Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 3. szám - Az egy évi birtok kérdése a rövid útú (sommás) birtokperekben

3. szám. Jogesetefc Tára 11. Jogesetek marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Kusztrich János, táblai tanácsjegyző. Felülvizsgálati eljárásból. Az Optk. 933. §-ban körülirt hat havi határidő nem elévülési idő, hanem a* n. n. záros határidő, melyen belül a szavatossági igény érvényesítendő, mivel különben az az igény és az abból folyó jog maga teljesen elenyészik. Az egyezségi ajánlat egymagában jogelismerésnek nem minősíthető. Perbehivás esetén az elévülésre vonatkozólag a félbeszakítás hatálya csak addig tarthat, a mig az a per, melyben a perbehivás történt, folyamatban van. E per jogerős befejezésétől kezdve az elévülési idő újból kezdetét veszi. 1907. G. 124/2. szúm. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla mint felülvizsgálati bíróság K. Bertalan felperesnek. F. Izidor és F. Salamonnak ismeretlen örökös''i alperesek ellen 65") kor. 30 fillér s járul, iránt a marosvásárhelyi kir. járásbíróság előtt folyamatha tett sommás perében felperesnek felülvizsgálati kérelme folytán itélt : A kir. Ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok: A felülvizsgálati bíróság előre bocsátja, hogy a felülvizsgálati kérelem — mely a megtámadott ítélet megsemmisítésére, — tehát az 1893. XVIIII t.-cz. szerint meg nem engedett birói intézkedésre irányul, az 1893. évi XVIII. t.-cz. 190. §. 2. pontja ellenére nem tartalmazza ugyanazt, hogy felperes a felebbezési bíróság ítéletének minő megváltoztatását kéri. Minthogy azonban felperesnek az a kérelme, hogy a kir. ítélőtábla az elévülési kifogás elutasítása mellett az alsófoku bíróságot ujabb tárgyalás tartására és érdemleges ítélet hozatalára utasítsa, feloldásra irányuló kérelemnek tekinthető : A kir. Ítélőtábla —• ebben a keresetben — a felülvizsgálati kérelmet elbirálhatónak találta. Téves ugyan a felebbezési bíróságnak az a nézete, hogy az optkv. 933. §-ában körülirt hat havi határidő elévülési idő volna, mert az u. n. záros határidő, melgen belül a szavatossági igény érvényesítendő, mivel különben az a: igény és az abból folyó jog maga teljesen elenyészik. Elévülés esetén pedig nem maga a jog, hanem csakis annak kereset utján való érvényesítése enyészik el, de az u. n. obligatio naturális megmarad. Jelen esetben különben nem is szavatossági igény érvényesítéséről van szó. Mert ily kereset (actio redhibitoria) a hibás tárgy visszaadására irányul, mely mellett egyúttal kártérítés is érvényesíthető. De jelen esetben a rnár lefolyt szavatossági perből felperesre háramlott hátrány képezi a kereset tárgyát, mely kereseti igény arra van hivatva, hogy az alperesi jogelőd tudva hibás lovat adott el. Ez a jogalap pedig az o. ptkv. 1298. §-ában körülirt kártérítési igény megállapítására alkalmasnak mutatkozik. Abból, hogy a dolog hibái miatti szavatosságra alapított kereset 6 hónapon belül érvényesítendő, nem következik, hogy az azzal kapcsolatos kártérítési igény is, s ha az különben a kártérítésre vonatkozó szabályok szerint anyagjogilag megáll, — szintén csak az alatt a rövid idő alatt volna érvényesítendő. De az e részben téves jogi felfogás a döntés lényegét az alább kifejtett indokok szerint nem befolyásolja. Az o. ptkv. 1480. §. értelmében ugyanis a kártérítési kereset attól az időtől számított három év alatt elévül, mely időpontban a kár a károsidtnak tudomására jutott. Már pedig az, hogy a kár felperesnek legalább már akkor jutott tudomására, mikor az előző perben jogerősen elmarasztalták, kétségtelen. Ez az időpont felperes saját állítása szerint még 1895-ik évre esik s innét számítva, több mint három év telt el. Felperes az elévülési idő félbeszakítását látja abban, hogy neki az alperesek jogelődje egészségi ajánlatot tett. Minthogy a felebbezési bíróság e tekintetben ténymegállapítást nem tett, de másfelől felperes hiányt nem sérelmezi, nem állapitható meg, hogy ez az egyezségi ajánlat egyszersmint jogelismerést képez-e ? Minthogy pedig (egyezségi ajánlat eggmagában jogelismerésnek nem minősíthető), a kir. ítélőtábla az elévülésnek az o. jrtkv. 