Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 28. szám - Az ügyvédi nyugdíjintézet és az ügyvédjelöltek

28. szám. Jogesetek Tára 111. Jogesetek marosvásárhelyi kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Kusztrich János, táblai tanácsjegyző. Az anlichresis kérdéséhez. Antichresis esetében az ingatlanok visszabocsátása nem tehető függővé attól, hogy vájjon a hitelező a kölcsönt viszszalizette-e, az ingatlanokat tárgyazó mellékszerződés mint tilos és érvénytelen — az ingatlanok tekintetében egyáltalábau nem nyújt jogot a kölcsöniadó hitelezőnek, nem nyújt tehát jogot sem arra, hogy az ingatlant akár telekkönyvileg, akár tényleg, továbbra bármily okból megtarthassa, sem pedig arra, hogy a visszaszolgáltatást a szerződésből kifolyólag bárminemű feltételhez, nevezetesen a kapott kölcsön visszafizetése feltételéhez köthesse. Ily feltételhez a visszaszolgáltatást birói Ítélettel sem lehet tehát kötni, mert ezzel a tilos és érvénytelen ügyletnek legalább feltételesen mégis jogi hatály lenne tulajdonítva, ami jogszerüleg ki van zárva. 1908. G. 65 szám. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla M. György felperesnek, özv. M. G. Jánosné és a M. G. János hagyatéka helyébe lépett, özv. M. G. Jánosné gyámsága alatt álló kiskorú M. Axente, Maria és Tráján alperesek ellen, ingatlan tulajdonjoga és jár. iránt, a folyamatba telt sommás perben alpereseknek felülvizsgálati kérelme folytán itélt. A felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Végrehajtás terhével kötelezi az alpereseket, hogy 38 korona 30 fillér felülvizsgálati költséget a felperesnek 8 nap alatt megfizessenek. Indokok. Alperesek felülvizsgálati kérelmükben a felebbezési bíróság Ítéletében megállapított tényállást is megtámadják, a miatt panaszolván, hogy a periratok közt lévő szerződés adatai szerint az 1875. deczember 30-án létrejött adásvételi szerződést eladóként a felperes neje M. Elisafta is aláirta, ezt azonban a felebbezési bíróság tényként nem állapította meg. Ez való ugyan, de a telekkönyvi iratok adatai szerint a szerződés kötése idején az abban eladottnak jelzett ingatlanok telekkönyvi tulajdonosa csak felperes volt, a neje nem, ennélfogva az, hogy a szóban forgó szerződést felperes neje aláirta és vagy nem, a jelen per eldöntése szempontjából közömbös: s ekép e lényegtelen s a felek részéről a perfolyam alatt föl sem vetett körülmény megállapításának mellőzésével a felebbezési bíróság lényeges eljárási szabálvt nem is sérthetett. (1893. XVIII. t.-cz. 185. §.) Azt a további panaszt pedig, hogy a felebbezési biróság a simoni 364. sz. tjkvben C. 3. alatt előforduló M. György hitelezőről nem tett volna említést, megcáfolja a megtámadott ítélet indokolása, mely erre a hitelezőre is kifejezetten kiterjeszkedik. A miatt is panaszolnak alperesek, hogy a felebbezési biróság a tanuk vallomását helytelenül mérlegelte, azok részben érdekeltek s hogy felperest, esküre bocsátani nem lett volna szabad, mert ő rablás és gyilkosság miatt elitélve volt. Ezek a panaszok alaptalanok. A biró a tanúvallomások bizonyító erejét az 1893. XVIII. t.-cz. 64 §-a alapján szabadon mérlegeli, tehát érdekelt tanú vallomását is figyelembe veheti. S minthogy az okokat — melyek meggyőződését előidézték, a felebbezési biróság indokolásában kifejtette — eljárása megfelel a törvénynek, tehát jogszabály sértés nem forog fenn. A büntetett ügyfélnek eskü alatti kihallgatását pedig az 1893. XVIII. t.-cz. nem tiltja. Ezek szerint a felebbezési biróság ítéletében megállapított tényállás ellen intézett támadás alappal nem birván, a tényállás megáll s az 1893. XVIII. t.-c. 197. §-ához képest e helyen irányadó. E tényállásban foglalt megállapítás szerint: felperes és az időközben elhalt M. Mózes között az 1875. december hó 30-ik napján kelt okirattal létesített jogügylet valójában nem adásvételi, hanem — az optk. 916. §-ához képest értelmezve — burkolt zálog szerződést képez, mely szerint felperes az általa fölvett pénzkölcsönt ingatlanok záíogbaadásával illetőleg az ingatlanra vonatkozó tulajdonjognak a telekkönyvi átíratásával biztosította. Tehát ez a jogügylet két szempontból bírálandó, egyik a kölcsönügylet, másik az ennek biztosítását célzó burkolt zálog szerződés mint mellékszerződés, mely azonban mint az optk. 1371. és 1372. §-iban foglalt jogszabályok szerint, tilos, s ekép feltétlenül érvénytelen