Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 33. szám - A kolozsvári ügyvédi kamara véleményes jelentés az igazságügyminiszterhez az ügyvédi díjszabás tárgyában

33. szám. Erdélyrészi Jogi Közlöny 309. y( 9 holozniri üpédi kamara véleményes jelentéas az ig-azság-üg-.yminiszterhez az üg-yvédi díjszabás lárgvában. A választmány megbízásából szerkesztette: dr. Fischer Róbert kolozsvári ügyvéd. 1167—908. szám. Nagyméltóságú Igazságügyminiszter Ur! Nagyméltóságodnak a tervezett ügyvédi díjszabás tárgyában kamaránkhoz intézett rendeletére hivatkozással, véleményes jelentésünket a következőkben van szerencsénk előterjeszteni. Első sorban is fogadja Nagyméltóságod választmányunk elismerését és köszönetét azért, hogy az ügyvédi díjszabás — ezen az ügyvédi érdekekre nézve nagyjelentőséggel bíró intézkedés — megalkotását tervbe vette. Kamaránk már rég idő óta szükségét érzi az ügyvédi díjszabásnak s kamaránk választmánya a maga hatáskörében bíróságainkkal egyetértve alkotott is egy ügyvédi díjszabást, melyet bíróságaink figyelmébe ajánlott s melyet az egyes bíró urak gyakran követtek is. Ezen díjszabás egy példányát, miután abban elvek megállapítása is foglaltatik s miután az sok tekintetben önmagában véve is tanúságot tesz kamaránk álláspontjairól e kérdésben, csatoltan van szerencsénk felterjeszteni. Ami magát Xagyméltóságod rendeletét illeti, abban két kérdés foglaltatik, amelyre Nagyméltóságod tőlünk véleményes jelentést kér, de miután e két kérdés lényegileg több kérdést foglalt magában, ezekre egyszerű igennel vagy nemmel felelni nem igen áll módunkban. Ennélfogva feljogosítva érezzük magunkat arra, hogy a kérdések tárgyalásában szorosan sem a sorrendhez, sem pedig az azokban irt combinatiókhoz ne kössük a véleményünket, hanem e helyett egyszerűen azt irjuk meg, hogy szerény véleményünk szerint, milyennek kellene lennie az alkotandó díjszabásnak. I. Mielőtt azonban áttérnénk erre, utalnunk kell a miniszteri leirat egyik kijelentésére, amely ugyan nincs kérdés tárgyává téve, de azon átsiklani még az általánosság mellett sem lehet; ez pedig azon kijelentés, hogy Nagyméltóságodat a felpanaszolt bírósági folyósítások, mint ok vezették arra, hogy azt orvosolni kell egy megalkotandó díjszabással. A megalkotandó díjszabás fő és általános nézőpontjai és irányító elvei közé felveendőnek tartjuk ezen okot, de bővebb taglalással és emellett még más okokat is. Ugyanis: Az általánosságból tekintve a hivatkozott okot, a tapasztalat mintegy önként reávezeti a kutatót, hogy itt két okról van tulajdonképen szó, amely egymástól vonatkozó s alább jelzett értelemben mégis csak külömbözik: ez a két ok a következő: a) az alsóbiróságok folyósítása; b) a felső bíróságok folyósítása; ^ez a két kérdés pedig különböző, mert az alsó bíróságok kisebbnagyobb mértékben valamelyes díjszabás félét követnek, míg a felsőbíróságokról ilyent, elenyésző kis mértékben lehet állítani; továbbá épen a fentirt okból az alsóbirósági folyósítás elleni •panaszok — természetesen mindig az általánosságban szólva — inkább csak esetek, személyek, egyenes bíróság s hasonlókhoz vannak kötve s ilyeneknek minősülnek még akkor is, ha a sérelmes folyósítások száma tul nagy; ellenben a felsöbirósági folyósításokról a tapasztalatra támaszkodó köztudat azt tartja, hogy ott rendszerűleg rossz, mert túlságos alacsony és szűkmarkú a folyósítás. Ezen megkülönböztetést, mint esetleg elvi álláspontot szem előtt tartandónak nemcsak azért véljük, mert ez a való tapasztalatnak kifejezője, hanem azért is, mert a megalkotandó díjszabás azon részében, amely esetleg a felsöbirósági díjszabályt tartalmazná, a megalkotásnál már eleve arra utalja a törvényhozót, hogy a felsöbirósági költségfolyósitást a mai adatokhoz mérten feltétlenül s minden ágában emelni kell. Ezen külömbségeknek a részletekre kiható milyenségét mellőzzük, mert a részletkérdés nem képezheti véleményünk tárgyát. De nemcsak a bírósági költség folyósítás elleni panaszok lehetnek mintegy ok, a díjszabás megalkotására, hanem e mellett több és más természetű okok is, nevezetesen az ügyvédi tisztesség megóvása, a verseny kizárása és a nagyközönség érdeke, továbbá az ügyvédnek tisztességes megélhetése s hasonlók. Ezen nézőpontoknak kiemelését azért tartjuk szükségesnek, mert a miniszteri leirat idézett része a kérdést kiinduló pontjában mint az ügyvédi és birói kar közötti vitázást tekinti; pusztán ennyit mondani nem lenne helyes, mert alkalmas arra, hogy a birói és ügyvédi kar közötti súrlódást kiélesitse. Szükségképen nemcsak a rossz folyósítás, de sok más ok is megkívánja az ügyvédi díjszabás megalkotását. II. Kiemelendőnek