Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 25. szám - Az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet - A büntető novella a parlament előtt

100. Jogesetek Tára 25. szán;. lannak a felét és csak akkor levén köteles alperes felperesnek átbocsátani, ha az ingatlant megveszi, ez a szerződés helyesen nem érthető másként, minthogy alperes felperesnek nem az ingatlan bármely megvásárolható hányadrészének a felét kötelezte el, hanem a felek szerződése akként értendő, hogy ha alperes az egész ingatlant megveszi, csak akkor köteles annak felét felpere nek átengedi. Mivel pedig az a kikötött feltétel be nem következett s minthogy a feltétel részleges bekövetkezte esetén a vele egybekapcsolt jog és kötelezettség is részlegesen beálljon, az optkv. idézett 897. és 699. §-ai értelmében még csak szó sem lehet, mert ehez is a feltétel teljes bekövetkezte szükséges ; s minthogy a szóban levő' elhalasztó feltétel teljes be nem következése folytán alperest az optkv. 699. és 696. §-ai értelmében semmi kötelezettség sem terhelheti, felperest pedig semmi követelési jog sem illetheti: felperes keresete semmikép sem állhat meg. Kiemeli még a kir. Ítélőtábla azt is, hogy a becsatolt végrehajtási iratok, melyeknek tartalmát a felebbezési bíróság szintén nem méltatta kellően, ugyancsak a szerződésnek fentiek szerint töitént értelmezése mellett szólanak. A L. M. árverési vevőnek birtokba vezetéséről felvett, 1903. évi szeptember hó 7. napjáról kelt jegyzőkönyv szerint ugyanis épen maga felperes adta azt elő, hogy a szóban levő ingatlanok természetben vett felerésze az árverés előtt tényleg is öt, felerésze pedig alperest illette. Nyilvánvaló tehát, hogy midőn a felek arra szerződtek, hogy ha alperes az ingatlant megveszi, felét felperesnek átbocsátja, a felek nem is akarhattak mást, mint hogy alperes is megmaradjon a tényleg bírt felerész tulajdonosának, felperes is megtarthassa a maga felerészét, arra tehát nem irányulhatott a felek akarata, hogy ha alperes még a maga részét sem vehetné meg egészen, akkor is tartoznék a megvett kisebb rész felét felperesnek átbocsátani. Ezekhez képest felperes felülvizsgálati kérelme nem levén teljesíthető, a felebbezési bíróság Ítéletét, mely szerint felperest j keresetével elutasította, az itt kifejezett indokok alapján fenn kellett tartani. A felülvizsgálati költség viselésére s a képviseleti költség megállapítására nézve tett rendelkezés alapját az 1893. XVIII. t.-cz. 204., ÍÖ6. és 108. §-aiban találja. 1908. évi május hó 6-ik napján. A hitelezd részlet fizetést elfogadni nem tartozik s ennélfogva az adós több tételből álló tartozásra történt részfizetésnél esak a hitelező beleegyezésével törleszthet! azt a tartozási tételt, melynek törlesztését ő kívánná. 1908. G. 54/2. -szám. A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla F. István felperesnek. Özv. E. K. és E. Gy. alperesek ellen, 800 korona tőke és jár, iránti a székelykereszturi járásbíróság előtt folyamatba tett, sommás perében, következő Ítéletet hozott: A felebbezési bíróság ítéletének özv. E. K.-ra vonatkozó részét megváltoztatja; a most nevezett alperest végrehajtás terhével kötelezi, hogy felperesnek 8 nap alatt 800 korona tőkét, ez után 1906. évi július hó 1 napjától folyó 5% kamatot, 35 korona 30 fillér per és 21 korona felebbezési költséget, a felebbezési bíróságnak 1907. D. 55/5. sz. a. kelt ítélete szerint elmarasztalt E. Gy. II.-od rendű alperessel egyetemlegesen, további 35 korona, valamint a felebbezési bíróságnak most elbírálás alatt álló Ítéletében megállapított 137 korona 30 fillér felebbezési költséget, nem különben 41 korona ezúttal felmerült felülvizsgálati költséget pedig egyedül Il-od rendű alperes, fizessen. A képviseleti költség összegének felemelésére vonatkozó felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ád. Indokok. A felebbezési bíróság ítéletében meg van állapítva és nincs megtámadva az a tényállás, hogy az özv. E. K. I-ső rendű alperes tulajdonát képező 212 hold földbirtoknak eladásra felparczellázásával járt és felperes által közvetlenül E. Gy. Il-od rendű alperes megbízása folytán teljesített munkálatok értékét E. Gy. és felperes egymás között 1800 koronában állapították meg; s erre felperes 1004 koronát Il-od rendű alperestől megkapott; s hogy magának a felmérésnek és parczellázásnak szakértői becsű alapján megállapított értéke 850 koronát, tehát a kereseti követelést 50 koronával felülhaladó összeget tesz ki. A felebbezési bíróság az optkv. 