szerződés. Ezen érvénytelen mellékszerződés tehát sem M. Mózesnek ! sem a helyébe lépett jogutódoknak, kikre nézve a felebbezést biróság e helyen is elfogadott indokolása szerint helyesen állaí pitotta meg, hogy az ügylet természetét, feltételeit ismerték, s kik ekként rosszhiszemű szerzők, nem nyújtott semmi jogot a pertárgya ingatlanoknak sem tulajdonára, sem birtokára, mihez képest a felebbezési biróság helyesen kötelezte alpereseket az ingatlanok visszaadására. Kérdés tárgya még az, vájjon az ingatlanok visszabocsátása függővé tehető attól, hogy felperes ki a szóban forgó kölcsönt még nem egyenlítette ki, kölcsön tartozását az ingatlanok átadása ellenében fizesse ki ? A kir. ítélőtábla álláspontja a tekintetben az: ez a körülmény nem lehet akadálya az ingatlanok kiadásának; mert az ingatlanokat tárgyazó mellékszerződés — mint tilos és érvénytelen — az ingatlanok tekintetében a kifejtettek szerint egyáltalában nem nyújt jogot a kölcsöntadó hitelezőnek, nem nyújt tehát jogot sem arra, hogy az ingatlant akár telekkönyvileg, akár tényleg továbbra bármily okból megtarthassa, sem pedig arra, hogy a visszaszolgáltatást a szerződésből kifolyólag bárminemű feltételhez, nevezetesen a kapott kölcsön visszafizetése feltételéhez köthesse. Ily feltételhez a visszaszolgáltatást birói Ítélettel sem lehet tehát kötni, mert ezzel a tilos és érvénytelen ügyletnek legalább feltételesen még is jogi hatály lenne tulajdonítva, ami jogszerüleg ki van zárva, mert továbbá felperes visszakövetelési jogának a kölcsön lefizetéséhez mint feltételhez kötése, a nélkül, hogy ez szerződésre volna alapitható, csak akkor volna lehetséges, ha az ily Ítéleti rendelkezés törvényre volna fektethető. E szempontból pedig feltételes elmarasztalása ebben az esetben azt jelentené, hogy a hitelezőnek az adós hozzá került vagyonára megtartási joga volna, ezt pedig az optk. 470. §-a kizárja. Ezekre való tekintettel a felebbezési biróság ítélete abban a tekintetben, hogy az ingatlant felperesnek minden feltételhez kötés nélkül, tehát a kölcsön tartozás le vagy le nem fizetésére tekintet nélkül ítélte vissza, anyagjogi szempontból is helyes s az ez ellenében emelt panasz nem alapos. Alperesek felülvizsgálati panasza a kifejtettek szerint semmi irányban nem lévén alapos, elutasítandó volt. A felülvizsgálati költséget és ügyvédi járandóságot tárgyazó rendelkezés az 1893. XVIII. t.-c. 204. és 168. §-án, s illetőleg az 1868. LIV. t.-cz. 252. §-án alapszik. 1908. évi május hó 19-ik napján. (Lásd e kérdésben az Erdélyrészi Jogi Közlöny 6, 7, 8 és 10. számában megjelent s ezen kérdéssel foglalkozó cikkeket.) Köztörvényi ügyekhői. A közigazgatási hatóság építési engedélyétől, mint jövőbeli bizonytalan esemény bekövetkeztétől s eként bontó feltételtől feltételezetten kötött szerződés esetében az optkv. 1117. §-a csak a szerződés felbontására ad jogot. 1908. G. 72. szám. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság, Zs. Lajos felperesnek, báró 0. János alperes ellen, bérleti szerződés felbontása s jár. iránt folyamatba tett sommás perében, felperesnek felülvizsgálati kérelme folytán itélt. A kir. Ítélőtábla, felperes felülvizsgálati kérelmének helyt ad, a felebbezési biróság ítéletét megváltoztatja, a felperes, mint bérbe adó és alperes, mint bérbe vevő között, 1906. évi májusban, felperes és Fr. Ottó tulajdonát képező épület jobb szárnyára nézve létrejött bérleti szerződést megszünteti, végrehajtás terhével kötelezi alperest, hogy a bérleményt 1908. évi július hó l-ig felperesnek bocsássa vissza s fizessen felperesnek 8 nap alatt 74 kor. tőkét, ezután 1907 évi február hó 8-tól járó 5°/o kamatot, felebbezési és felülvizsgálati költséget. Indokok: A felebbezési biróság ténymegállapítása szerint: a felek 1906 évi májusban bérleti szerződést kötöttek, alperes az általa bérbe vett lakházba 1906 évi június hó 1-én beköltözött, a szóbeli szerződés értelmében felperes köteles volt a bérlet tárgyát képező lakás szomszédos telkére 1906 évi június hó végéig felépítendő 4 lóra való istálót is, mint a bérleményhez tartozót, alperesnek átbocsátani, felperes azonban is'.álót nem épített, az alperes mástól bérelt 4 lóra való istálót s ezért 74 koronát fizetett s ezt a 74 koronát az 1906. évi augusztus 1-től 1907. évi április hó 24-ig járó bérösszegből levonta. A felek tehát még csak felépítendő istálóra nézve szerződtek.