Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 31. szám - A végrehajtási novella. A képviselőház által elogadott szöveg. Törvényjavaslat a végrehajtási eljárásról szóló 1881. LX. t.-cz. módositása és kiegészitése tárgyában

31 szám. Erdélyrészi Jogi Közlöny 351 és ez is csak ugy vehető végrehajtás ala, uófcy a vegrenajtasi j szenvedő részére évi kétezer korona a foglaláson tul is érintet- ! lenül maradjon. E §. szerint állandóan alkalmazottnak tekintendő az, a kinek járandósága sem nem napidíj, sem nem oly munkabér, a melyet napszám, hétszám vagy darabszám szerint fizetnek. A 10. §. a jelen §. első bekezdésében foglalt személyekre is megfelelően alkalmazandó, még pedig a 10. §. három utolsó bekezdése addig, a mig ugyanannak a társulatnak, vállalatnak vagy egyéb munkaadónak alkalmazásában maradnak. 12. §. Az 1881: LX. t.-cz. 62. és 68. §-a helyébe: Napidijaknak csak a napi öt koronát meghaladó része vonható végrehajtás alá. Munkabéreknek, ha azokat napszám vagy hétszám szerint fizetik, csak az a része vehető végrehajtás alá, amely a napi öt koronát kitevő összeget meghaladja. Szakmánymunka (darabszám szerint meghatározott munka) után járó munkabér csak oly mértékben vonható végrehajtás alá, hogy a kereseti idő minden napjára öt korona bér a végrehajtás alól mentes legyen. Az előbbi bekezdések szsrint végrehajtás alá nem vonható összegek a végrehajtást szenvedőnek vagy családjának élelmezéséből és lakbérletéből felmerülő követelés miatt vezetett végrehajtás esetében felerészben lefoglalhatok. A katonai legénység járandóságai végrehajtás alá nem vonhatók. 13. §. Az 1881: LX. t.-cz. 64. §-a a következő rendelkezésekkel egészíttetik ki: Az inségkölcsönök, ösztöndijak, valamint hatóság által adományozott tanulmányi és utazási segélyek nem vonhatók végrehajtás alá. Oly nyugdíj és más járadék, melyet a végrehajtást szenvedő a tagok és hátramaradt hozzátartozóik segélyezésére vagy ellátására alakított intézettől, társaságtól, vagy egylettől kap, a mennyiben az egyébként a végrehajtás alól kivéve nincs, továbbá a 11. §. első bekezdésében említett egyéneknek nyugdija vagy nyugdíj természetével bíró más járandósága, a melyet a végrehajtást szenvedő a munkaadótól kap, úgyszintén az ily egyének özvegyeinek és gyermekeinek oly nyugdija vagy egyéb járandósága, a melyet a végrehajtást szenvedő a férj illetőleg az atya szolgálataiért a munkaadótól kap, legfeljebb egy harmadrész erejéig foglalható le és ez is csak úgy, hogy a végrehajtást szenvedő részére évi ezerkétszáz korona a foglaláson túl is érintetlenül maradjon. 14. §. A végrehajtást szenvedőnek feleségét, fel- vagy lemenő rokonait illető, valamint törvénytelen gyermek javára megállapított tartás behajtására irányuló végrehajtás esetében a 11. §-ban, a 12. §. első, második és harmadik bekezdésében, valamint a 13. §. harmadik bekezdésében meghatározott mentességek felényire szállnak alá. A nyilvános betegápolási költségek iránti követelésekre (1898: XXÍ. t.-cz.) és azokra az egyéb követelésekre, a melyekre azt külön jogszabályok rendelik, a 11. §., a 12. §. első, második és harmadik bekezdése, valamint a 13. §. harmadik bekezdése szerint foglalás alá nem vonható összeg is igénybe vehető a 6. §. utolsó bekezdésében meghatározott mértékben. 15. §. Ha a végrehajtást szenvedőnek a 6., 7., 8., 9., 11., 12. és 13. §-okban megjelölt több járandóságára vezetnek végrehajtást, az ott meghatározott mentesség öt mindegyik járandósága után külön illeti meg. 16. §. Az 1881: LX. t.-cz. 67. $-a helyébe: Mezei gazdálkodással foglalkozó ellen vezetett végrehajtás esetében az az igavonó jószág és gazdasági eszköz, amely nem esik a 2. §. 