Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 24. szám - Törvényjavaslat az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézetről

24. szám. Jogesetek Tára 95. állapítandó volt. hogy a királyi törvényszék tévesen alkalmazta a törvényt, midőn e lényeges alkatelem hiányában a vád alapjául szolgáló tettben bűncselekmény tényálladékát látta fennforogni, miért is Ítéletét a rendelkező rész szerint megsemmisíteni s a törvénynek megfelelő ítéletet hozni kellett. 1907. évi szeptember hó 10-én. A végrehajtási eljárás köréből. Rincs törvényes alapja áz elsöbiróság amaz intézkedésének, hogy noha az alapul szolgáló ítéletben erre vonatkozóan rendelkezés nincs, a kielégítési végrehajtást a perköltség kamataira is elrendelte. 1317—906. polg. szám. ' A kolozsvári kii*. ítélőtábla M. Juon végrehajtatuoak S. Péter és társa végrehajtást szenvedők ellen 40 K 40 fill. perköltség iránt végzést hozott : A kir. ítélőtábla az elsöbiróság végzését egyebekben nem érintve, annak azt a kérelmezett részét, mely szerint a kielégítési végrehajtás a megítélt 40 K 40 fill. perköltségnek 1908. év január 14-ik napjától számítandó 5% kamatai erejéig is elrendeltetett, megváltoztatja, végr^hajtatót kérésének ezzel a részével elutasítja s arra kötelezi, hogy végrehajtást szenvedőknek 12 K 60 fill- felfolyamodási költséget 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizessen meg, mert: az 1881. LX. t.-cz. 43. §. szerint, ha a végrehajtás alapjául szolgáló ítéletben vagy egyezségben kamatfizetési kötelezettség nem foglaltatik is, a teljesítési határidő lejártától számítandó törvényes kamat ereiéig a kielégítési végrehajtás elrendelhető. A törvény helyes értelmezése szerint azonban ez a szabály csak a per tárgyát képező követelés után, de nem a megítélt perköltség után számítandó kamatokra alkalmazandó. Nincs tehát törvényes alapja az elsöbiróság amaz intézkedésének, hogy noha az alapul szolgáló Ítéletben erre vonatkozóan rendelkezés nincs, a kielégítési végrehajtást a perköltség kamataira is elrendelte. Végzésének sérelmezett részét ezért megváltoztatni, végrehajtót kielégítési végrehajtás iránti kérésével e e részben elutasítani s mivel a felfolyamodás sikerre vezetett, annak költségeiben marasztalni kellett. 1908. április hó 29-én. Jogesetek marosvásárhelyi kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Kusztrich János, táblai tanácsjegyző. Házassági jogból. Az esetben, ha az önálló vagyonnal nem biró flu, a szülői házhoz, — a szülői vagyonba a szülő beleegyezésével vett feleséget és a fiu tevékenységét, a szülői vagyon megmunkálásában érvényesíti — a véletlenül külön élő nőnek a szülő is tartást fizetni köteles. 1907. G. 60/9. szám. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság, ifj. V. Jánosné felperesnek, ifj. V. János és özv. V. Ferenczné alperesek ellen, ideiglenes nőtartás s jár. iránti sommás perében, felperesnek felülvizsgálati kérelme folytán ítélt : A kir. Ítélőtábla, felperes felülvizsgálati kérelmének részben helyt ad, a felebbezési bíróság Ítéletét részben megváltoztatja akkép, hogy arra az esetre, ha felperes részére ifj. V. János alperes ellenében megítélt 157 kor. 60 fillér ifj. V. Jánostól behajtható nem lenne, ezt a 157 kor. 60 fillér tartásdijat 8 nap alatt végrehajtás terhével özv. V. Ferenczné alperes is köteles lesz felperesnek megfizetni, a per és felebbezési költséget, özv. V. Ferenczné alperes és felperes között is kölcsönösen megszünteti, egyébként felperes felülvizsgálati kérelmének helyt nem ad. Indokok: Felperes a felebbezési tárgyaláson, midőn alperesek mind ketten kijelentették, hogy felperest visszafogadni hajlandók, alpereseknek ezt az ajánlatát csupán abból az okból utasította vissza, hogy férje az egyik alperes ingatlan vagyonát elidegenítette és azt az álláspontot foglalta el, hogy mindaddig míg férje elidegenített ingatlanait vissza nem szerzi, férjével együtt élni nem köteles. Felperes csak felülvizsgálati kérelmében állítja, hogy alperesek a felebbezési tárgyaláson őt nem komolyan hivták vissza, s hogy vissza menni nem is volt köteles, midőn férje őt anyósának és sógorainak folytonos bántalmazásaitól megvédeni nem tudta. Ezek sem az első, sem a felebbezési bíróság előtt fel nem hozott kifogások azonban az 1893. évi XVIII. t.