Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 26. szám - Az ügyvédi gyám- és nyugdíjtörvény két sérelmes szakasza - Ügyvédi rendtartás Mária Terézia korában

I I. érfolyam. 20. szám. Kolozsvár, június 14. ERDELYRESZI3061K0ZL0NY r 1 A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVASÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK HATÁROZATTÁRÁVAL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK HIVATALOS LAPJA. FŐMUNKATÁRSAK: Dr. Tóth György, Kusztrich .lánss, ítélőtáblai tanácsjegyzők. SZERKESZTŐ KS KIADÓ: űr. Papp József ügyvéd, ü. kamarai titkár. 'Szerkesztőség és kiadóhivatal: KOLOZSVÁR, Megjeleni minden vasárnapon. ELŐFIZETÉSI BÍÍ.I: Raréaz óvrp 1R Knr Félévrn S Kor Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez, Előfizetések s hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendfik. eáli Ferencz-ntcza 43. sz. Negyedévre. .... 4 Kor. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez, Előfizetések s hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendfik. ALOMJEGYZÉK : Az ügyvédi gyám és nyugdíjtörvény két sérelmes "•fi- szakasza. Irta: Dr. Rónai János balázsfalvi ügyvéd. — Ügyvédi rendtartás Mária Terézia korában. Ismerteti: L. Sipos Kamii. — u Végrehajtási költségek Boszniában és Herczegovinában. — A TB^ kulya által okozott testi sértés esetén a kutya gazdájának bünjfi tetöjogi felelőssége. H?LÖNFÉLÉK. A kolozsvári és marosvásárhelyi kir. ítélőtáblák elintézett ügyei ^SLLEKLET : Jogesetek tára. — Elvi jelentőségű határozatok a kolozsü& vári és marosvásárbelvi kir. Ítélőtábláktól. IIDET^SEK. \te iigpédi gyám- és nyügtíijtcnjény hét sérelmes Irta: Dr. Rónai János balázsfalvi ügyvéd. I Némely nagyarányú remekművön egy-két apró, de mégis siemetszúró részlet elhibázottnak bizonyul és az összbenyomást jéientékenyen zavarja, az áhitatos szemlélőt végtelenül bántja. Jféha nem nagy tudás szükséges az ilyen részlethiba felfedezéséhez ; de ha egyszer felismertetett és helyesbítésre még jut níód és idő, akkor nem bölcsen járna el a remekmű alkotója, EH a hódoló figyelmeztetést lenéző visszautasítással viszonozná. ilyen minőségű két részlethibának tűnik fel a letárgyalt törvényjavaslat 14. §-ának 2-ik és 15. §-ának 1. pontja. V Mielőtt ennek érdemi megokolásához fognék, rá kell mutatlitin a fennálló általános jogrendszer két alaptételére, melyek tfján épen azért, mert mindkettő magától értetődő, a nehezebb problémákkal foglalkozó jogász figyelmét könnyen elkerülheti. Eíen általános jogelvek egyike ez: ügyeljen az uj törvény, hogy itt átmeneti időben élő érdekelt egyének eleven hűsába ne vágjon űéy mély sebet, melynek gyógyíthatatlan volta túlhaladja azt a mértéket, melyet a jelen nemzedék embereitől általában, de kijlönösen bizonyos egyénektől az utókor javára áldozatul követelni erkölcsileg indokolt. Erre valók az átmeneti intézkedések. A\másik jogelv az, hogy a törvény által elismert szerencseszerzéiések esélyei (chauceai) az egymással szemben álló felek között egyenletesen, igazságosan elosztva legyenek. Mind a két jogelvet feltűnően sérti az idézett két törvényszakasz. Ugyanis az egyik ugy intézkedik, hogy .,az intézeti taL'ot ellátás illeti, ha a törlés, vagy felfüggesztés iránt indított elrarás folyamatba tételéig legalább tiz éven át szakadatlanul tajrja volt az intézetnek". — A másik igy szól: ,,Az intézeti tatf özvegyét ellátás illeti, ha férje a halálát közvetlenül megelőző öt év alatt szakadatlanul tagja volt az intézetnek". [ fi Talán nem fogják ábrándszerü ötletnek minősíteni, ha azt a könnyen és nem