Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 20. szám - Telekkönyvi rendtartás tervezete. 2. [r.]

tulajdon kiválásával ingatlant tárgyazó tulajdonjogrendszerünk egész mezején; nem tudom elképzelni az 1848-ki törvények meghagyása, az országbírói értekezlet idevonatkozó intézkedése és az 1896 évi 25. tcikk törekvése után, hogy legyen valaki, a •ki komolyan állítani tudja, hogy a birtokban 1848 után is létezik jog, mely önálló életet volna képes élni, mint 1848 előtt, hogy merje állítani, miként birtokrendszerünket történeti alapon kelleue és lehetne ma is fölépíteni. Nem képzelem, hogy legyen ilyen jogászember. Az is nyilvánvaló mindenki előtt, hogy az 1848-ki nagy reform következtében a tulajdonjog nem szűnt meg, az egyéni tulajdon kiválásánál csak át'háramlott a koronáról az ingatlan vagyon birtokosára; de a birtokjog, vagyis az u. n. jogi birtok megszűnt, fölolvadt a tulajdonban ; nincs többé egy ugyanazon ingatlan, ugyanazon időben, két jogalany rendelkezése alatt, mint 1848 előtt; ma kizárólagos rendelkezési jog csak a tulajdonban van, a birtok csak tényleges állapot jog nélkül. Az ősiség eltörlésének közvetlen és egyenes következménye a jogi birtok megszűnése. Ismétlem, hogy nem tudom elképzelni, miként volna képes jogászember ezeket tagadni! És mégis Ott van a magyar igazságügyi adminisztratio, ott van a jogi szakirodalom, ott van a törvénytervező bizottság munkálata, mindenütt ma is komolyan tárgyalják a jogi birtokot önálló fejezet szerint, van birtokszerzés, birtokvédelem, birtokkereset mind egyaránt jog szerint levezetve épen mint 1848 előtt; a tudós professzor urak tankönyveiben sincs változás e tekintetben. Mindenki elismeri, hogy 1848-ban a jus regium szerint királyi jog megszűnt; elismeri, hogy a birtokjog, mely külön jogi életet élt még a tulajdonnal szemben is, hasonlóképen megszűnt: elismeri, hogy a volt jobbágyokra vonatkozó urbárium megszűnt. Nem foglalkozik ma már (élő jog szerint) senki a királyi joggal, mivel az nem létezik (a 6-izen tuli örökösödésre zsugorodott össze a korona joga); nem tárgyalja senki az urbáriumot, mivel megszűntek a jobbágyok s velők együtt a jobbágyviszonyok, ezek ma már a történeti jogba való dolgok: ámde különösen az elméleti jogászok, sőt e praktikus emberek jó része is együttvéve közvéleményt alakítottak Magyarországon 1848 után is a tekintetben, hogy a történeti jogba tartozó megszűnt birtokjogot épen ugy tárgyalják ma is, mint szükséges és nélkülözhetetlen institutiot. Itt van a tévedés ! A birtokjogot abszorbeálta 1848-ban a tulajdonjog; a ki 1848 előtt birtokos volt, az ma 1848 után tulajdonos. 1848-ki nagy változás nyomán ingatlan jogrendszerünk tárgya többé nem a Birtok, hanem a Tulajdon. És ? A mi jogászaink, mondhatni igazán Magyarországon egy nagy jogászi közvélemény — ezt a változást ma se látják át, tcrvezgetéseik tévutakon járnak : ezért mondtam én elől, hogy még mindig tisztázatlan az a kérdés, hogy 1848-ban az ősiség megszűnésével tulajdonképen mi szűnt meg? Ugy az anyagi, mint az alaki jog kodifikátorai, ezen zavaros homály miatt, sikertelen tervezgetéssel végződnek — az kétségtelen igaz. KÜLÖNFÉLÉK. = A kézvédők érdekében s feladatuk megkönnyítése céljából a kolozsvári ügyvédi kamara már több izben megkísérelte annak elrendelését, hogy a felebbviteli