Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 18. szám - A magyar Hamletekről

148. 1<S. szúm. A felhozott példaszerű esel számtalanszor és folyton folyvást ismétlődik, ennélfogva számtalanszor és tartósan támad azon érzés a jogkeresőkben és jogszolgáltatókban, amit fennebb említettem s ami végre azt a köztudatot teremtette meg, hogy a legnehezebb kérdés azt megmondani még pedig teljes bizonyossággal, hogy mely ügyek, hol és minő bíróságnál teendők folyamatba. A mai magyar perrendtartási törvényhozás megteremtője és fentartója ezen köztudatnak s bámulni lehet azt a virtuozitást, amelylyel a hatáskör és illetékesség kérdéseit össze-vissza kuszálja s amiben ha már sikerült valamelyik Hamletnek megkopaszodás árán egy kis világosságot gyújtani, az ir kárbavész, mert gyors egymásutánban következő eltérő, toldozó-foltozó törvények újból sötétséget támasztanak, amelyet betetőz legvégtére a birói gyakorlat sokfélesége s amely zűrzavar összesen neveztetik magyar perrendtartási codificationak. Hogy azonban bizonyost is mondjunk, állitjuk, hogy az ilyen zagyvalék nem annyira jyerrend, mint inkább perrendetlenségtartás czimet érdemel. Nem tudom, hogy hány Hamlet nézetének adok kifejezést, de annyit tudok, hogy nem egyedüli nézetem az, hogy az ilyen bizonytalanságra pályázó perrendtartások megnyomoritói az igazi ogtudománynak és megölői a tanulásvágynak, mert azt tudománynak nem lehet tekinteni, ami ötletszerüleg és zürzavaralólag jmüködik s mert végre olyan magyar Hamlet még nem termett, aki rövid idő múlva bele ne unt volna minduntalan olyan valamit tanulni, amiről eleve tudja, hogy ugy sem bizonyos, süt ha bizonyos is. de már holnap másként és újból másként lesz. Személyszerint nevezhetnék meg olyan bírákat és ügyvédeket, akikről széles körben az a hír, hogy kiválóan képzett jogászok, akik egy emberöltőn keresztül szerzett tapaszlalatokon próbálták ki elméleti tudásukat és szerezték meg a tételes törvényekben való jártasságukat s akik a legössze-visszakuszáltabb jogkérdésekben világosságot gyújtanak, de ha nem muszáj, talán el sem olvassák az uj, ujabb és legújabb perrendtartási foldozásokat, javításokat, módositásokat, mert érzik, hogy meddő munkát végeznek s mert az igazi jogtudomány nem barátja az ötletszerűségre támaszkodó s még a puszta mesterség határain is kívül maradó jogi fiezkándozásoknak. Sajnos jelenség azonban az, hogy ezt a nyomasztó és Hamleteket teremtő helyzetet nem igyekeznek megváltoztatni épen azok, kiknek szava a tekintély súlyával bírna; viselik az i«át s legfeljebb szük baráti körben lehet hallani a kifakadásokat, melyek szerint már lehetetlen lépést tartani bírónak és ügyvédnek a folytonos hatásköri és illetékességi szabályozásokkal. Választott tárgyalási módszerem sokkal igénytelenebb, hogysem azzal megmérni merném azt a nagy távolságot, ami a magyar perrendtartás uj és legújabb irányzata folytán, a mindenki által megérthető jogelvek és az ötletszerűség között van : ép ezért abba hagyom módszeremet s e helyett egy másik körülményre hivom fel a figyelmet s ez az, hogy manapság szállóigévé lett az, hogy az igazságszolgáltatásnak egyik kelléke az olcsóság. A legtöbb jogász ezalatt mindig azt