Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 30. szám - A jogszokásról az osztr. polg. törvénykönyv hatályterületén. 2. [r.]

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI RIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI. Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 30. számához. Kolozsvár, 1908. július 12. Jogesetek a kolozsvári kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Dr. Tóth György, kir. törvsz. biró. Az SSÍMÍ: XXV. t.-cz.-liez, Az (VJfi: XXV. t.-cz. 3, £-ának 2. pontja, mely a belsőség: nélkül megváltható ingatlanokat meghatározza, ki fejezett felsorolása szerint, mint külsőségeket, csupán szántéföldet s rétet emlit. I^egelő tehát nem képezheti megváltás tárgyát, mert a törvény kivételes intézkedése szigorúan magyarázandó. 1908. Dzs. 5 3. szám. A kolozsvári kir. Ítélőtábla mint majorsági megváltási perekben eljáró felebbezési bíróság P. György és t. felpereseknek Br. B. György és társai alperesek ellen majorsági zsellér birtokot terhelő szolgálmányok megváltása iránti perében ítélt : A kir. ítélőtábla a kir. törvényszék ítéletét helybenhagyja. Indokok : Alperesek ítélt dolog kifogásával is védekezvén, első eldöntendő kérdés az, vájjon e kifogás tényleg érvényesíthető-e sikerrel ? A beszerzett iratok tanúsága szerint a peres felek között a pertárgyát tevő ingatlanokra vonatkozólag előbb úrbéri elkülönítés iránt, utóbb úrbéri cimen gyakorolt legeltetés megszüntetése iránt volt eljárás (cer) folyamatban, melyekben mindenkor a jelenlegi felperesek lettek pervesztesek, a mennyiben elkülönítés iránti keresetükkel elutasittattak, az úrbéri czimen gyakorolt legeltetéstől pedig eltiltattak. Az utóbbi ügyben 79—901. p. szám alatt hozott curiai ítélet azonban kifejezetten fentartotta felpereseknek az 1896. évi XXV. t.-cz. által szabályozott megváltási perhez való jogát s ezért és arra való tekintettel, hogy az idézett t.-cz. 1. §. rendelkezése szerint az e törvényben szabályozott eljárásnak épen nem úrbéri birtokra nézve van helye: kétségtelen, hoí y ítélt dolog esete nem forog fenn s igy felperesek a jelen perrel felléphettek. Ennek előre bocsátásával most már az a kérdés döntendő el, vájjon a pertárgya ingatlanokra nézve megváltásnak van-e helye? Peres felek között nem vitás s a bírói szemle adataival is megállapítást nyert, hogy a megváltani kért ingatlanok művelési nem szerint legelőt képeznek. Az 1896: XXV. t.-cz. 3. §-ának 2. pontja, mely a belsőség nélkül megváltható ingatlanokat meghatározza, kifejezett felsorolása szerint, mint külsőségeket, csupán szántóföldet s rétet emlit. Legelő tehát nem képezheti megváltás tárgyát, mert a törvény kivételes intézkedése szigorúan magyarázandó, kiterjesztő magyarázatnak helye nem lehet. Helyes tehát a kir. törvényszéknek az a jogi álláspontja, melynek következményeként felpereseket e czimen is elutasította a keresettel, bár az idézett t.-cz. 8. §-ára történt hivatkozás helyet nem foghat, mert e §. csupán oly esetre tartalmaz intézkedést, mikor a megváltásra jogosított a volt földes ur legelőjén megváltás tárgyát képezhető ingatlannak-e, mint fődologgal kapcsolatban gyakorolt legeltetést; ez az eset pedig itt fenn nem forog, mert felperesek a pertárgya legelőket, mint fődolgot önállóan igényelik. Azon kivül, hogy a per tárgya ingatlanok, a kifejtettek szerint a törvény értelmében megváltás tárgyát nem képezik, felperesek keresetének azért sincs helye, mert reájuk nézve az id. t.