tárgyalás alákerülő bűnügyekben az alsó birói Ítélet egy példányban, az idézéssel egyidejűleg a közvédönek is kézbesittessék. Sajnos, ez az intézkedés nálunk ez ideig még nem történt meg. Most arról értesülünk, hogy a pécsi kir. Ítélőtábla elnöke az ottani ügyvédi kamara megkeresésére akként intézkedett, hogy a kir. Ítélőtáblához felterjesztendő első bírósági ítéleteket egy-egy példányban a közvédők részére is terjesszék fel és az ily itéletpéldányokat a kirendelt közvédőnek kézbesítsék. A mit a pécsi kir. ítélőtábla megtehetett, reméljük most már a kolozsvári kir. ítélőtáblának, az ügyvédek működése iránt mindig elismeréssel viseltető előzékeny elnöke is megfogja tenni, s ez által felette megkönnyíti a közvédők működését. = Ügyvédi munkadijak és viszonkereset. Van-e viszonkeresetnek helye az ügyvédi munkadíj iránt inditott ^erken\> — Erre a kérdésre megfelel bíróságaink állandó joggyakorlata, mely szerint ügyvédi munkadíj iránt inditott perben viszonkeresettel élni nem lehet, ha a viszonkereset tárgyát képező összeg már elszámolás tárgyát képezte s arra fizetés is történt, így itélt a kolozsvári kir. Ítélőtábla 3560/1896. sz.. a. ésam.kir. Curia 5825/1896. sz. ítéletében. Ezzel kapcsolatban említjük meg a kolozsvári kir. ítélőtáblának ugyancsak az ügyvédi munkadijak tárgyában közzétett más irányú joggyakorlatát, mely szerint az ügyvéd a megbízója részére behajtott pénzt, a megbízója által kifogásolt és meg nem állapított perenkivüli díjak fedezetére az ügyv. rts. 48. §-a szerint visszatartani nem jogosult; az ily természetű panaszos ügy az ügyv. rts. 66. §-a értelmében az ügyvédi kamarához átiecndö. Panaszolt ügyvéd a megbízója részére behajtott pénzösszeg egyrészét azon alapon tartotta vissza, hogy neki a bemutatott költségjegyzék szerinti munkadíj követelése van panaszlóval szemben. Minthogy pedig panaszló költségjegyzékének minden tételét, de különösen peren kívüli dijait kifogásolta, e azok elszámolásába bele nem egyezett, az ügyvéd pedig peres és perenkivüli meg nem állapított dijait a felhajtott pénzből az ü. rts. 48. §-a szerint vissza nem tarthatja, hanem az 58. §-a szerint peruton követelheti, panaszlott ügyvédet a jogosulatlanul visszatartott összeg s annak a panaszos beadásától járó 5°"kamatai megfizetésére kötelezni kellett. A kir. Curia (3871—907. sz. a.) helybenhagyta ezt az Ítéletet azzal a kiegészítéssel, hogy az ügyre vonatkozó iratok az 1874. évi XXXIV. t.-cz. 65. §. határozott rendelkezéséhez képest átleendök. = - Felelet egy kérdésre a székelyföldi javakról. A szabad székely az általa közösségben birt székely-földi javaknak oly teljes jogú tulajdonosa volt, mint más nemesi javak közbirtokossai. Ezt a jogelvet, már a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla is megállapította 129/89 II. sz. ítéletében, melyben a borszéki Fürdő arányosítása tárgyában ítélkezett. A tábla ítéleti indokolás a szerint a székely birtok (haereditas siculisa) a nemesi jogokon birt javakhoz tartozván, jogi természetéből önként következik, hogy a székely földbirtokos közönségek birtokában található közös ingatlanok tekintetében közbirtokossági jogviszony forog fenn. Ahhoz tehát, hogy az általuk ily jogon birt javak jogi természete megváltoztassék, s azok községi allodiummá alakitassanak, szükséges volt az illető érdekelteknek