Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 22. szám - Ingyenes jogvédő intézményekről

£8. Jogesetek Tára 22 szám. Nem helyes ugyan a felebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy alperes tartozott volna bizonyítani, miszerint felperes B. Lajosnak és Zsigmond Lajosnak nem a korábban alperes által medvéit juhokkal azonos juhokat adta el, mert felperes állította és felperes keresete épen arra a tényállításra van alapítva, hogy neki azokat a juhokat, a melyeket tőle előbb alperes vett meg, alperesnek megbízása folytán és mivel alperes azokat átvenni nem akarta, másoknak olcsóbban kellett eladnia; a kereset tényalapját képező, e^t a tényállítást tehát, az 1868. évi L1V. t. cz. 152. és az 1893. évi XVIII, t.-cz. 64. §-a értelmében felperesnek kellett bizonyítania. De mert alperes nem is állította határozottan, hogy felperes később nem ugyanazokat a juhokat adta el B. Lajosnak és Zs. Lajosnak, melyeket alperes a felperestől korábban megvett és ezt alperes felülvizsgála i kérelmében is csak, mint ki nem zárt tényt hozza fel: nem sértett a felebbezési bíróság kötelező bizonyítási szabályt az által, hogy a határozottan nem is tagadott azonosságot is bizonyítottnak vette, •— alperesnek tehát, e pontra vonatkozó panasza sulylyal nem bír. A felebbezési bíróság által megállapított, e részben jog szabály megsértése czimén meg sem támadott s igy az lK)o. évi XVIII. t.-cz. 107. §-a értelmében itt is irányadó tényállás szerint alperes maga jogosította fel felperest arra. hogy ez a korábban alperesnek eladott juhokat másoknak eladhassa. Habár az 1906. évi október hó 9-én, alperes által felpereshez irt levélben az eladás módjáról kifejezetten szó nincsen, cz a levél t. i. nem foglal magában utasítást arra nézve, vájjon felperes szabadkézből, vagy hiteles személy közbenjöttével nyilvános árverésen adja-e el a juhokat; mégis, mivel feltehető, hogy ha alperes a juhoknak nyilvános árverés utján, hiteles személy kozbenjöttévcl való eladását kívánta volna, ennek határozottan kifejezést is adott volna s mivel alperes az alsóbiróságok előtti eljárásban a miatt, hogy az eladás szabad kézből történt, kifogást nem is tett: a felek állására is tekintettel (egyik sem kereskedő) nyilvánvalónak" jelentkezik, hogy a felek mindketten a szabad kézből való eladást értették. Meg nem támadott, tényállás továbbá az is, hogy felperes a másoknak eladott juhokért 465 koronával kevesebb vételárat kapott, mint a mennyit alperestől, ha ez a vele kötött adásvételi szerződést teljesiti, kapott volna s ijry felperes az 58 koronát tevő őrzési költség hozzászámitásával, annak folytán, hogy alperes az adásvételi szerződést^ nem teljesítette, 478 kor. kárt szenvedett. , Az optk. 1294. §-a alapján tehát anyagjogi szabály megsértése nélkül marasztalta el a felebbezési bíróság alperest, annak a kárösszegnek megtérítésében, melyet alperes az adásvételi szerződés nem teljesítése által ellenfelének okozott. És a'peres saját ténye ellenében, mivel maga jogosította fel felperest az át nem vett juhoknak tovább leendő eladására, nem hivatkozhatik most már sikerrel az 1875. évi XXXVII. t.-cz. 847. 351. és 352. §§-aira és nem mentesiihetö az öt a fentiek szerint terhelő kártérítési kötelezettség alul, a kereskedelmi törvénynek előbb idézett §§-ai alapján, azért, mert felperes öt (t. i. alperest) az előbb idézett törvényszakaszok ellenére, az eladásról nem értesítette és mert felperes az eladást nem hiteles személy közbenjöttével s nem nyilvános árverésen, hanem szabad kézből eszközölte. Ezért alperesnek anyagjogi szabály, nevezetesen az 1S75. évi XXXVII. t.-cz. 347., 351. és 352. §§-ok megsértése miatt emelt panasza is alaptalan. A minden ponton alaptalan, felülvizsgálati kérelem költségének viselésére vonatkozó rendelkezés alapját az 1893. évi XVIII. t.-cz. 109. 16S. és 204. §§-aiban találja. 1908. márczius 31. Végrehajtási eljárásból. Az 1881: IvX. t.-cz. 168. § első bekezdése nem érthető akkép, hogy c törvényszakasz szerinti keresetnek, akkor, ha a 156. § értelmében az egész ingatlan van árverésre kitűzve, nem volna helye; hanem a 168. § jelzett rendelkezése akként értendő, hogy a 156. § esetén, amennyiben a végrehajtási zálogjog az ingatlannak esak egy részére (hányadára) is fenmarad: a végrehajtás alól elvonható rész az árverésre boesátás alól a 156. § ellenére ki nem esik, a végrehajtás alól elvonásnak ily esetben tehát csak az lehet az eredménye, hogy az elvont rész a végrehajtató követelésétől lesz mentesitve. 