Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 29. szám - Jegyzetek a polgári perrendtartási javaslatokhoz

332. Erdélyrészi Jogi Közlöny 29. szám. zatok után örökösként jelentkezők és az osztály alá bocsátok között (az öröklött vagyonra és osztály alá bocsátott vagyonra vonatkozóan) létrejött jogügyleteket: megállapodásokat is. Ugy észleltem, hogy szórványosan, — elkésett fecskeként — jelentkezett az utóbbi időben, hogy egyes jbiróságok azt kívánják a tárgyaló királyi közjegyzőtől, hogy osztály alá bocsátás esetén is vegyék a hagyaték tárgyalásáról fölvett jegyzőkönyvbe a létrejött megállapodásokat. Ez nem volna nagy baj, mert a felebbezési bíróságok idővel csak a helyes irányba terelik az ily kivételes eltérő gyakorlatot, de szerény véleményem szerint talán tul ment az ig. minisztérium egy adott esetben a felügyeleti hatáskörön, — amelyet különben a legnagyobb óvatossággal és szigorral igyekszik felmerülő esetekben betartani — amidőn : „helytelennek nyilvánította azt az eljárást, hogy a külön-jegyzőkönyvbe nemcsak az özvegy saját vagyonának osztály alá bocsátása tekintetében tett nyilatkozata, hanem a létrejött osztályegyezség is befoglalva lett" s ezáltal a birói gyakorlatot is téves irányban befolyásolta. Nem szenvedhet kétséget ugyanis, hogy a törvénykezésre vonatkozó egyes törvényhelyek mikénti értelmezése a gyakorlatban kizárólag az alkalmazó biróság hatáskörébe tartozik. Az igazságügyi minisztérium álláspontjának indokolására a következőket hozza föl: H. U. hagyatéka ügyében az osztályegyezség akként jött létre, hogy az örökhagyó házastársa saját vagyonát is osztály alá bocsátotta s a közjegyző a külön jegyzőkönyvbe nemcsak az özvegynek az osztályra bocsátás tekintetében tett nyilatkozatát, hanem az osztályegyezséget is felvette. Az 1894. évi XVI. t.-cz. ily esetre rendelkező 60. §-ának értelme szerint ha az örököstársak egyike vagy többen, avagy az örökhagyó özvegye az osztály létrejövetele czéljából saját vagyonukat is osztály alá bocsátják, vagy kiegyenlítő értékül átadják az osztálynak ily módon való létrejöttéhez az szükséges, hogy a hagyatékhoz nem tartozó ily vagyon átbocsátásra vonatkozó s a hagyatéki tárgyalás előtt már létrejött jogügyletről szóló okirat mutattassék be a kir. közjegyzőnek, avagy pedig az ily okirat pótlásául a kir. közjegyző a hagyatéki tárgyaláson foglalja külön jegyzőkönyvbe az érdekeltek közt erre vonatkozólag létrejött megállapodásokat, vagyis ő vegye jegyzőkönyvbe a létrejött jogügyletet, amely teljesen az élők közötti jogügylet fogalma alá esik. Minthogy az ily okirat, illetve külön jegyzőkönyv a hagyatéktárgyalásról felveendő jegyzőkönyvnek csupán melléklete és minthogy az id. t.-cz. 60. §-a nem érinti a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyv tartalmára vonatkozó rendelkezéseket, nevezetesen az id. t.-cz. 55. §. 6. pontjának azt a rendelkezését, hogy a hagyaték tárgyalása során létrejött osztályegyezség a hagyatéktárgyalási jegyzőkönyvbe foglalandó, ehez képest akár a kir. közjegyzőnek bemutatott okirat, akár az azt pótló s azzal egyenértékű külön jegyzőkönyv is csak a hagyatékon kivüli vagyontárgyak osztály alá bocsátása, illetve kiegyenlítő értékül való átadására vonatkozó nyilatkozatokat tartalmazhatja és nem foglalhatja magában a hagyatéki tárgyalás során létrejövő osztályegyezséget. Ha az osztályegyezség is. befoglalható lenne a 60. §. szerint felveendő külön jegyzőkönyvbe, akkor alig volna arra mód, bogy e §. 2. bekezdéséhez képest a hagyatéki biróság a telekkönyvi hatóságot egyidejűleg ugyan, de mégis külön az osztály alá bocsátott ingatlanokra nézve a telekkönyvi bejegyzés iránt a külön jegyzőkönyv alapján és a hagyaték telekkönyvi rendezése iránt az átadó végzés alapján keresse meg; és akkor épen nem volna lehetséges az, a mit ugyanez a bekezdés az „érdekeltek megállapodása" esetén szintén megenged, hogy a külön jegyzőkönyv alapján és az átadó végzés alapján történendő telekkönyvi bejegyzés teljesen külön megkeresésnél, vagy kérvénynél fogva, a külön jegyzőkönyvön alapuló bejegyzés esetleg az átadó végzés meghozatala előtt is eszközöltessék; mert a hagyatéki biróság a nála tartandó osztályegyezséget az ügy további elintézésénél nem nélkülözheti. . X Jegyzeteli a polgári perrendtartási javaslatokhoz. Irta : Dr. Mészöly Endre dési kir. törvényszéki biró. 230. §. A szóbeli tolmácsolás dija (4 óránként 5 kor., 32.942—873. ig. r.) rendeletileg felemelendő, (v. ö. 295. §. jegyz. 