Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 27. szám - Az uj perrendtartás és az ügyvédi kar

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ________ ELVI JELENTŐSÉGO HATÁROZATAI. Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 27. számához. Kolozsvár, 1908. június 21. Jogesetek a kolozsvári kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Br. Tóth György, kir. törvsz. biró. A törvénykezési eljárásitól. Felperes a per tárgyát tevő s a kudui 885. sz. tjkvben felvett ingatlan osztatlan felér észének, tehát határozott jutalékának tkvi tulajdonosa, jósa a többi tkvi tulajdonosod jogától független, következőleg perjogilag sem kényszeríthető arra, hogy a jutalékához való önálló tnlajdon és birtok jogának elismerése iránti perbe a többi tkvi tulajdonosokat is bevonja s igy annak egyedül alperesekkel szemben való érvényesítésére törvényes akadály nincs. 1908. G. 57/3. szám. A kolozsvári kir. Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati biróság itéli : A kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyet ad; felperest helytelen perindítás okából keresetével elutasithatónak nem találja, kere°hetöségi jogát megállapítja s a felebbezési bíróságot az ügy érdemében az alább megállapított költségekre is kiterjedő uj határozat hozatalára utasítja. Indokok : A kir. ítélőtábla a felperes által a felebbezési biróság Ítélete ellen beadott felülvizsgálati kérelmet az 1893. XVIII. t.-c. 185. §-a a) pontjára alapított részében alaposnak találta. A felebbezési biróság Ítéletében foglalt s e tekintetben meg nem támadott tényállás szerint felperes a per tárgyát tevő s a kudui 285. sz. tjkvben felvett ingatlan osztatlan felerészénele, tehát határozott jutalékának tkvi tulajdonosa. E tényállásból nyilvánvaló, hogy felperes tulajdonjoga elismerését s birtokbaadást alperesektől per utján követelni jogosult, mert őt a tulajdonjog, habár osztatlanul, de nem határozatlan, hanem határozott arányban illeti meg a tkvi állapot szerint, e joga a többi tkvi tulajdonosok jogától független, követkszőleg perjogilag sem kényszeríthető arra, hogy a jutalékához való álló tulajdon és birtokjogának elismerése iránti perbe a többi tkvi tulajdonosokat is bevonja s igy annak egyedül alperesekkel szemben való érvényesítésére törvényes akadály nincs. Anyagi jogszabályt sértett tehát a felebbezési biróság az által, hogy ennek dacára azt a jogi álláspontot foglalta el, hogy felperes a rajta kívüli tkvi tulajdonost, Sz. Istvánné sz. T. Anikót is köteles lett volna perbe vonni s ennek hiányából helytelen peresités okából felperest a keresettel elutasította. Az anyagi jogszabályok helytelen alkalmazásával utasította el a felebbezési biróság felperest birtokbaadásra irányuló kérelmével is, mert a perben maguk alperesek elismerték, hogy a per tárgya igatlannak a felperes által igényelt a tkvileg tulajdonát képező felerészét ők tartották birtokukban, tehát felperes, tulajdonjoga fennállása esetén, az Optkv. 369. §-ra tekintettel, tulajdona birtokba adását alperesektől követelni jogosult. Ez okból a felülvizsgálati kérelemnek helyet kellett adni, felperes kereseti jogát meg kellett állapítani s a felebbezési bíróságot további megfelelő eljárásra kellett utasítani. 1903. évi április hó 27. napján. Felperes azt is kérte, hogy alperes az 13 antiqua jognak reá való átírásához szükséges adásvételi szerződést állítsa ki: nyilvánvaló, hogy a kereset nem személyes, hanem ingatlan vagyonra vonatkozó dologi jog érvényesítésére vonatkozik, (1881. L.IX. t.-ez. 6. í ) mert bár nincs is kérve annak kimondása, hogy az okirat ki nem szolgáltatása esetében azt az ítélet pótolja, az alperestől kívánt teljesítés még is alkalmas arra, hogy az által dologi jog érvényesíttessék. 1908. G. 95/2. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság végzett. A kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelmet a S. T. 193. §-a atepján hivatalból visszautasítja s ezért az azt ellenjegyző ügyvéd részére saját felével szemben sem állapit meg dijat. Mert : Felperes keresete arra irányul, hogy alperes ismerje el, mikép szóbeli szerződéssel megvásárolta tőle eredő s Iegelőbeli jogát, mely őt az urbéri erdő s legelő rendezése folytán megillette. (Antiqua jogot.) Minthogy felperes azt is kérte, hogy alperes az 1/2 antiqua jognak reá való átírásához szükséges adásvételi szerződést állítsa ki: nyilvánvaló, hogy a kereset nem személyes, hanem ingatlan vagyonra vonatkozó dologi jogérvényesítésére vonatkozik, (1881. LIX. t.-cz. G.) mert bár nincs is kérve annak kimondása, hogy az okirat ki nem szolgáltatása esetében azt az ítélet pótolja, az alperestől kívánt teljesítés még is alkalmas arra, hogy azáltal a dologi jog érvényesíttessék. Az alperes pergátló kifogást tett azon az alapon, hogy az antiqua értéke 400 Koronánál nagyobb. Az első bíróságnak a felebbezésben meg nem támadott végzése szerint az antiqua jog értékének megállapítása közömbös, mert a keresetet nyilván személyes keresetnek tekintette. Ezek szerint a kereseti tárgy értéke a felebbvitel megengedhetősége szempontjából sincsen ugyan meghatározva, de miután a kereset az 1907. XVII. t.-cz. életbelépte előtt lett bennyujtva: a 15500—1907. I. M. szám alatti rendelet 2. §. második bekezdése értelmében a hatáskörre nézve az eddigi szabályokat kell alkalmazni s igy a S. T. 4. §. harmadik bekezdése értelmében a felebbvitel megengedhetőségének kérdése eldöntés tárgyát nem kellett hogy képezze. A 8. E. 1. §. 2. pontjának és a 4. §. utolsó bekezdésének rendelkezéseiből pedig következik, hogy a sommás eljárásnál az ingatlan értéke 400 koronát meg nem haladhat s hogy a felülvizsgálat szempontjából a felek a 400 K értéknél magasabb értéket meg nem állapithatnak. A másodbiróság előtti eljárásban a felperes által különben csak érdemi szempontból tett az a kijelentés, hogy a vétel tárgya fél antiqua értéke 400—500 koronára tehető, a fentebbiekre tekintettel figyelembe nem vehető. A szóban levő perben a felülvizsgálat a S. T. 181. §. értelmében ki lévén zárva, a felülvizsgálati kérelmet hivatalból vissza kellett utasítani. 1908. évi május hó 23. napján. \ végrehajtási eljárás köréből. A foganatosított végrehajtás alkalmával végrehajtást szenvedettnek lefoglalható ingóságai nem lévén, evvel a jkvvel szemben legalább valószínűvé tenni tartozott volna végrehajtató, hogy oly ingóságai vannak végrehajtást szenvedettnek, amelyek a folytatólagos kielégítési végrehajtás rendén lefoglalhatok. 1345—1908. I. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla H. Ignácznak D. István ellen 97 K s jár. iránt, a bethleni kir. járásbíróság előtt folyamatba