-cz. 197. §-a értelmében itt már figyelembe nem jöhetnek. A kir. ítélőtábla helyesnek találja a felebbezési bíróságnak azt az álláspontját, hogy felperes a házastársi életközösség visszaállítását pusztán abból az okból, mert férje ingatlan vagyonát elidegenítette, megtagadni nem volt jogosult. Ebből az álláspontból és az Optk. 92. §-ának abból a rendelkezéséből, mely szerint a nő férjét lakhelyére követni és a háztartásban és keresetben férjét segíteni köteles, az következik, hogy 1907. évi április hó 9-ik napjától kezdve attól az időponttól kezdve tehát, mikor felperes a férjéhez való visszatérést, alapos indok nélkül tagadta meg, a házas felek külön élése felperes hibájából folytató. Minthogy pedig a férjétől különélő nő férjétől tartásdijat követelni csak akkor jogosult, ha a házasfelek különélésének a férj hibája az oka, a felebbezési bíróságnak az a döntése, mellyel felperest 1907 évi április hó 9-ike utáni időre követelt nőtartás iránti igényeivel, mindkét alperes irányában elutasította, az optk. 91-ik §-ában foglalt azt az anyagjogi szabályt, mely szerint a férj nejét illendő tartással ellátni köteles, nem sérti. Felperesnek az optk. 91. §-ában foglalt anyagjogi szabály megsértése miatt emelt panasza tehát alaptalan. Birói gyakorlaton alapuló jogszabály szerint az esetben, ha az önálló vagyonnal nem bíró fiu, a szülői házhoz, a szülői vagyonba a szülő beleegyezésével vett feleséget és a fiu tevékenységét a szülői vagyon megmunkálásában érvényesiti, a véletlenül külön élő nőnek a szülő is tartást fizetni köteles. Ez a birói gyakorlaton alapuló jogszabály, abban a feltevésben találja alapját, hogy a férj keresménye, mely a fenforgó esetben a nőtartás igényének egyedüli kielégítés i alapját képezi, a szülő vagyonában van. A fenforgó esetben tehát, midőn a felebbezési bíróság jogszabálysértés nélkül azt állapította meg, hogy ifj. V. János alperes anyjának, özv. V. Ferencznének a beleegyezésével a 3zülői vagyonba vette felperest feleségül és ifj. V. János tevékenységét a szülői vagyon megmunkálásába érvényesiti és semmi más külön vagyona nincs, a fentebb idézett anyagjogi szabály értelmében a 157 kor. 60 fillérnyi nőtartási összeget özv. V. Ferenczné alperes is az esetre, ha az a férjtől be nem hajtható, megfizetni köteles, s özv. V. Ferenczné kötelezettségét az a körülmény, hogy felperes özv. V. Ferencznét 1906 évi január 16-án jogtalanul bántalmazta, nem érinti. Ezért felperesnek amiatt emelt panasza, hogy a felebbezési bíróság őt özv. V. Ferencznével szemben keresetével anyagjogi szabály megsértésével utasította el, alapos. Az ezek szerint csak részben sikeres felülvizsgálat költségeire és felperes és V. Ferenczné közötti peres felebbezési költségre vonatkozó rendelkezés az 1893. évi XVIII. t.-cz. 110. 168. és 204. §§-ain alapul. 1908. évi április hó 28-ik napján. á^^olgári törvénykezési eljárásból. Az előleges birói szemle foganatosítására azon bíróság bir hatáskörrel és illetékességgel, melynek területén a megszemlélendő tárgyak (áruk) vannak. 1169—1908^Ó1TS^ A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla Cs. Istvánnak, Sp. és társa czég elleni, előleges birói szemle iránti ügyében végzést hozott. A kir. ítélőtábla az elsöbiróság végzését megváltoztatja, kimondja, hogy a kért előleges szemle foganatosítása a maros-