közmegegyezése vagy pedig bekellett következni oly jogi tényeknek, amelyeknél fogva a változás a jogosultak akarata ellenére is beállott. == Magyar Közigazgatási .fog. Dr. Falcsik Dezsőnek ez n munkája most jelent meg második és pedig tetemesen bővített kiadásban, mint a Stampfcl-féíe Tudományos Zsebkönyvtár 55 55a kettős füzete. A szerző nagy gonddal és szakavatottsággal teljesen átdolgozta, elméleti résszel és a legújabb törvényekben és rendeletekben foglalt tételes anyaggal jelentékenyen megbövitette a munkát, ma érvényben levő közigazgatási jogunk elveinek és tételes szabályainak rendszeres, tudományos feldolgozását adván. Tömör, világos előadása, s a gazdaságos beosztás lehetővé teszik, hogy kis terjedelemben mindazt nyújtsa, amire ugy a közigazgatással hivatásszerűen foglalkozóknak, mint a jogi szigorlatra készülőknek e tudományból szükségük van. De nem nélkülözhetik e könyvet a müveit laikusok sem, minthogy belőle könnyen és alaposan megismerhetik a bazai közigazgatás szervezetét és intézményeit, melyek ismeretére nemcsak a közügyekkel foglalkozóknak (tisztviselőknek, községi és városi képviselőknek, törvényhatósági bizottsági tagoknak stb.), hanem az iparosoknak, kereskedőknek, gazdáknak stb. is feltétlenül szükségük van ezer és ezer szállal lévén fűzve mindannyian a közigazgatáshoz. A munka ára 1 korona 20 fillér. = A nagyváradi ügyvédi kamara és a pártfogó ügyvédek. A nagyváradi ügyvédi kamara 1907. évi jelentésében foglalkozik ezzel a kolozsvári kamara által felvetett fontos kérdéssel s szintén állást foglal az igazságügyminiszterium vonatkozó rendeletével szemben. A nagyváradi kamara évi jelentése e tárgyban a következőket mondja: „Nagyméltóságodnak egyik rendelkezésére e helyütt is reá kívánunk térni, arra t. i. amelylyel elrendelni méltóztatott azt, hogy a vagyontalan perlekedők részére kirendelt ügyvédeket csakis az 1874. évi XXXIV. t.-cz. 50. §-ában felsorolt esetekben menthesse fel a kamara választmánya a pártfogói tiszt alól. Ezen rendelkezés által a kamara választmánya meg lett fosztva attól, hogy az ügyvédet, ha ki is mutatja azt, miszerint a pártfogoltja által érvényesíttetni kívánt peresigény jogi alappal egyáltalában nem bir és így peres uton nem érvényesíthető, ezen esetben a pártfogói tiszt alól fölmenthesse. A pártfogóul kirendelt ügyvéd ezen rendelet következtében ilyen esetben, — pedig a válóperektől eltekintve, — a vagyontalan perlekedők által kirendelt pártfogó ügyvédek utján érvényesíttetni kívánt peres igények legnagyobb része nem bir semmiféle alappal, miután az alappal biró igények érvényesítésére a vagyontalanok is kapnak kirendelés nélkül is ügyvédet, — mindig ki lesz téve a fegyelmi eljárás veszedelmének és az ezzel kapcsolatos kellemetlenségeknek ; mert vagy megindítja az alappal nem biró igény érvényesítésére a pert, — s ekkor a mellett, hogy drága idejét haszontalanul és czéltalanul fecsérli, a bíróságot is czéltalanul foglalkoztatja, elköveti még az 1874. XXXIV. t.-cz. 69. a) pontjába ütköző fegyelmi vétséget, — vagy nem csinál az ügyben semmit és akkor kiteszi magát annak, hogy pártfogoltja öt ugyanazon törvényszakasz e) pontjába ütköző fegyelmi vétség miatt megvádolja. Kamaránk eddigelé az ilyen esetekben mindig az ügy lelkiismeretes és alapos megvizsgálása után, az eshetőségek