466—1908. polg. sz. A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla Ítéletet hozott. Az elsőfokú bíróság ítéletének a felperes keresetét a gyergyócsomafalvi 1620 sz. tjkvben felvett ingatlanból végrehajtást szenvedő Tofán György Illyését illető Tofán Juliánná, Simoni Sándornétól és Tofán Ilonától, valamint Tofán Páltól megszerzett B. 11. és B. 13. tétel alatti jutalékokra nézve feltétlenül elutasító, továbbá a perköltségek kölcsönös megszüntetésére vonatkozó felebbezett részeit helybenhagyja; a képviseleti költségek megállapítására vonatkozó nem felebbezett részét nem érinti: az elsőfokú bíróság Ítéletének a jelzett ingatlanból ugyancsak n nevezett végrehajtást szenvedőt illető, Tofán Borbárától szerzett B. 14 tétel alatti jutalékra vonatkozólag pótesküvel eldöntött s a póteskü letétele esetére felperest perköltségben elmarasztaló részét hivatalból megsemmisíti. Indokok: Előrebocsátja a kii. ítélőtábla, hogy az 1881: LX. t.-cz. 168. § első bekezdése nem érthető akkép, hogy e törvényszakasz, szerinti keresetnek akkor, ha a 156. § értelmében az egész ingatlan ' van árverésre kitűzve, nem volna helye; hanem a 168 § jelzett rendelkezése akként értendő, hogy a 156. § esetén, ameny, nyiben a végrehajtási zálogjog az ingatlannak csak egy részére "(hányadára) is fenmarad: a végrehajtás alól elvonható rész az. árverésre bocsátás alól a 156. § ellenére ki nem esik, a végrehajtás alól elvonásnak ily esetben tehát csak az lehet az eredménye, hogy az elvont rész a végrehajtató követelésétől lesz mentesitve. Felperes a keresetében maga azt adta elő, hogy a szóban levő 1620. sz. tkvi ingatlanból Tofán György Illyés végrehajtást szenvedőnek azt a jutalékát, mely a végrehajtást szenvedőt a felperes és végrehajtást szenvedő atyja között 1897. évi márczius hó 10. napján létrejött szerződés idején illette, vagyis az ingatlannak azt a részét, mely a végrehajtást szenvedőre, még az említett szerződés kelte előtt elhalt anyja után szállott át s mely végrehajtást szenvedőre az 1620. sz. tjkvben B. 7. tétel alatt lett átírva, meg nem szerezte. Erre a jutalékra tehát végrehajtás alá vonás megszüntetéseiránt felperes, a saját kereseti előadása szerint, nem bir kereseti joggal. Erre a jutalékra történt elutasítása ebből az okból helyesés felebbezésének ebből kifolyólag nem lehet sikere. A végrehajtást szenvedőnek B. 11. és B. 18. tétel szerint. Tofán Juliánná. Tofán Ilona és Tofán Páltól szerzett jutalékára nézve felperes keresetének elutasítása helyes az elsőfokú bíróság ítéletében felhozott indokoknál fogva és azért: mert a felperes keresetének alapjául szolgáló 1897. márczius 10. napján kelt szerződés Tofán Juliánná, Ilona és Pál, mint elhalt anyjuk örökösei által aláírva nincsen, a most nevezettek a csatolt családi értesítő szerint, a szerződés kötésekor kiskorúak voltak, az atyjuk által nevükben is kötöttnek jelzett és ismételten emiitett sze?-zödés gyámhatúságiiag jóvá hagyva nem lett, e nélkül s annak állítása és bizonyítása nélkül, hogy a nevezett három örökös a szerződéshez utólag, nagykorúsága elértekor e szerződéshez hozzájárult, a mit pedig felperes a per során nem állított és nem bizonyított, az említett szerződés az 1877: XX. t.-cz. 118. § 9. .pontja és 114. §-a szerint érvénytelen, ezzel a szerződéssel tehát /felperes oly dologi jogot, ebben az esetben tulajdonjogot, melynek alapján az 1881: LX. t.-cz. 168. §-ában megállapított végrehajtás alá vonás megszüntetési keresetre jogosított volna, nem szerzett; ily dologi jog hiányában alperes zálogjog szerzésének rosszhiszeműség alapján megtámadására jogosítva nincsen : keresetének alapja tehát minden lényeges ponton hiányzik. A mi pedig a Tofán Borbárától a végrehajtást szenvedő által szerzett s erre B. 14. tétel alatt bejegyzett jutalékot illeti: a tkvböl kétségtelenül megállapítható, hogy ezt a jutalékot végrehajtást szenvedő az alperes zálogjogának és végrehajtási zálog| jogának tkvi bekebelezése után szerezte meg a nem adós és : zálogjoggal nem terhelt Tofán Borbárától. Ebből kifolyólag a in. kir. Curia 48. sz. döntvénye szerint a szóban levő B. 14. tétel alatti jutalék alperes végrehajtási zálogjogával terhelve nincsen ; erre a jutalékra nézve tehát végrehajtás alól elvonás iránti kereset egyáltalán nem indítható; inert végrehajtás alá vonás megszüntetése és a megszüntetésnek megfelelő zálogjog kitörlése sem lehetséges, mivel ily zálogjog, e jutalékon nincsen. Az elsőfokú bíróság ítéletének az a része tehát, melv e jutalékra nézve a végrehajtás alól elvonást illetőleg a végrehajtás alá vonó s megszüntetését feltételesen, póteskütöl függöleg elrendeli, teljesen tárgytalan s igy végrehajIhatlan ítéleti rendelkezés, mely az 1868: LIV. t.-cz. 256. §-a és az 1881: LIX. t.-cz. 39. § o) pontja értelmében hivatalból figyelembe veendő semmis rendelkezés. Ezt a rendelkezést és a vele összefüggő póteskü megitélé! sére vonatkozó és perköltségben esetlegesen elmarasztaló renj delkezést is hivatalból meg kellett semmisíteni s ennek folyo| mányaként a keresetet erre a jutalékra nézve is el kellett utasítani. I 1908. évi márczius hó 26-ik napján.