Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 36. szám - A nemzetközi jogi egyesület jubiláris kongresszusa

390, Erdélyrészi Jogi Közlöny 86. szám hogy a farmert, ki egy őserdőből a maga és családja verejtékes munkájával hasznot hajtó agricultur földet teremtett, e földjének birtokában a végrehajtásokkal szemben kiváltságok osztogatásával is megvédjék. A mi viszonyaink között azonban más a birtok eredete s más a birtokos helyzete is. Minálunk a kisbirtokos osztály azért nem erösödhetik; sőt általában véve nagyobb számú kisbirtokosból álló tömege társadalmunknak azért nem keletkezhetik, mert ennek útját állják a nagybirtokosok kezében levő latifundiumok, a hitbizományok által birtokolt ingatlanok óriási tömege s az alapítványok s az egyházak nagykiterjedésű dominiumai, egy szóval a birtokok kötöttsége. Ezt az okot pedig nem szüntetjük meg azáltal, ha az eddigieken felül ujabb módját találjuk ki a birtok megkötöttségének a homestead intézményében. Ezzel csak ujabb forgalmú akadályt teremtünk az igatlanok megszerezhetésénél. Ennek pedig az az eredménye lehet, hogy mert a föld népe az uj lekötések miatt ingatlant még kevésbbé szerezhet — a mi pedig állítjuk, vágyai netovábbja — még nagyobb mértékben kivándorol; lehet az is az eredménye, hogy az ingatlan árát — a hozadékával arányban nem álló módon — felcsigázza, de az, hogy a kisbirtokos osztályt megvédje, megerősítse, nem lehet soha. Azt se feledjük el, hogy ma — legalább is a jelszavakból kiindulva — demokratikus korszakban élünk, a mikor már elmúlt annak az ideje, hogy kiváltságokat osztogassunk, sőt arra kell törekednünk, hogy a meglevő kiváltságokat is megszüntessük és mégis a javaslat egy uj kiváltságolt osztály megteremtését czélozza a végrehajthatatlan adós osztályát a fizető köteles adóséval szemben. De lássuk csak közelebbről a dolgot. Vájjon ez a tervbe vett uj kiváltság hoz-e annyi hasznot arra, a ki kapja, mint a mily óriási akadálya lesz a forgalomnak? Erre a kérdésre is nemmel kell felelnünk. Magyarország a hitel tekintetében előljár a cultur államok között. Nálunk egyáltalán el sem képzelhető a gazdálkodásnak, termelésnek olyan ága, mely hitel nélkül existálni tudjon. És ez nem mindig hiba. Mert a hitel sem mindig káros, s a szabálynem a könnyelmű improduktív hitel, hanem a gazdaságos hitel. Igen sok gazda, kereskedő egész életexistentiáját az okosan felhasznált hitelben találja meg. A gazdaságban egész évben munkával, anyaggal, tehát pénzértékkel kell táplálni a földet, hogy egy esztendőben egyszer arathassanak, a mikor megtérül a tőke kamataival s gazdaságos nyereségével együtt. Vájjon elgyőzi-c a legtöbb gazda ezt hitel nélkül. Vagy ha a gabona ára leszállott s a gazda, hacsak terményeit árán alul elprédálni nem akarja, ki kell tartson a viszonyok változásáig, vájjon ismét nem a hitelt kell igénybe vegye. Mindezekből s még számtalan felhozható példából tehát határozottan állithatjuk, hogy a gazdáinknak is szükségük van a tisztességes hitelre, a nélkül a legtöbb esetben előhaladni, sokszor még existálni sem tudnának. És vájjon a javaslat életre válása után is megienne-e gazdáinknak hitele? A végrehajtás alól való mentesítéseknek tervbe vett mértéke mellett aligha. A kisbirtokosnak, ha egész vagyonát kivonjuk a reális hitel biztositékából, mi marad meg, a mire komoly szükség esetén hitelt szerezhessen? Semmi. Semmire pedig kapni valamit, a mai számító reális világban nem lehet s igy a legtöbb esetben az intézmény eredménye az lesz, hogy az „ország rosszabb lesz a betegségnél". De a kisbirtokost, a tervezett intézmény nem fogja gondosabb gazdálkodáshoz, takarékossághoz sem szoktatni. Minek dolgozzék, takarékoskodjék az, a kinek az állam jóvoltából meg lesz a mindennapi otthona s a kenyere, mert azt tőle senki sem veheti el. Minek szerezzen nagyobb értéket az otthon maximális értékeként meghatározott 8000 koronán felül, mikor szerencsétlen körülmények között a többlet értéket úgyis elvesztheti, mig az otthon amúgy is megélhetést nyújt s az elég a családnak. De hát ne is menjünk ilyen messze. Kérdjük meg először is a törvényjavaslat alkotójától azt, hogy hiszi-e komolyan, hogy a tervezet előfeltételei mellett létesülhet-e Magyarországon nagyszámú otthon. Készittetett-e és látott-e statistikai számításokat arról, hogy Magyarországon hány tehermentes, vagy oly jelzálogilag terhelt 800 J korona értéket felül nem haladó ingatlan van, melyen legfölebb az érték 7ö°/o-át kitevő törlesztéses kölcsön van bekebelezve? Mi, a kik a mindennapi élet