tartjuk annak hangsúlyozását, hogy az alkotandó díjszabás akár minden, akár csak némely kérdésre vonatkozzék, feltétlenül következetes legyen, ami csak ugy érhető el. ha valamelyes világos rendszert követ s feltétlenül mellőzi az ötletszerűséget. Talán nem is tartozik jelen vélemény keretéhez, de mégis megemlítjük, hogy a most emiitett kellék csak ugy teremthető meg, ha egyrészt az ügyvédi ténykedés keretébe tartozó munkáknak — már t, i. oly terjedelemben, amint azokat szabályozni akarják — egymáshoz való viszonya az egyszerűség, közönségesség, fontosság s hasonlók szempontjából valamelyes módon megállapíttatik s másrészt az önmagukban semmi támpontot nem nyújtó számadatok, számjegyekre nézve megállapíttatik azoknak a munkálathoz való viszonya, ami természetesen csak ugy fog lehetséges lenni, ha a köztudatba átment bizonyos értékelések, mint megannyi kiinduló pontok vizsgálat tárgyává lesznek téve a fentemiitett cél szempontjából. Az erre vonatkozó eljárási mód, továbbá a kiszámítások és arányba állitások részletkérdéseket képezvén véleményünk mindezekre nem terjedhet ki. De hogy mindennek való értelme van s nem puszta elmefuttatás kedvéért hoztuk fel, hivatkozunk arra, hogy minduntalan ügyvéd, biró sőt a nagyközönség részéről is felhangzik az örökös kérdés, mely szerint miért ér ez a munka annyit, ha pld. egy másik munka csak annyit ér. Oly díjszabás, amely ezen kérdéssel nem számol, soha de soha megnyugtató nem lesz. Ezen általános elvek folyton való szem előtt tartásával áttérünk most a feltett kérdésekre. a) Az első kérdés, hogy az alkotandó díjszabás, mindenféle ügyvédi munkára vonatkozzék-e, vagy sem? A kérdés talán másként lett volna felteendő, mert az elvi és gyakorlati felfogás — nem kutatjuk, hogy helyesen, vagy sem — itt is nagyban és sokszorosan különbözik és a „mindenféle" kifejezésnek más és más terjedelmét érti és érheti, hogy a nekünk feltett kérdés melyikét érti, az elvi álláspotot-e, vagy gyakorlati, nem állapithatjuk meg. Alakilag helyesen véljük tárgyalhatni a kérdést, ha a „mindenféle" kifejezéstől eltekintve arra felelünk, hogy mely munkák szabályoztassanak az alkotandó díjszabásban. Eszerint szabályozandó a peres ügy munkadija és pedig ugy első, mint felebbviteli forumok előtt, — tekintet nélkül arra. hogy ugynevezet egyszerű, tehát tarifa-szerüleg kiirt számjegyekkkel értékelt munkáról van-e szó, vagy pedig úgynevezett fontosabb nem egyszerű ügyekről: amelyek ily tarifa-szerű és számértékelést nem tűrnek meg, hanem bizonyos — az alkotandó díjszabásban kifejtendő elvek, szabályok és számítási kulcsok mellett — az egyszerű és fontos viszonyára alapítottan kiszámitandók. Indokunk röviden az, hogy a panasz nemcsak az egyszerű ügyek folyósítását érinti, hanem és különösen a nem egyszerű perek folyósítását, sőt az igazán erős sérelmek épen itt fordulnak elő; sok okot lehetne felhozni, hogy miért legsérelmesebb a folyósítás a nem egyszerű perekben, egy ok feltétlenül él a köztudatban, annál kevésbbé azonban írásban, s ez az, » hogy a bíróság nem ismeri az ügyvédi munka természetét s nem tudja megbírálni, hogy még közepes számítással is, valamely nem egyszerű perben mennyi lehet azon élőmunka, amelynek eredménye például egy világos formába öntött kereset. Részletezhetnénk és példálózhatnánk beláthatatlan terjedelemben mindezt, de a részletezést a kérdések elvi általánossága nem engedi meg. Ha tehát a nagyobb baj épen a fontosabb ügyeknél van meg, világos, hogy azok is orvosiandok, azaz a díjszabásban megoldandók. A módszer részletkérdés. Anélkül, hogy a peres és perenkivüli ügyeket definiáljuk, utalunk arra, hogy a rendes bíróságok előtt folytatott ügyeket, amelyek akár contra dictorius, akár másféle tárgyalásszerü elintézést igényelhetnek díjszabás tekintetéből a köztudat peresnek nevezi akkor is, ha perjogilag nem azok s igy például a végrehajtási ügyeket minden ágában peres ügynek értik a mindennapi életben és a dij kérdésében. Ennélfogva szem előtt tartandó, hogy az eddig kifejlődött köztudat díjszabás szempontjából s legalább is terjedelemben különbözik a szorosan vett terjedelemtől, ennélfogva kifejezést kell adnunk félreértés kikerülése végett annak, hogy mi épen ezen közönséges értelemben vett peres mivoltát az ügynek tartjuk szem előtt s például a végrehajtás s csőd és más ügyeket szintén az ily értelemben vett peresekhez számítjuk s csupán akkor tartjuk "szükségesnek a perjogi éles megkülönböztetést peres és perenkivüli között, amikor arra feltétlenül szükség van. így értvén a perest, ezt egyszerű és nem egyszerű eseteire 1 szabályozandónak tartjuk és csupán, ha a szükség azt igazolná,