Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 39. szám - A már elrendelt végrehajtás és a végrehajtási novella - Tettestársaság a B. T. K. 400.§-ának 2. pontja szerint minősülő és büntetendő közokirathamisitás büntettében

39 szám. Erdélyrészi .Jogi Közlöny 415. Kénytelen volt-e felperes hamis okmány alapján rosszhiszeműen pert indítani, köteles volt-e a per rendjén hamis vallomást tenni s azt esküvel megerősíteni? Egyáltalán nem. Mert ha gonosz ösztöne a polgári per megindítására sarkallotta is. kitérhetett volna mint ügyfél a hamis vallomás és eskü alól, mert a törvény a felet erre nem kötelezi, a nélkül, hogy magát ezáltal büntetendő cselekménynyel vádolta volna. Legfeljebb nem nyerte volna meg igaztalan követélését. Ilyen gonosz eljárás büntetlenségét biztosítani a törvényhozás a fennebb emiitett, magában véve helyes elv fölállítása által nem czélozhatta. Ugy hiszem tehát, hogy a Curia a B. T. K. 224. §-ának 1. pontját igen kiterjesztőleg magyarázza akkor, a midőn az ilyen hamis tanuvallamás és eskükre a büntetlenséget mondja ki. a nélkül, hogy kutatná azt, hogy az illető a szükséges védelem határát nem lépte-e tul. Ha azonban a B. T. K. 224. §-a 1. pontjának helyes magyarázataként a Curia gyakorlatát kell elfogadnunk, akkor a mint ezt a felmerült esetek bizonyítják, a törvény ezen kivételes rendelkezése helyesnek nem tekinthető. íiyen tág mentesítést a külföldi törvényhozások sem biztosítanak. Az olasz btk. 216. §-a is főbüntetést állapit meg hasonló körülmények között, ha a hamis tanúvallomás miatt más egyén bűnvádi eljárás alá került vagy elitéltetett, a német btk. 157. §-a is csak lényeges enyhitést enged ilyen tanúvallomásoknál, de a polgári perbeli ügyfél hamis esküjét a büntetés alól egyáltalában nem mentesiti, miután annak letétele elől kitérhet. Szükségesnek mutatkozik tehát a törvény módosítása olyan irányban, hogy csak a kényszerítő tanú és szakértő hamis vallomás büntetlensége biztosíttassák, de az is csak a szükséges védelem határain belül, a fél esküjére vagy eskü alatti kihallgatására pedig a a mentesség egyáltalán ne terjesztessék ki. A törvény ezen hiányára mutat reá dr. Fayer László is Magyar büntetőjog czimü müvében a II. k. 64. oldalán és dr. Perjéssy Mihály a Büntető Jog Tára 48. k. 67. és köv. lapjain. Miután az uj Büntető Novella ezen kérdést nem öleli fel s igy a büntető törvénykönyvben a módosítás csak később következhetik be, nézetem szerint részben lehetne segíteni a polgári perrendtartást életbe léptető törvénybe felveendő megfelelő rendelkezés által. A polgári perrendtartási javaslatba ugyanis fel van véve a félnek eskü alatti kihallgatása éppen ugy, mint a hogy ez a sommás törvényben szabályozva van. Hogy azonban erre a B. T. K. 224. §-ában irt kedvezmény kiterjesztendő, az a javaslatba bevéve nincsen. Az indokolásban azonban a XIII. fejezet elején ki van mondva, hogy az eskü alatt kihallgatott fél hamis vallomására nézve a sommás törvény 221. §-ában foglalt rendelkezés fentartása az életbeléptetési törvényben fog szabályoztatni. Ebben a törvényben nézetem szerint éppen az lenne kimondandó, hogy a B. T. K. 224. §-ának kedvezménye az ügyfélnek eskü alatti hamis vallomására nem terjed ki.