nehézségeit gyakorlatilag tapasztaljuk állítjuk, hogy ilyen ingatlant nagyon keveset találhatunk. A kisbirtokosok legnagyobb része terhelve van s a melyik i túlterhelve nincsen, azon sem amortizációs kölcsönt találunk bekebelezve. És ez természetes is. A törlesztéses kölcsönnel dolgozó bankok a kisbirtokostól messze vannak, nehezen hozzáférhetők, a kölcsön tőlük sok formaság után s későre szerezhető meg, node meg csak a nagy bankok elvből nem is foglalkoznak kicsiny kölcsönökkel. Ezzel szemben a kisbirtokos minden vidék központi városában, sőt otthon a szövetkezetben is megtalálja gyorsan a maga hitelezőjét s kevesebb bajjal hamarább kielégítheti kisebb hiteligényeit. Már pedig e téren is áll „Bis dat, qui cito dat". Ez a mai helyzet, ezzel pedig a javaslat egyáltalán nem számolt s ezért sem jósolunk annak sok gyakorlati eredményt. De nem hisszük, hogy a gyakorlati életben a homestead intézménye nagy tért hódítson, azért sem, mert complikált tervezését egyszerű fogalmakkal bíró kisbirtokosaink aligha egykönnyen megértik, megszeretik s magukévá teszik. De az intézmény, ugy, a mint a tervezve van, célját sem éri el, mert a kisbirtokost otthonában nem mindig s feltétlenül védi meg. Egy pár példát idézünk csupán. Adó s más köztartozásokkal szemben a törvény a kisbirtokost semmi védelemben nem részesiti, épugy kidobhatja őt az állami végrehajtó otthonából, mint eddig tette. Pedig a kisbirtokosoknak ezek a leggyakoribb tartozásai. Persze az állam — mint hitelező — az más, az állam nem károsodhatik. Vagy po. ott vannak azonban egyéb személyi tartozások, melyekért az otthon ellen lehet fordulni. Igaz, a legtöbb esetben nem az állagba, hanem csak a haszonélvezetre vezetett végrehajtással s legföllebb ez is 3 évig tarthat. (21. § 3. p.) De vájjon mennyibe kerül az a zárlat. Hiszen ez a legdrágább végrehajtás. Annak foganatosítása, átadások, zárgondnoki dijak, elszámolások, felosztási tárgyalások mennyivel fogják szaporítani a családfő rendszerint kisebb összegű tartozását. És még is a zárlat ideje alatt a családfő családjával együtt mikép élvezi otthonát? Kilökik belőle. Koldulhat 3 évig s aztán visszamehet a zárgondnok által esetleg tönkregazdálkodott földjét, házát újból megjavítani, hogy kifizethesse a zárlat ideje alatt szerzett adósságait (ha ugyan kapott hitelt) — mig aztán majd ezekért a javítási költségekért (19. § e) jön az ujabb zárlat. Ezek után, már nem is foglalkozunk bővebben azzal, hogy mennyire nem tartjuk helyesnek a javaslat azon intézkedéseit, melyekkel örökjogunkba is incidentaliter belevág s e jogterületen is eleddig ismeretlen szabályozásokat tenne. Talán a magyarországi örökösödési jog, az egyetlen egész jogterületünkön, a mi eddig a külföldi behatásoktól menten megmaradt ugy, mint nemzeti, faji sajátságainkkal egybehangzóan kifejlődött. Nem is emiitünk egyebet, csak a hitvestársi, de főleg az ági örökösödést, az osztályt stb. Ezeket az intézményeinket, beláthatatlan káros következmények nélkül, csak ugy esetlegesen kiforgatni, azt hisszük, nem lehet. És most — végkövetkeztetésként—csak egyet hozunk fel. A homestead törvényjavaslatból, ugy mint törvényhozásunk egész ujabbi irányzatából azt látjuk, hogy törvényhozásunkat egy tapasztalat vezérelte; az, hogy a tisztességtelen hitelezésnek sok romboló hatását ismerte meg s ezzel szemben akarja megvédeni a kis embert. Elismerjük e tapasztalásnak igazságát s méltányoljuk a célzatot is. De — ugy hisszük — e kóros állapotnak orvossága nem az, hogy nyakra főre kipróbálatlan szerekkel, kiforratlan intézmények plántálásával kísérletezzünk, sem pedig, hogy magát a hitelt megöljük, hanem az. hogy irtsuk ki a bajt: üldözzük a tisztességtelen, káros hitelt. fl nemzetközi jogi egyesület jubiláris kongresszusa. A világforgalom s a nemzetek egyöntetű élete útjában legnagyobb akadályt az képezi, hogy a külömbözö nemzetek gazdasági jogi stb. élete más és máskép van berendezve. Épen azért, a nemzetek megértését, együtt működését és haladásat előmozdítandó, mind nagyobb tért foglal el a a törekvés, hogy a nemzetek gazdasági viszonyai s ezzel kapcsolatos jogi szabályai egyenlősittessenek. Különösen áll ez az irányban, hogy a fontosabb vagyonjogok és a büntető jog terén a nemzetek jogi életében legalább a főszabályok egyforma irányelvek alapján alkottassanak meg. Ennek az ideális célnek áll szolgálatában a nemzetközi jogi egyesület, mely nagy számú tagjai közé a kereskedelem, ipar és jogtudomány kitűnőségeit számithatja. Ez az egyesület szeptember havában Budapesten tartja