnak a V. T. 93. §-a értelmében kétségtelen azon joga, hogy a váltón hiányzó lényeges kellékeket kitöltse; tekintettel különösen arra, hogy a felhozott kifogások jóhiszemű harmadik váltóbirtokossal szemben, amilyennek felperest; az ellenkező bizonyítása hiányában, tekinteni kell, figyelembe sem jöhetnek : a kifogások elutasitandók voltak. Á kir. ítélőtábla és a kir. Curia indokai alapján helvbenhagyta. (Kir. tábla 26—908. Curia 388—908.) Jogesetek a maros vásárhelyi kir. Ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Kusztrich János, kir. tvszéki bíró, táblai tanácsjegyző Kötelmi jogból. Ha valaki másnak szándékos s különösen, ha büntetőjogilag tiltott cselekmény által okoz kárt, az optkv. 1331. § értelmében az elmaradt nyereséget (elvont hasznot) is tartozik megtéríteni. Ha az elveszett tárgy nem családi ereklye, vagy kiváló minőségű dolog, kéjbecsár meg nem ítélhető. 1908. G. 94. szám. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla itélt. A felebbezési biróság ítéletét részben s akként változtatja meg, hogy alperes az elsőbirósági ítéletben megállapított 16 koronán s kamatán felül, köteles felperesnek 8 nap alatt végrehajtás terhével még 60 korona tökét, ez után 1907. évi szeptember hó 4-től számítandó 5% kamatot, 24 korona per, 10 koro;f fe ebbezési és 12 korona felülvizsgálati részköltséget, együtt 46 korona költséget fizetni. Egyebekben a felülvizsgálati kérelemnek a királyi ítélőtábla helyt nem ad