1497. §-ában körülirt jogelismerés által való félbeszakítását nem látja fenforogni. Az elévülésnek az előző perben történt perbehivás által való oly félbeszakítása, mely a mostani kereset beadásáig tartott volna, szintén nem állapitható meg. Ha ugyanis attól el is lehetne tekinteni, hogy az o. ptkv. 1497. §. a jogelismerésen kivül az elévülést félbeszakító joghatálylyal csakis a kereset megindítását ruházza fel és ha a perbehivásnak, tekintettel arra, hogy ennek célját a perbehivó jogainak a perbehivottal szemben való megóvása képezi, ily félbeszakító hatályt tulajdonítani lehetne is: kétségtelen az, hogg e félbeszakítás hatálya csak addig tarthat, amíg az a per, melyben, a perbehivás történt, folyamatban van. E per jogerős befejezésétől kezdve az elévülési idő újból kezdetét veszi. Ez pedig a fent előadottak szerint 1895-ben volt. Mindezeknél fogva a keresetnek elévülés indokából történt elutasítása nem ugyan a felebbezési bíróság részéről felhívott, de a peres jogesetre illő anyajogi szabályoknak megfelel. 1907. deczember 17-én. A fizetésképtelen adós jogcselekményének csődön kivül való megtámadására irányzott kereset annál az oknál fogva, hogy a hitelező a megtámadott jogügylet által megrövidítést szenvedhet, még nem válik kártérítési keresetté, mert a hitelező nem kártérítést keres, hanem csak azt követeli, hogy követelését az elidegenített vagyonból ngy elégíthesse ki, HÍ in itta az a vagyon, mely kielégítési alapul szolgál, még mindig az adósnál volna. A felülvizsgálati kérelem nem előkészítő irat, hanem a felülvizsgálati eljárásnak alapját képezi, és ae 1893. évi XVIII. t.-c. 190. $ értelmében a támadás alapját s tárgyát magában kell foglalnia. 1907. G, 135/3. szám. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla, mint felülvizsgálati bíróság, B. Anna felperesnek, L. Györgyné alperes ellen, jogügylet hatálytalanítása s járul, iránt a szentágotai kir. járásbíróság előtt folyamatba tett sommás perében, alperesnek felülvizsgálati kérelme folytán ítélt. A k;r. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokol* : A kir. ítélőtábla a jelenleg szóban forgó kereseti igény minősítését már az 1907. évi március 20-án 1907. G. 25/3. szám alatt kelt feloldó végzésében megadta, mely szerint a kereset, fizetés képtelen adós jogcselekményének csődön kivül való megtámadására irányzott keresetet képez. Az ilyen kereset annál az oknál fogva, hogy a hitelező a megtámadott jogügylet által megrövidítést szenvedhet, még nem válik kártérítési keresetté. Mert a hitelező nem kártérítést keres, hanem csak azt követeli, hogy követelését nem az elidegenített vagyonból ugy elégíthesse ki, mintha az a vagyon, mely kielégítési alapul szolgál, még mindig az adósnál volna. Ezért alperesnek az az érvelése, hogy a felebbezési biróság tévedett, a midőn felperes keresetét kártérítési keresetnek nem minősítette, s hogy ennélfogva az optkv. 1489. §-ában előirt elévülési szabályt is helytelenül mellőzte, jogszerű alappal nem bir. Az a körülmény, hogy az adós, az átruházott vagyonon kivül bir-e még annyi vagyonnal, melyből a hitelező magát kielégíthetné? döntő ugyan és igaz, hogy a felebbezési biróság ítélete ez irányban ténymegállapítást nem tartalmaz. Ez a hiány azonban a jelen esetben súlytalan, mivel az utolsó felehbezési tárgyaláson mindkét fél, tehát alperes is, közösen kijelentik, hogy il\ vagyona az adósnak nincs. Minthogy tehát e ténykörülmény felek közt a pernek az ítélethozatalt megelőző végszakában már nem is volt vitás, külön megállapításának mellőzése ezúttal nem képez oly hibát, a mely a felebbezési biróság Ítéletének feloldását szükségessé, s megváltoztatását indokolttá tenné. A birói szemle által felmerült költségek a perköltséghez tartozván, a felett a biróság, az 1893, évi XVIII. t.-c. 109., 110. §§. értelmében, az ott kimondott jogszabályok korlátain belül, belátása szerint rendelkezik; és igy a szemleköltségnek megfelelő részét a pervesztes alperes terhére megállapítani jogosítva volt. A felülvizsgálati kérelem nem előkészítő irat, hanem a felülvizsgálati eljárásnak alapját képezi és az 18^3. évi XVIII. t.-c 190. §. értelmében a támadás alapját s tárgyát magában kell foglalnia.