épen ritkán előfordulható esetre utalok, melyJÁ az intézeti tag már tagsága kezdetén akár egészségi állapotá.iál, akár aggkoránál fogva magában hordja rövid idő múlva biztosan és okvetlenül bekövetkezendő munkaképtelenségének, rá^y elhalálozásának csiráját és végzetét. Jogászhoz nem illő l'é'engzö tréfa volna, ilyen biztosan roncsoló vagy ölő esetre ih modani. hogy hát „ne lépjen be intézeti tagnak", azaz ne Lsson ügyvédi irodát. Igazságtalan volna az ilyen replika azért, rt az illető szerencsétlennek, vagy özvegyének szomorú jövőjét jtoldani akarná egy szomorú és nevetséges jelennel, megfosztván az egyelőre még munkaképes, hasznos és becsületes embert a munka lehetőségétől. Ha lehetséges ez a helyzet és áll ez az elbírálás a nyugdí jintézmény későbbi idejéről, mennyivel inkább kellene azt fontolóra venni és méltányolni hazánk jelenlegi ügyvédeinek sorsában, kik akkor léptek as ügyvédi pályára, midőn a nyugdíjintézet még nem létezett és ilyennek kényszere még nem állott fenn. A nyugdíj intézet szigorú és feltétlen híveinek azon esetleges ellenvetésére, hogy az intézetet minden károsodástól meg kell óvni, a következő érvekkel felelhetünk: 1. az, kinek egészségi állapota vagy aggkora már az intézetbe lépésekor a javadalmazásban való részesedését kizárja, nem tekinthető olyan biztosított (assekurált) félnek, kinek javára az intézet akár csak imagiuarie koczkázatot viselt volna; 2. ő nem szabad akarattal, hanem kényszerítve lépett szerencseszerző'désre; 3. vele szemben az intézet nem jótétemény és nem vigasztaló, hanem zsarnok, mely sanyarú helyzetét még rosszabbá teszi; 4. míg a jogélet és hazai egyéb intézményeink folytonos fejlesztése és javítása kedvezőbb helyzetet készítenek elő az ügyvédi kar jövendő nemzedékének, addig mi maiak gyötrődünk és szenvedünk és meg nem érdemeltük azt, hogy helyzetünket még rosszabbá tegyék. Mi hát a teendő ? Talán az, hogy az ilyen ügyvédek, illetve özvegyeik a tiz, illetve öt év lejárta előtt a kedvezményekben részesüljenek? Nem. Ezt nem kívánjuk. Még azt sem, hogy ilyen ügyvédek a díjfizetések alól fel legyenek mentve, hanem minden esetre és mint az igazságnak elengedhetetlen minimumát köve telhetőnek tartjuk azt, hogy ilyen ügyvédek munkaképtelenség beálltával, özvegyeik pedig a férjeik elhaltával az addig befizetett dijaknak kamat nélkül való visszafizetését követelhessék. Hiszen azokat minden ellenértékre való kilátás nélkül fizették és otthagyják a kamatot ingyen. Azon netaláni ellenvetésre, hogy vájjon lehetséges-e az ilyen kilátás-nélküli sorsot megállapítani: azt felelem, hogy mindig lesznek hazánkban oly hivatott orvos-szakértők és lelkiismeretes jogászok, kik az ilyen eseteket per nélkül is tisztázni és eldönteni képesek lesznek. Igen ám, de a képviselőház a javaslatot már letárgyalta! Ez is orvosolható még, ha az igazságügyminister űr bölcsesége módot nyújt a főrendiháznak a jelzett sérelem jóvátételére. Ne mondhassák nemzeti kormányunk lesben álló ellenségei, hogy a szabad véleménynyilvánítás elfojtásával a törvényt minden áron keresztül hajtani sietett. X Ügyvédi rendtartás Mária Terézia borában. Ismerteti : L. 5'P0S Kámillo. A mohácsi vésznek messzeható következményei voltak. A trónversengés, majd a nagyváradi béke (1538.) következménye a török hódoltság lett, mi maga után vonta Erdély elszakadását az anyaországtól. E fontos tény első lépése a tordai országgyűlés 1544-ki határozata volt. A végleges elszakadás azonban csak 1556-ban János Zsigmond fejedelemmé választása és a gyűlölt Castaldó kiűzésével következik be.