* A székely udvarhelyi kir. törvényszék: Ákácsos Samu, Jakab Lajos, Németh Sándor és Komporály Mózes vádlottakat: és pedig Ákácsos Samut ama ténye miatt, hogy az oklándi járásbíróság előtt 1906. Sp. 268. sz. alatt lejáratott sommás perben 1906. évi május 19-én a per lényeges körülményeire, mely szerint ő arról, hogy az általa 1906. évi márczius 28-án kötött vásári szerződéssel Jakab Lajostól megvásárolt s a magyarhermányi 346. tkjvben 466., 470. hrsz. a. felvett ingatlanok korábban Ákácsos Ferencz és neje által (megelőzőleg) megvéve lettek, tudomással nem birt, hamis vallomást tett s ezt esküvel is megerősítette; továbbá Ákácsos Samut, Jakab Lajost, Németh Sándort és Komporály Mózest és pedig Ákácsos Samut mint vevőt, Jakab Lajost mint eladó és Németh Sándor és Komporály Mózest mint tanukat ama tényük miatt, hogy az 1906. év márczius hó 27-én kiállított, de 28-áról keltezett szerződés kiállítása és bekebeleztetése által azon czélból, hogy Jakab Lajosnak jogtalan hasznot szerezzenek, szándékosan közreműködtek arra, hogy Ákácsos Samu és Ákácsos Ferencz és neje jogainak és viszonyainak lényegére valótlan tények vezettessenek be a telekjegyzőkönyvbe; Ákácsos Sámuelt a B. T. K. 215. §-ában meghatározott és a B. T. K. 216. §-a szerint minősülő hamis tanuzás bűntettében és az ezzel anyagi halmazatban álló s a B. T. K. 400. §-ába ütköző s a 2. bekezdés szerint minősülő és büntetendő közokirathamisítás bűntettében ; Jakab Lajost, Németh Sándort és Komporály Mózest a * A büntető ügyben tett hamisvallomásnak a B. T. K. 224. §-a alapján való büntetlenségéről 1. a Jogesetek tárában közölt Curiai határozatot. B. T. K. 400. §-ába ütköző és a 2. pontja szerint minősülő kozokirat-hamisitás bűntettében, mely Németh Sándorra vonatkozóan a B. T. K. 92. és 20. §§-ai alkalmazásával vétségnek lett minősítve, bűnösöknek mondja kí és ezért és pedig Ákácsos Sámuelt a B. T. K. 96., 99. és 400. §§-ainak 2. bekezdése alapján a B. T. K. 91. §a alkalmazásával, a foganatba vétel napjától számítandó egy évi börtönre és 15 nap alatt végrehajtás terhével fizetendő, az 1892. évi XXVII. t.-cz. 3. §-ában irt czélokra fordítandó s behajthatatlanság esetén a B. T. K. 53. §-a értelmében további három napi börtönre átváltoztatandó 30 korona pénzbüntetésre; Jakab Lajos vádlottat a B. T. K. 400. §-ának 2. bekezdése alapján, a B. T. K 91. §-ának alkalmazásával a foganatba vétel napjától számítandó hat hónapi börtönre ; Németh Sándor vádlottat a B. T. K. 400. §-ának 2. bekezdése alapján, a*B. T. K. 92. §-ának alkalmazásával a foganatba vétel napjától számítandó három hónapi fogházra; s végül Komporály Mózes vádlottat a B. T. K. 400. §-ának 2. bekezdése alapján a B. T. K. 91. §-ának alkalmazásával a foganatba vétel napjától számítandó hat hónapi börtönre itéli. (1907. május 10-én, 1302. sz.) A marosvásárhelyi kir. itélö tábla: Az elsőbiróság ítéletét Ákácsos Samu vádlottra nézve annyiban megváltoztatja, hogy Ákácsos Sámüelnek szabadságvesztés-büntetését hét hónapi börtönre leszállítja. Az elsőbiróság Ítéletének Komporály Mózes vádlottra vonatkozó rendelkezését