érti, amit a törvényjavaslatok s tudomány érteni szokott s következőleg az ehez mérten keresztülvitt perrendtartási szervezéseket is ily értelemben bírálgatja; azt hiszem, hogy ebben csalódás van, mert az olcsóság elve más értelemben veendő s nem abban, hogy a felek részére legyen olcsó. Vájjon nem a pénzügyminiszterek csinálják a perrendtartásokat? Ez is kérdés, amely fölött ha valakit a töprengés meglep, már fele utján van az igazságnak. A folytonos perrendtartási ide-oda költöztetése az ügyeknek, a tapasztalat szerint azt a sajátságos helyzetet teremtette, hogy a gyakorló jogászokat valósággal leköti a perrendtartások talányainak örökös tanulmányozására, ami mellett aztán akarva, nem akarva, a fő-fő suly a peres ügy alakiságára, helyesebben perrendtartási oldalára van fektetve, aminek eredménye, hogy manapság lehet valaki a gyakorlatban biró, vagy ügyvéd, csupán az szükséges, hogy egy kevés perrendtartásba vágó ügyessége legyen. A lényeg amit az anyagi törvények szabnak meg ;i gyakorlatban; másodrendű dologgá devalválódott. Hogy a fentiekben eltaláltam-e az Igazságot, vagy sem ? nem tudom; csupán azt állithatom, hogy sok gyakorló jogásznak idézem véleményét, mely szerint az ügyek gyakorlati elintézésében jóformán a perrendtartási ténykedés a fődolog. Kár, hogy az ilyesfajta nézetek ott, ahol szükséges, gyakrabban nem jutnak kifejezésre, holott valószínű, hogy arról az illetékes codificatorok is tudnak. Ha az említettem hatásköri és illetékességi kétséges állapot nem volna szakkérdés, alighanem a nagy nyilvánosság is szellőztetné azokat, amihez máskülönben a jogezime azért van meg, mert ez a kétséges állapot tulajdonképen a jogkereső közönség zsebét érinti. Mikor lesz a kétség eloszlatva? Talán soha; Lalán valamikor! Addig is a magyar Hamletek a hatáskör és illetékesség kérdéseit szabályozó paragrafusokat rágni fogják, minden esetben elszólván magukat Csőri vajdával egyetemben, mondván: „Tudnám, ha lehetne". KÜLÖNFÉLÉK. == A szegedi ügyvédek mozgalma. Említést tettünk lapunk egyik régebbi számában arról, hogy a szegedi ügyvédek mozgalmat indítottak, mely mozgalomnak célja az ügyvédekanyagi érdekeinek előmozdítása és e cél elérése végett a szegedi ügyvédek egyesülésének létesítése. A szegedi ügyvédek ezen fon* tos ügyet értekezletükön megbeszélvén, a javaslatok kidolgozására egy bizottságot küldöttek ki. A bizottság most terjesztette elő javaslatát, melyet az ügyvédek együttes értekezlete fog tárgyalás alá vonni. Á bizottság javaslata az, hogy minden szegedi ügyvéd kötelezze magát aláírásával, hogy az időközönkint tartandó gyűléseken okvetlenül megjelen és hogy a gyűlés határozatainak mely csakis arra vonatkozhatik, hogy mily magatartást kövessen az ügyvéd dijaztatása tekintetében a bírósággal, a felekkel és a kartársakkal szemben és a sok ingyen szolgáltatással szemben — magát aláveti. Az ügyet az ügyvédi kar érdekeire oly fontosnak tartjuk, hogy állandó figyelembe fogjuk részesíteni; mert ugy gondoljuk, hogy az ország összes ügyvédeinek hasonirányu mozgalma és együttes állásfoglalása lenne a legczélravezetőbb — a fontos kérdés megnyugtató megoldása érdekében. = Az Országos Birói és Ügyészi Egyesület kebelében