18. pontja alá, lefoglalható ugyan, de ha a végrehajtást szenvedő a gazdálkodás folytatásához használni kívánja és az igavonó jószágot illetőleg a kellő élelmezésről is gondoskodik, azok az évnek márczius hó 15-étől november hó 15-éig j terjedő szakában rendelkezése alól el nem vonhatók és árverés ! alá nem bocsáthatók. Ez a korlátozás nem nyer alkalmazást, ha a végrehajtás haszonbérlő ellen haszonbér behajtására irányul és a végrehajtást elrendelő biróság kérelemre ezt a végrehajtást elrendelő j végzésben vagy később külön végzésben kimondotta. 17. §. Az 1881: LX. t.-cz. 71. §-a helyébe: A lefoglalt ingóságok értéke a foglalással egyidejűleg becslés utján állapittatik meg. Ha a végrehajtató és a végrehajtást szenvedő a becsértékben megegyeznek, ez az irányadó. Egyébként a becslést rendszerint a kiküldött teljesiti. Ha a végrehajtás a biróság székhelyén foganatosítandó és a bíróságnál állandó becsüs van alkalmazva, a kiküldött azt magával viszi és ez teljesiti a becslést. A biróság székhelyén kívül foganatosítandó végrehajtás esetében becsüst a kiküldött csak abban az esetben visz magával a helyszínére, és ez csak akkor teljesiti a becslést, ha a lefoglalandó ingóságok előreláthatóan olyanok, hogy a becslésük különös szakértelmet igényel. Az előbbi bekezdés esetén kivül becsüst akkor is kell alkalmazni, ha legalább az egyik fél kéri. Ha azonban a becsüs alkalmazását csak a végrehajtató kérte, a nélkül, hogy arra az előbbi bekezdés értelmében szükség lett volna: a becslés költsége a végrehajtást szenvedő terhére meg nem állapitható. i Ha szükséges, foglalás közben is lehet becsüsről gondoskodni. A becsértéket a végrehajtási jegyzőkönyvben minden lefoglalt tárgyra nézve külön ki kell tüntetni. 18. §. Az 1881: LX. t.-cz. 83. és 84. §-ai azzal egészíttetnek ki, hogy abban az esetben, ha a számfejtést nem a pénztár, hanem az utalványozó hatóság mellé rendelt számvevőség teljesiti, a foglalásról a pénztárt, az a felett álló hatóságot és az utóbbi mellé rendelt számvevőséget kell értesíteni és a foglalás joghatálya a pénztárra nézve attól az időponttól számíttatik, amelyben a számvevőség értesíttetett. í 19. §. Az 1881: LX. t.-cz. 102. §-ának harmadik bekezdése akként módosittatik, hogy a közzétett árverési hirdetményben a végrehajtást szenvedő nevét nem szabad kitenni. Ugyané §. negyedik bekezdése olykép módosittatik, hogy abban az esetben, ha több foglaltató van, az árverési hirdetményt közölük csak azoknak kell kézbesíteni, a kiknek javára az árverés a 20. §. értelmében elrendelendő. Mindazon esetekben (1881: LX. t.-cz. 102., 152., 185. és 187. §-ai); midőn az árverési hirdetmény vidéken valamely helyi, vagy a legközelebbi helyen megjelenő lapban teendő közzé, ezen közzététételre a biróság mindig kizárólag magyar nyelvű hírlapot köteles kijelölni. 20. i Az 1881: LX. t.-cz. 120. §-a helyébe: Több végrehajtató találkozása esetében (1881: LX. t.-cz. 86—88. §§.), valamint akkor is, a mikor az ingóságok lefoglalva és fölülfoglalva vannak: az árverést — habár annak elrendeléseért csak egy végrehajtató jelentkezik is — a mennyiben a törvény kivételt nem tesz, mindazon végrehajtatok, foglaltatok és felülfoglaltatók követelésének kielégítésére kell elrendelni, a kiknek javára az árverési hirdetmény kibocsátása napjáig a foglalás már foganatosíttatott. Ez a rendelkezés nem nyer alkalmazást; 1. ha a végrehajtató vagy feliilfoglaltató követelése megszűntét bejelentette; 2. ha a végrehajtást szenvedő a követelés megszűntét postai feladóvevénynyel vagy más okirattal igazolta; 3. hivatalból foganatosítandó végrehajtás esetén kivül, ha a végrehajtató vagy felülfoglaltató a foglalástól számított egy évűn belül árverést nem kért. Az 1. és 2. pont esetében a bejelentést a végrehajtást foganatosító bíróságnál vagy a kiküldöttnél szóval vagy Írásban lehet megtenni. A szóbeli bejelentést jegyzőkönyvbe kell venni. Az 1. pont esetében a végrehajtás szenvedőt, a 2. pont esetében pedig a végrehajtatót a bejelentésről értesíteni kell. Ha a 2. pontban megjelölt bejelentés az árverési hirdetmény kibocsátása után történik, az árverést azon végrehajtató