a büntetés s ebből folyóan a minősítés kérdésében is a B. P. 385. §-ának 3. pontja alapján megsemmisíti s ezt a vádlottat a B. T. K. 92. §-ának alkalmazásával, a 20. § felhívása mellett, a B. T. K. 400. §-ába ütköző és a 2. pontja szerint minősülő közokirathamisitás vétségében mondja ki bűnösnek s ugyané szakasz szerint elitéli három havi fogházra. Egyebekben az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. (1907. évi november hó 20-án, 2183. sz.) A kir. Curia: A semmiségi panasznak a közokirathamisitásra vonatkozó része elutasittatik. Mindkét alsóbiróság Ítéletének az a rendelkezése azonban, mely szerint Ákácsos Sámuel vádlott a B. T. K. 215. §-ában meghatározott és a 216. § szerint minősülő hamis tanuzás bűntettében bűnösnek mondatott ki s ezzel kapcsolatosan a nevezett vádlott összbüntetését és mellékbüntetését tárgyazó rendelkezés is, a B. P. 385. §-ának 1. c) pontjában megjelölt és e törvényszakasz utolsó bekezdése alapján hivatalból figyelembe veendő anyagi semmiségi okon, a B. P. 437. §-ának 3. bekezdése értelmében megsemmisittetik, Ákácsos Sámuel e bűntett miatt az ellene emelt vád alól, a B. P. 326. §-ának 3. pontja alapján felmentetik s az alsóbiróságok Ítéletéből terhére fenmaradt, a B. T. K. 400. j §-ának 1. bekezdésében meghatározott és e törvényszakasz második bekezdése szerint minősülő közokirathamisitás bűntette miatt, az utóbb idézett törvényhely alapján, a B. T. K. 91. §-ának alkalmazásával, az Ítélet foganatba vételétől számítandó hat havi börtönre Ítéltetik. Ez ítélet folytán a semmiségi panasznak a hamis tanuzás bűntettére vonatkozó része tárgytalan. Indokok: A tábla Ítélete ellen semmiségi panaszt emelt az Ákácsos Sámuel és Komporály Mózes vádlottaknak a védője, mindkét védettje javára, a B. P. 385. §-ának 1. a) és b) pontja ezimén, mert a bíróság őket bűnösöknek mondotta ki, illetve, mert a bűncselekményük nem a B. T. K. 400. §-ának 1. bekezdése szerint minősíttetett; továbbá Ákácsos Sámuel vádlott javára a B. P. 385. §-ának 3. pontja ezimén: mert a védettje büntetésének kiszabásánál a B. T. K. 92. §-a nem alkalmaztatott. E semmiségi panaszhoz Ákácsos Sámuel és Komporály Mózes vádlottak csatlakoztak. A közokirathamisitást illetően a B. P. 385. §-ának 1. a) pontjában meghatározott anyagi semmiségi okon a jogsérelmet a védő azért vitatja, mert védettjei az adásvételi szerződés megkötésekor jóhiszeműen cselekedtek, mivel ekkor nem volt tudomásuk arról, hogy Jakab Lajos az Ákácsos Sámuelnek eladott ingatlant már megelőzőleg másnak eladta. A táblának ténymegállapítása szerint Jakab Lajos másodrendű vádlottat a m.-hermányi 346. sz. tkvi betétben vezetett és tulajdonjogilag nevén álló 466. hr. számú ingatlant, az 1904. év június hó 13-án megkötött szerződéssel eladta Ákácsos Ferencznek és Ákácsos Fereneznének; majd Jakab Lajos ugyanazt az ingatlant, habár a szerződés érvényessége meg nem szűnt, sőt a vevők a vételárt is kifizették, 1906. évi márczius hó 28-án kelt szerződéssel újólag eladta Ákácsos Sámuelnek és a vételárat ettől is felvette, Ákácsos Sámuel pedig az ingatlant a nevére irattá. Megállapította továbbá a tábla, hogy Jakab Lajos a vonat-