Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1907 / 1. szám - Bírói önkormányzat

sz:lm Erdélyr^szi .J<>Í;Í Közlöny 5^ egy intézménynek a nemzeti testbe való lielyes beillesztése a cel. tí épen ezért nem is tudnék érte lelkesülni. III. Szembe állítom ezt a két jelenséget: az ügyvédség a megélhetés nehézségeivel küzd, anyagi bajokról panaszkodik; a körjegyzőségek igen jelentékeny számukban jól jövedelmező sine curak. maga a közjegyző minden mással ráér foglalkozni, csak tulajdonképi teendőivel nem foglalkozik, azokat elvégzi az iroda. A dolog természetében rejlik, hogy zárt számban elhelyezett közjegyzők kényszerrel biztosítottad olyan jövedelmek fölött rendelkeznek, amelyek messze túlhaladják az állam első tisztviselőinek javadalmait s amely jövedelem ugyanolyan képzettségű, semmi tekintetben hátrább nem álló tiz más egyén, család existentiájának biztosítására volna elég. S ezekhez a javadalmakhoz, nem az igazságszolgáltatás terén szerzett érdemek jutalmául lehet eljutni, vagy az előrehaladás létráján — hiszen a közjegyzői helyettesek is éppen e miatt panaszkodnak s méltán — hanem boldog középszerűségek, ki tudja milyen szolgálatok ellenértékéül. A latifundiumokat károsoknak tartják közgazdasági szempontból és a birtok-maximumok beállításán gondolkoznak. Hát nem latifundium-e igen sok közjegyzőség gazdaságilag a szabad kereset elvén berendezkedett társadalomban? Csakhogy mig amazt vagy őseitől örökli az egyes vagy egyéni képességeivel önszorgalmával gyűjti össze: addig ezt az állam összegyűjtve adja ajándékul, talán mások szája elől vonva el a megélhetés lehetőségeit. Ismétlem, hogy kerüljük el a félreértést: én nem a beati possidentesektől, a most jövedelmet élvezőktől óhajtanám elvonatni e jövedelmeket. Szerzett jogok azok, amiket tisztelnünk kell. Csak a jövő helyesebb kialakulása felé mutatok. A szabad kereseti társadalom elveivel nem egyeztethető össze, hogy intézményi berendezésnél fogva az egy élethivatásnak közül némelyek versenytől mentesek legyenek. Nem ezélja az államnak és nem is lehet, hogy a nemes verseny teréről kiemeljen és monopóliummá alakítson egyes, a közönség zsebén élő foglalkozási ágakat. Ez csak akkor volna indokolt, ha fontos közérdekből kecsegtetnie kellene egyeseket a pályára és a megélhetésl kivánná biztosítani. Erről azonban szó sem lehet. A közérdek kellő garantiákkal megóvható monopólium nélkül is. S ugy a társadalomnak, mint az államnak több érdeke fűződik ahoz, hogy az existentiák vagyonilag is arányosan helyezkedjenek el. Lábunk alatt inog ;i fold ;i társadalmi bajoknak már a közelben morajló hullámveréseitől. Meg kell ezt hallani s tenni kell, mielőtt az ár eltemet. Ha Magyarország legqualiíicáltabb osztályából több ezer éhező torok fog egyszer kenyérért kiáltani, ez a kiáltás a nemzeti lét sirja mellől fog végig rezegni a négy folyam határain. Javaslatom nem a közjegyzői intézmény ellen fordul s ezérl niues is benne ellenmondás, amit egyik közjegyző ur a már említett közgyűlésen bizonyára az indítvány átgondolása és megértei nélkül benne fölfedezni vélt. Csak a mai berendezést állitom tarthatatlannak. A mi jó és helyes az intézményből, az fentartandó, de fel kell ruházni altalános érdekekből még több garantiával. A német birodalom nagy részében üdvösen vált be az ügyvéd-közjegyző. Ausztriában is megindult mái' korábban ily irányú mozgalom és a jövő természetes fejlődésének a közjegyzőkre bizott teendőknek kizárólag ügyvédekre való ruházásal tartják. Sok rosszat tanultunk és vettünk át a némettől, osztráktol. Egyszer valami jóban is követhetnők. Megtoldom még egy gondolattal. Szabad arról is gondolkoznunk, hogy az ügyvédi kar jelen helyzetén mikép segíthetnénk. Szóba jött a kar bifurcatiojának kérdése is. főleg abból a tekint el bői, hogy az öregebb, keresetből élő ügyvédek védessenek meg az ifjabb erők mobóságával szemben. "***\ Javaslatom ennek a célnak is szolgálatában áll; mert ugy L>i,,idolom, hogy tizenöt évi ügyvédi gyakorlat után nyílnék meg az igény, amikor az általános tapasztalat szerint, már rendesen évről-évre apad a kereseti jövedelem s igy a közjegyzői teendők biztosítanák mégis a megélhetést. Bizonyos előkelőbb positiotis adna az idősebb ügyvédnek, erkölcsi