most folyik a szervezkedés nagy munkája. Az egyesület alapszabályainak a belügyminiszter részéről a mult hóban történt jóváhagyása után megtartott ülésében az igazgatóság mindenekelőtt a taggyűlést indította meg és e részben felhívást intézett az ország összes bíróságaihoz és ügyészségeihez, hogy a vidéki osztályokat mielőbb, legkésőbben április folyamán alakítsák meg és tegyenek erről jelentést a központnak. E felhívás következtében most serényen folyik a taggyüjtés és már azt az örvendetes eredményt tünteti fel, hogy ugy a Curiának, mint az ítélőtáblák tagjainak legnagyobb része az egyesületbe már belépett és a vidéki osztályok közül is már több megalakult. Az igazgatóság legközelebbi ülését Grecsák Károly curiai biró május első felére fogja összehívni, a melyen a szervezkedés munkáját hihetőleg befejezik és foglalkoznak majd azokkal a kérdésekkel, a melyeknek megoldását már a közel jövőben sürgetni kívánják. = Hirdetmény. A kolozsvári ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy: a) Kovács Pál ügyvédjelöltet, dr. Garda Kálmán nagyenyedi ügyvéd joggyakornokaképen; Majos Jenő ügyvédjelöltet dr. Bogdán Péter kolozsvári ügyvéd joggyakornokaképen; Mocaveiu József ügyvédjelöltet, dr. Miksa Liviüs dési ügyvéd joggyakornokaképen: Rósa Péter Pál ügyvédjelöltet, dr. Mórász Béla kolozsvári ügyvéd joggyakornokaképen ; Kroó Izidor ügyvédjelöltet, dr. Hajdú Dezső mocsi ügyvéd joggyakornokaképen; Székely Dezső ügyvédjelöltet, dr. Ligeti Lajos abrudbányai ügyvéd joggyakornokaképen; Orlowszhy József ügyvédjelöltet. dr. Vajda Lipót dési ügyvéd joggyakornokaképen : Mohlován Teoíil ügyvédjelöltet, dr. Moldován Victor mocsi ügyvéd joggyakornokaképen a kamaránál vezetett ügyvédjelöltek névjegyzékébe felvette. — b) dr. Fabinyi Leó ügyvédjelölt, dr. Papp József kolozsvári ügyvéd; István János ügyvédjelölt, dr. Schwarez Miksa kolozsvári ügyvéd; Felszeghy Ernő ügyvédjelölt, dr. Sárkány Zsigmond tordai ügyvéd; Kovács András ügyvédjelölt, a kolozsvári kir. kincstári ügyészségnél: Fried Lajos ügyvédjelölt, id. Felszeghy Lajos gyulafehérvári ügyvéd ; Záqoni G. Lajos ügyvédjelölt, Somodi István kolozsvári ügyvéd irodájában folytatja joggyakorlatát. — c) dr. Ivánovics Béla abrudbányai ügyvédjelölt és dr. Demeter György dési ügyvédjelölt az ügyvédjelöltek névjegyzékéből töröltetnek. == Budapesti védőügyvédek. A budapesti ügyvédi kamara évi jelentésében a budapesti ügyvédek bűnügyi praxisáról a következő érdekes leleplezést közli: Beszélik, hogy egyik-másik ügyvéd rendes fizetést is adna a fogházőröknek és törvényszéki teremőröknek, hogy őket ajánlják védókül a terhelteknek. Már a rendőr a ki bekíséri a tettenkapottat, útközben a saját emberét ajánlja ügyvédül, a vizsgálati fogságban a fogházőr menten ajánl védőt, sőt biztonság kedvéért igen gyakran mindjárt az ügyvédi meghatalmazást is aláíratja. A törvényszéki tereim")]' is ajánl védőt és már akárhányszor megesett, hogy a mikor a vádlott a biró elé került, három védő is vindikálja maga számára a védelmet. Hát nekünk erre az eljárásra csak" annyi a megjegyzésünk, hogy lehet ez a fővárosban szokás s az ottani hatóságok elnézésének eredménye, de semmiesetre sem alkalmas arra. hogy az