Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 36. szám - A végrehajtási bejegyzései kitörléséről

140, Jogesetek Tára természetűek voltak-e, hogy a nyáj mellett lévő pásztorok gondatlansága fennforog-e s hogy az ebtartási szabályrendeletben irt biztonsági intézkedések betartattak-e.... Elutasította a törvényszék a felperest 1000 korona fájdalomdíj iránt támasztott keresetével, mert a P. T. 1325. és az J.J78. évi V. t.-c. 311. §ának joggyakorlatunkban általában elfogadott értelmezése és alkalmazása szerint a később hozott utóbbi törvény most idézett szakasza a testi sértésből folyó kárkövetelési jogíartalmát a fájdalomdíj említésé nélkül szabályozván, a P. T. 1325. §-ának a fájdalomdíjra vonatkozó rendelkezése hatályon kivül helyezettnek tekintendő. (1907. május 7-én. 3131. sz.) A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla: Az elsőfokú bíróság ítéletét indokai alapján helybenhagyja. (1907. július 11-én, 2449. sz.) A kir. Curia: Az alperest, arra kötelezi, hogy a felperesnek az élsöbiróság ítéletének rendelkező részében kitett összegeken felöl fájdalomdíj czimén 400 koronát is fizessen. / Indokok; , A mezőrandőrségföl szóló 1894: XII. t.-cz. 112. §-ának utolsó bekezdésében foglalt az a rendelkezés, mely szerint az állatok által okozott károkért azok gazdája felelős, kétségtelenül csakis az ugyanebben a törvényben felsorolt károsítások, vagyis csakis mezei károk eseteiben nyerhetvén alkalmazést, jelen esetben azonban nem ily károsításról, hanem annak a kárnak megtérítéséről lévén szó, melyet a felperes az által szenvedett, hogy az alperes nyáját őrző juhászkutyák a felperest megtámadták, ruháit széttépték és a felperest megharapták, a Curia azelsöbiróság általafenhivatkozolt törvényhelyre alapítottsamásodbiróság által is átvett indokolást mellőzi és az alperes kártérítési kötelezettségének megállapítását az osztr. polg. törvénykönyv 1320. §-a alapján attól a kérdéstől tette függővé, vájjon a szóban forgó eset körül terheli-e az alperest a köteles gondosság elmulasztása, vagy nem ? Minthogy pedig .... a juhászkutyáknak .... tanuk által bizonyított veszélyes természetérül alperesnek mint juhnyáj tulajdonosának tudomással bírnia kellett ... és minthogy a juhászkutyák Brassó vármegye ebtartási szabályrendeletének 9. §-ában előirt cölönkkel ellátva nem voltak, minthogy végül a juhászpásztorok azon tényeért, hogy a felperes segítségére nem siettek, hanem annak megtámadtatását tétlenül nézték, az alperes mint a juhászok gazdája felelős, mindezeknél fogva a másodbiróság ítélete az alperes kártérítési kötelezettsége megállapítása tekintetében ezekből az indokokból, egyebekben pedig a fájdalomdíjra vonatkozó rendelkezés kivételével a benne felhívott vonatkozó indokokból hagyatott helyben. A fájdalomdíj kérdésében mindkét élsöbiróság ítélete azért volt a fentebbiek szerint megváltoztatandó, mert az 1S7S: V. t.-cz. 311. §-ában foglalt az által a rendelkezés által, mely szerint testi sértés esetében a sértett részére megfelelő kártérítés is megítélendő, mely egyszersmindenkorra megállapítandó töke, vagy évi járadék lehet, más törvényekben a kártérítés mérvére vonatkozóan foglalt jogszabályok s ekkép az oszt. polg. törvénykönyv 1325. §-a alapján követelhető fájdalomdíj i: mii igény megszüntetettnek tekinthető nem lévén, ezen a címen a körülményeknek megfelelőnek talált 400 kor. felperes részére az oszt. polg. törvénykönvv 1325. §-a alapján megállapítandó volt. 190S. június 25 én, 7232/907. sz. Örökösödési jogbői. Ai írásbeli végrendelet záradékában taniisitandó az, hogy a végrendeletet a végrendeleti tannk egyike olvasta fel. E kellék azok közé tartozik, a melynek hiányosságát a kifejtett gyakorlat szerint tanúvallomásokkal pótolni lehet. Az 2*91. évi XYI. t.-cz. rendelkezései és különösen ennek a törvénynek a 78-ik g-a értelmében az utéörökösök jogait hivatalból is kell biztosítani. 1908—1908. polg. szám. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla Gy. Imre felperesnek id. Gy. András és társai ellen végrendelet érvénytelenítése, köteles rész megállapítása stb. iránt folyamatba tett rendes perében itélt : Az elsőfokú biróság ítéletének a végrendelet érvényességét, valamint felperes köteles részét megállapító rendelkezését helyi benhagyja; a végrendelet 3. e) pontja tartalmának és nevezeíe| sen az utóöröklés alanyainak megállapítását czélzó kereseti kérell met elutasító rendelkezését azonban megváltoztatja, az ezek I iránt előterjesztett kereseti kérelmet, abból az indokból, mert ' ifj. Gy. András kiskorú gyermekei a végrendeletből jogokat nem származtattak, elutasithatónak nem találja; ennek folyományaként az elsőfokú biróság Ítéletének a perköltségre vonatkozó és ezzel összefüggésben az ügyvédek diját és költségét megállapító részét hatályon kivül helyezi és az elsőfokú bíróságot utásltja, hogy a végrendelet 3. c) pontja tartalmának és az utóöröklés alanyainak megállapítása tárgyában az összes per és felebbezési költség viselésére, valamint az ügyvédek dijának s költségének megállapítására is kiterjedő érdemleges határozatot hozzon. Indokok: I A kir. ítélőtábla az elsőfokú biróság Ítéletének a végren| delet érvényességére, valamint felperes köteles részének megálla1 pitására vonatkozó rendelkezései tekintetében felhozott indokait ! elfogadja; és azokat az alábbiakkal egészíti ki. A per tárgya .,kölcsönös végrendelet" czimü okiratra vezetett és a végrendeleti tanuk által aláirt záradékban (tanúsítványban) a végrendeletnek az írni és olvasni nem tudó G. Erzsébet és az Írástudó Gy. András végrendelkezök előtt történt felolvasása aként van kifejezve, „hogy a fenti kölcsönös végrendelet a végrendeleti tanuk és végrendelkezők együttes jelenlétében felolvastatott." Habár igy a végrendeletből, illetőleg az arra vezetett tanusitványból nem tűnik ki határozottan és kifejezetten, — a mint azt a törvény előírja, — hogy a végrendeletet a végrendeleti tanuk egyike olvasta volna fel; a kir. ítélőtábla a végrendeletre vezetett tanúsítvány egés' tartalmából még is azt állapítja meg, hogy a végrendeletnek az egyik" végrendeleii tanuk által történt I felolvasása, habár homályosan, de azért magán az okiraton j tanúsítva van. Minthogy pedig a kihallgatott végrendeleti tanuk tanuvallo mása ezt a homályt teljesen tisztába hozta; a mennyiben a kérdéses tanuk azt vallottak, hogy a végrendeletet D. Antal végrendeleti tanú olvasta fel; s minthogy az Írásbeli végrendelet vonatkozó kelléke azok közé tartozik, a melynek hiányosságát ! a kifejtett gyakorlat szerint tanúvallomásokkal pótolni lehet; s e bizonyítékból a jelen esetben kétség sem foroghat fenn ar.-a nézve, hogy a végrendelet szövegét tényleg a végrendeleti tanuk egyike olvasta fel; az Írásbeli végrendeletnek- az Írástudatlan végrendelkezővel szemben való alaki érvényessége ellen, ebben I a tekintetben sem lehet alapos kifogást emelni. Az elsőfokú biróság a keresetnek azt a részét, — a mely — végeredményben — a kérdéses végrendelet 3. c. pontja tartalmának és különösen annak a megállapítására irányul, hogy a végrendeletileg kinevezett utóörökösöket mennyiben illeti és mennyiben nem illeti meg az utóörökösödés és hogy I kiket kell tényleg kinevezett utóörökösöknek tekinteni, —• érdemleges alapon nem döntötte el és ezt a kereseti kérelmet — lényegileg azon az alapon utasította el, hogy az örökhagyó közvetlen leszárrnazóin (fiain és leányain) kivül a további I kinevezett utóörökösök (örökhagyó kiskorú unokái) jogokat a J végrendeletből nem származtattak s hogy ennek folytán ennek a i kérdésnek eldöntése felesleges, céltalan és hatálytalan. Az első[ fokú bíróságnak ez az állásnontja nyilvánvalóan téves. Mert az 1894. evi XVI. t.-c. rendelkezései — és különösen ennek a törvénynek a 78-ik §-a értelmében az utóörökösök jogait hivatalból is kell biztosítani, a kiskorú utóörökösök pedig — a hagyatéki tárgyalásra megidézve sem lettek és nyilatkozatot nem tettek. Ennélfogva felperesre nézve nem lehet közömbös, hogy az utóöröklési jog kit és mennyiben illet meg, és hogy ennek folyamányaként felperes utóörökösödési joga, a további utóörökösök igénye által, menyiben és meddig marad terhelve? Ezek szerint ezt a kérdést feltétlenül érdemleges alaponkell elbírálni. I Minthogy pedig a perköltség viselésének és ügyvédi dij s j költség viselésének kérdésében, addig, mig az ügy érdeme — | egész terjedelmében — elintézve nincs, alaposan határozni nem i lehet; az idevonatkozó rendelkezéseknek a hatálvon kivül helyei zése is szükségessé vált. 1908. évi augusztus hó 6-ik napján.