tekintélyt, amit tiszta múltú egyénisége megérdemel s ennek jutalmául nyerne meg. Nem volna ez egészséges alapon nyugovó tagolása a karnak ? Részletkérdésekbe nem megyek bele. Jelesül nem tárgyalhatom az átmenet szabályozásának kérdését, ide értve a ma működő köz jegyző-helyettesek sorsát is. Ez mind könnyen megoldható kérdés. Van is rá előljáró példa a váltójegyzőkben pl. Voltak s eltűntek nyomtalanul. Ha a megüresedő közjegyzőségek többé nem töltetnek be, nem is kell rá egy emberöltő s tul vagyunk az átmenet nehézségein is. Az eredményben pedig, ami javaslatomban foglaltatik, amikén! e vázlatos indokolásból kitűnik, kellő megfontolás után és nem i kaszt önzésből, hanem tárgyilagos szempontokból, a közjóra függesztett tekintette] s a nemzeti érdekekkel teljes összhangzásban jutottam el. Bírói önkormányzat Irta : Dr. Jékey Dániel kir. táblai elnAki titkár. A szegedi országos birói nagygyűlésnek a birói autonómia kiszélesítése érdekében hozott határozati javaslatait olvasva, önkéntelenül is eszembe jut az a kép, amelyet egy földrajzi mii egyik lapján láttam : Szent Brandanus mesebeli szigete. E sziget nem nyugszik sziklaszilárd alapokon. Egy nagy hal tartja hátán, természetes tehát, hogy a hatalmas szervezetnek minden mozdulata, legkisebb ficzánkolása magát a szigetet is mozgásba hozza, földrengéseket idéz elő és félő. hogy egyszerre csak az ingadozó alap kisiklik a sziget alól és ekkor vége van a szigetnek is. A rege szerint — amit a középkori földrajzíró állított is — Szent Brandanusnak és társainak menekülnie kellett a szigetről. Nagy alkotmányos harczunk idején láttuk, hogy a nemzeti védőbástyák a vármegyék alispánjait, a törvényhatóságok bizottsági tagjait a hatalom birói forumok elé idéztette; láttunk a hatalom által feltüzelt ügyészeket alaptalanul vádaskodni; láttuk az éjjeli ügyészek korlátlan garázdálkodásait a sajtó ellen ; olvastunk most már hihetetlennek látszó biróküldési kérelmekről : láttunk üldözve vizsgálóbírót, mert birói felfogása nem tetszett a hatalom kezelőinek. S a midőn mély megdöbbenéssel láttuk, hogy egész hada támad föl a sötétség bogarainak és emberek, akik „birák", „törvényszéki elnökök" stb. voltak, legönzőbb egyéni érdekből a politikailag legexponáltabb állásokra ajánlották föl magukat és midőn láttuk, hogy a hatalom a törvények valódi lényegének és értelmének félremagyarázásával igyekszik az önkényuralmat felépíteni : fölvetettem magamban a gondolatot, vájjon a birói szervezetnek minden oldalról hullámoktól ostromolt szigete nem-e mesebeli Brandanus-sziget, amelynek alapja s igy léte bizonytalan. Ellent tud-e állani a hullámoknak V Magas irodalmi színvonalon álló czikkek jelentek meg erről a kérdésről, ugy a harczok alatt, mint a vihar elmultával. Wlassics Gyula, Edvi Illés Károly dr., Doleschal Alfréd dr., Horváth József táblabíró, majd Somlyódy István járásbiró eszmecseréinek köszönhető legnagyobb részt az országos birói nagygyűlés kezdeményezése is. A birói és ügyészi kar — egyes sajnálatos kivételektol eltekintve — a nehéz időkben sziklaszilárdan állotta helyét. „Békés, csendes időkben — mondja Wlassics (Az Ország 1906 március 16-iki száma) — alig sejtik az állampolgárok, hogy minő nagy erőt jelentenek azok a szerény, de öntudatos férfiak, kiket testületi egységbe forraszt a birói szervezet függetlensége. Nem i- értik meg az állampolgárok közül legtöbben emu k a nagy intézményes biztosítéknak közjogi, alkotmány védő hivatását". Megállotta a helyét a birói kar, mert működésének alapja az volt, ami Anglia alkotmányos harczai idején a nagy, mindig önérzetes államférfiaknak. ..Megtörhetetlen erőt adott nekik — mondja Ncol — (Stüler Mór dr. Angol parlamenti küzdelmek 46. lap) a törvény iránt megingathatatlan hitük és tiszteletük, mely magasabban áll minden hatalom fölött, legyen az fejedelmi, katonai vagy nyerstömegé". Birói alkotmányunk magna.chartája az 1869. évi IV. t.-c. amely szerves összefüggésben van az 1791: XII. t.-c.-el. erős alapnak bizonyult és ha ez lenne ma is a birói szervezet kizárólagos alapja, ha a törvényhozó hatalom a későbbi jogalkotásokban nem tévedezett volna ezen alapról: talán nem volna ma sem az igazságügyi kormányzatban, sem a törvényhozó tes-