-cz. 2. §-ának feltételei sem forognak fenn, ugyanis ők nem tényleges birtokosai a megváltani kért ingatlanoknak. E tekintetben a kir. ítélőtábla a birtokrendezési iratok alapján tényként megállapítja azt, hogy a pertárgya ingatlanok, mint havasi erdők között fekvő legelök az erdőkkel együtt alI peresek részére osztattak ki és adattak birtokba. Felperesek ugyan 1899. évig tényleg birfák évi 68 korona összegért a per tárgya területeket, mely összeget 1889. évig alpereseknek fizettek ki, azután pedig a jelen per megindításáig, mivel az alperesek el nem fogadták, bírói letétbe helyezték. A felperesek által úrbéri elkülönítés iránt folytatott ügyben keletkezett jogerős birói ítélet alapján azonban felperesek 1899. évben az ingatlanok birtokából kitétettek s mivel az általuk indított sommás visszahelyezési perben is, nem mint állítják, meg nem jelenésük folytán, hanem érdemi okból pervesztesek lettek s ez időtől fogva a pertárgya ingatlanokat nem birtokolják. Mivel pedig a legeltetési jog megszüntetése iránti perben hozott végérvényes ítélet után a taxa letétele sem tekinthető a birtoklás fentartásának: kétségtelen, hogy felperesek 1899. évtől fogva a per tárgya ingatlanoknak nem tényleges birtokosai s igy ez okból nincs alapja megváltási keresetüknek. Ez okból, valamint felhozott egyéb indokaiból a kir. törvényszék elutasító ítéletét helyben kellett hagyni. 1908. évi június hó 1-én. Kötelmi jogból. | Alpereseknek rendes gondosság mellett kötelességük volt 1 utánjárni annak, vájjon a véteitárgyát képező ingatlan az eladók birtokában van-e, vagyis, hogy az utóbbiakat valóban teljes tulajdonjoggal illeti. Mivel pedig e tekintetben a köteles gondosságot elmulasztották, e mulasztás következménye őket terheli. 1908. G. 64/3. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság ítélt : A kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyet ad, a felebbezési bíróság ítéletét megváltoztatja s L. Frigyes és B. Ferenc alpereseket arra kötelezi, hogy felperesnek a székásprészákai 525. sz. tjkvben A -|- 3 rsz. 552. hraz. alatt felvett ingatlanból nevükön álló jutalékhoz való tulajdonjogát ismerjék el s feljogosítja felperest, hogy e jutalékok tulajdonjogának a jelen ítélet alapján nevére leendő bekebelezését, amennyiben alperesek 15 nap alatt bekeblezésre alkalmas okiratot nem adnának, a tkvi hatóságnál közvetlenül kérhesse. Indokok : Felperes felülvizsgálati kérelmében nem támadta meg a felebbezési bíróság által ítéletében megállapított tényállást s igy az 1893. XVIIÍ. t.-cz. 197. §. rendelkezése értelmében a felülvizsgálati eljárás rendén is irányadó. E tényállás szerint a pertárgyát tevő s B. Mária felperes, illetőleg jogelődje által 30 évet meghaladó időn át békésen birtokolt ingatlan tulajdonjoga K. Sziminya, K. Mitu, K. Szamoila és K. Augustin javára a vízaknai kir. járásbíróság, mint tkvi hatóság 2698—1899. tkvi sz. végzésével tényleges birtoklás alapján kebeleztetett be, jutalékának tulajdonjoga pedig 1900. nov. 29-án és 1902. április 2-án kelt adásvevési szerződések alapján L. Frigyes és B. Ferencz alperesek nevére kebeleztetett. Megállapította továbbá a felebbezési bíróság ténykén! azt is, hogy alperesek a felperes birtoklásáról gondosabb utánjárással tudomást szerezhettek volna. Annak előrebocsátásával, hogy ez utóbbi ténymegállapításban a kir. ítélőtábla benn foglaltnak tekinti annak megállapítását is, hogy alperesek elmulasztották utána járni annak, hogy az eladott ingatlan kinek a birtokában van, erre való tekintettel anyagi jogszabályt sértett a felebbezési bíróság, mikor azt a jogi álláspontot foglalta el, hogy a felperesnek tikvön kívüli birtokláson alapuló igénye az alpereseknek a nyilvánkönyvben való biztukban szerzett s tlkvileg bekebelezett jogával szemben meg nem állhat, csak az esetben, ha felperes bizonyítani tudja alpereseknek a szerzés körüli rosszhiszeműséget.