1037. §-a alapján, a szakértői becsű szerint 850 koronában meghatározott munkaértékért való felelőséget I-ső rendű alperessel szemben is megállapította ugyan, és pedig a kir. Ítélőtábla felfogása szerint is helyesen, mert a felperes által I-ső rendű alperes megbízása nélkül, de ennek világos hasznára végzett munkálatok tekintetében felperes megbízás nélküli ügyvivőnek tekintendő, ki felhasznált munkája becsértékét I-sö rendű alperestől is joggal követelheti; felperest, azonban I-ső rendű alperessel szemben a kereseti követeléssel a felebbezési bíróság mégis elutasította azon az alapon, hogy felperes a munkálatok becsértékét felülhaladó összeget E. Gy. Il-od rendű alperestől már megkapott. E tényállásból folyólag kétségtelen, hogy e perben elsősorban ügydöntő kérdés az vájjon az által, hogy felperes 11-od rnndü alperestől 1000 koronát tényleg megkapott megszünt-e I-ső rendű alperesnek az a kötelezettsége, melynél fogva a munkálatoknak a kereseti összeget felérő becsértéke szerint felperes irányában szintén felelős? A Il-od rendű alperes és felperes közt 1800 koronában megállapittatott munkaértékre. és a szakértői 850 korona becsű értékre tekintettel kétségtelen az, hogy alperesek felelőssége szempontjából, felperes követelése E. Gy. irányában két tételből állónak tekintendő ; és pedig abból a 950 koronából melylyel Il-od rendű alperes a munkát saját akaratából díjazni kívánta, ami I-ső rendű alperesre nem tartozik, és abból a mindkét alperest terhelő 850 koronából, a mi a munkának bíróilag megállapított értékét teszi. Az optkv. 1415. §-a szerint a hitelező részletfizetést elfogadni nem tartozik s ennélfogva az adós több tételből álló tartozásra történt részletfizetésnél csak a hitelező beleegyezésével törlesztheti azt a tartozási tételt, melynek törlesztését ő kívánná. Ebből kiindulva szabályozza az 1416. §-ában a részfizetés elszámolásának módját arra az esetben, a midőn e tekintetben a felek között megállapodás nem jön létre vagy a hitelező ellent nem mondott. Szabályozza pedig akként, hogy ily esetben az az adósági tétel tekintendő a rész fizetés által törlesztettnek, amelyik az i adósra nézve súlyosabb a hi'clezőre nézve pedig nem hátrányos; mert a hitelező csak a reá nézve nem hátrányos résztörlesztésbe vélelmezhető beleegyezettnek, az adósra nézve a vélelem pedig csak az lehet, hogy a reá nézve súlyosabb tartozási tételt akarta leróni. így tekintve a jelenlegi perbeli tényállást, minthogy arra nézve nincs tény megállapítás, hogy a részfizetés alkalmával a fizető adóf- és felperes között az 1000 korona elszámolására nézve megállapodás létesült volna, a Il-od rendű alperes által fizetett 1000 korona részfizetéssel a törvény értelmében első sorban az a 950 korona tekintendő törlesztettnek, melyei a fizető Il-od rendű alperes egyedül tartozott. Mert annálfogva, hogy felperes ezt a 950 korona követelését csupán I-ső rendű alperes ellenében érvényesíthette volna, mig a 850 korona követelés részéről I-ső rendű alperes nem egyedül hanem Il-od rendű alperessel együtt és így egymásközti viszonyban esetleg csak megosztva felelűs; a 950 korona Il-od rendű alperesre nézve sulyósabb tartozás. E szerint az 1000 korona részfizetés első sorban a 950 koronás tartozásnak törlesztésére fordítandó; és ez nem hátrányos a hitelező felperesre nézve, ki a még fenmaradó összeget így mindkét alperestől követelheti. Ezen az alapon tehát a Il-od rendű alperes által fizetett 1000 koronával az I-ső rendű alperest is terhelő 850 koronából csupán a kereseti tőke követelésén felülálló 50 korona levén törlesztve (optkv. 1412. §.) I-ső rendű alperesnek a felebbezési bíróság ítéletében megállapított felelőssége meg nem szűnt; a kereseti követelésben tehát ezt az alperest is elkellett marasztalni. A kereseti követelés különböző jogalapon ugyan, de mind a két alperest egészében terheli, mindegyikük az egészért felelős, alperesek kötelezettsége tehát egyetemleges; kivévén természetesen azt a felebbviteli költséget mely egyedül az I-sö rendű alperes részéről használt felebbvitel folytán merült fel. Felperesi képviselő a képviseleti költség felemelése céljából felülvizsgálatot nem kért, magára felperesre nézve e költségnek állítólag csekély összegben megállapítása nem sérelmes. E ponton tehát a felülvizsgálati panasz figvelembe nem jöhet. Felperes egyéb felülvizsgálati panaszai annak folytán, hogy e helyütt teljesen pernyertes lett, tárgytalanná váltak ; azokkal tüzetesebben foglalkozni nem szükséges. A felülvizsgálati költség viselésére, s képviseleti költség megállapítására nézve tett rendelkezés alapián az 1893 XVIII. t.-cz. 204. 168 és 108. §-aiban találja. 1908. évi május hő 5-ik napján.