3. bek.) 285. §. (Felebbezésnél 497. §., válópernél 663. §.) A referálás a biró hivatása, az ügyvédé pedig a fele érdekében való érvelés. Az ügyvéd által képviselt felek álláspontjának és érvelésének megértésére a felek referálása nagyon jó, de nem a bizonyítás anyagának, pl, az időrövidség miatt különben is J hézagosan felvett tanúvallomások mngértésére; e tekintetben a tárgyalásba elevenséget és alaposságot nem a felek előadása illetve olvasása, hanem a bizonyításnak (vallomásoknak) gyorsírással felvétele és ennek alapján logikus és érthető alakban ismertetése által kell vinni. A mai közvetlenségben az ügyet nem ismerő szavazó csak a tanácskozás alkalmával tájékozódik az ügy állása felöl. A fél referálása helyett — a mi személyes védekezésnél egyenesen nevetséges — tehát vissza kell térni a birói referálásra, természetesen a felek felszólalási jogának fentartása mellett, a mint ez a felülvizsgálatnál (532. §.) és a zsellértárgyalásnál (1896. XXV. 31. §. 4. bek.) is szabályozva van. 286. §. Hogy a vallomást megtagadni jogosult és megtagadni akaró vagy ki nem hallgatható tanú hiába ne legyen kénytelen megjelenni s e körülményre az idézésben figyelmeztethető legyen és a tanudijban a fél és esetleg az ez által felmerült perköltségben az ellenfél ne legyen marasztalható, ki kellene mondani, hogy: a tanú bejelentésekor a vallomás megtagadhatására vagy a ki nem hallgathatásra alapul szolgáló körülmények is előadandók. Az, hogy a megtagadási ok elvetése esetén a vallomástételre kötelező végzésnek a jelen nem levő tanú részére kézbesítése munkatöbbletet idéz elő, minthogy ez ritkán fordul elő, nem nyomós ellenérv. 295. §. Szabályozandó lenne, hogy a tanú- és tolmácsdij előlegezése hivatalból követelhető-e vagy csak a tanú és tolmács kérelmére? A kolozsv. tábla egyszer mikor sok tanú volt, azt mondta, hogy hivatalból követelhető, máskor mikor kevés tanú volt, azt mondta, hogy nem. (2292/03. I., 1562/05. I.) Az is szabályozandó, hogy a tanú meddig köteles várni ? Ma pl. a reggel 8 órára idézett tanút megvárakoztathatják este 8-ig is. Igaz, hogy most a tanuk is rendetlenebbül jelennek meg, mert gyengék a kényszereszközök, tehát több ügyet kell egyidőre kitűzni, de az uj eljárásnál már ez a körülmény nem forog fenn. Felügyeleti ut e téren — a tanuk és a hivatal érdeke ellentétes lévén — nem ér semmit. A szóbeli tolmácsolás költsége az irodaáltalányból lenne fedezendő, mert ellen esetben a hivatalfőnök a tárgyaló birónak munkaerő spórolásból akkor sem adnak tolmácsolásra alkalmas jegyzőkönyvvezetőt, (230. §.) ha ilyen van és mert ilyen esetben a feleket a szóbeli tolmácsolás dijával terhelni s az ügyet tolmács-előleg kérésekkel késleltetni nem méltányos és nem czélszerü; a tanúvallomásoknak az ügyvédek általi tolmácsolása pedig, a mi elég sürün előfordul, mégis csak furcsa dolog. Nincs ok arra, hogy a perbíróság előleg-követelési jogát a ; megkeresett bíróságra is ne lehetne kiterjeszteni, czélszerüségi szempontból pedig indokolt lenne. 297. §. Az illeték-rendeletben szabályozandó lenne, hogy a tanú beadványai bélyegmentesek legyenek. 309. §. Gyakorlott gyorsíró jegyző alkalmazásának esetén a tanúvallomás jegyzőkönyvből felolvasása és a járásbirósági eljárásban aláírása felesleges. Hogy a tárgyalást vezető biró középnagyságú bizonyítási j anyagú perben is azonnal Ítéletet hirdethessen és e czélból a j bizonyítás anyagát fejben tarthassa, csoportosíthassa és mérlei gelhesse, minthogy a gyorsírót zavarni nem szabad, az iroda vagy az ügyvéd által képviselt fél (v. ö. az élj. 17. (előbb 14.) j §. jegyzőkönyvben felhívott p. jav. 228. §.) által a tanukat és bizonyítandó körülményeket (pl. hagyatéki leltári tárgyakat stb.) tartalmazó s a biró jegyzetei áttekinthetőségére szolgáló rovatos űrlapokkal látható el. 310. §. Az eskümintában a „csakis az igazat" pleonazmus, az pedig, hogy „semmit sem hallgatott el, kimerítő kérdezésnél ismét felesleges, a nem kimerítő kérdezésnél pedig hatálytalan, mert senki sem tud mutatni elitélést oly esetben, midőn a tanú valamit elhallgatott ugyan, de a kérdés feltétele a jegyzőkönyvből nem tűnik ki. A hamis esküvések korlátozására azok intenzivebb üldözése és az esküvel meg nem erősített hamis vallomás büntetése lenne szükséges. Kifejezendő lenne, vájjon minden vallású állithatja-e, hogy az eskü vallási meggyőződésével ellenkezik. 311. §. Kár §-t csinálni arra, hogy az eskümintát úgy kell olvasni, mert azt sem eddig nem tették, sem ezután nem teszik. 314. §. Naponta tanúi lehetünk olyan jeleneteknek, midőn a biró illetményeinek összegszerű felszámítására kapaczitálja a tanút, a ki azt mondja, hogy annyi tanudijat kér, a mennyit a törvény itél. Ki kellene ezért mondani, hogy ha összegszerüleg nem számítja is fel a tanú a diját, ez ne legyen akadálya annak, hogy részére tanudij állapittassék meg, de ez esetben a megállapítás ellen felfolyamodásnak ne legyen helye. A közös tanú dija előlegezésének kérdése is szabályozandó, és pedig, ha a kihallgatásig a tanú diját nem kapja meg, oly