Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1907 / 1. szám - Ügyvéd-közjegyző

L. szám. Erdélyrészi Jogi Közlöny 3. telekkönyvi intézmény előnyeit, de legtöbbnyire esak azok, a kik mulasztásuk hátrányait már érezték, a kik saját kánikon tanulták meg azt, bogy a későbbi jóhiszemű jogszerzőnek engedni tartoznak, ha ez tulajdonjogát korábban kebeleztette be a telekjegyzőkönyvbe, és hogy vagy fizetni, vagy tűrni kötelesek ingatlanaiknak végrehajtás útjáni birói elárvereztetését is, ha azt nem kebele/tették magukra s a telekkönyvben bekebelezve maradt eladó hitelezője jóhiszeműen szerzetl zálogjoga alapján végrehajtás alá vonta. Az igazságügyi kormány és a törvényhozás látva, hogy ezen állapotok az ingatlan iránti tulajdon és hitel tekintetében milyen káros kihatással bírnak, több célszerű intézkedéseket tett a telekkönyvek javítása s a tényleges birtokállapotnak a telekkönyvekkel összhangba hozatala iránt. II. Á telekkönyvi betétekről szóló L886. évi XXIX. t.-cikk és az ezzel összefüggő későbbi törvények, valamint az ezek végrehajtása tárgyában kiadott részletes utasítások intézkedéseket foglalnak magukban arra nézve, hogy az ideiglenes telekjegyzőkönyvek helyett rendes telekkönyvi betétek készíttessenek és lépjenek életbe. Ezen intézkedések célja, hogy a telekkönyvi hetetek a helyes birtokállapotot tüntessék fel és hogy azok az adókataszterrel is összhangban legyenek. Ezen betétekben tehát a részletek, a folyó-sorszámon kivül az uj adóföldkönyvben foglalt helyrajzi számokkal jelöltetnek meg, a földadó kataszteri munkálatokban kitett művelési ágak tüzetes feltűntetése mellett s a kataszteri felmérés alapján a térfogat és a kataszteri tiszta jövedelem is kitüntettetik, a tkvi rendtartás szerént azonban a térfogat helyes megjelöléséért a telekkönyv azután sem szavatol. Az azonosításnál szűkség szerint a pénzügyi közeg is közreműködik. Ha a tkvi szakközeg esetleg hibát követ el, vagy ha az azonosítás ellen felszólalás történik, a birói hitelesítő bizottság szükség esetén az érdekeltek meghallgatásával, helyszíni szemle mellett, a helyesbítést eszközli és a betét-terveket és vázrajzokat ennek' megfelelően kiigazítja. Megszabja a törvény az eljárást azon esetre is, ha telekkönyvi külön helyrajzi számok alatt több részletként bejegyzett ingatlan a tagositási vagy kataszteri munkálatban egy területté egyesittetett s az egyes részletek külön vannak terhelve; továbbá intézkedést foglal magában arra nézve is, hogy az eddigi telekjegyzőkönyvekben határozatlan arányban közösen telekkönyvezett ingatlanok tulajdonossal között az arány meghatároztassék; nemkülönben arra nézve is, hogy a tulajdonjogukat teljes hiteltérdemlően okiratokkal, vagy örökösödés útján igazolni tudó tényleges birtokosok tulajdonjoga bejegyeztessék s ha megfelelő okiratokkal nem rendelkeznek, a telekkönyvi tulajdonosok vagy igazolt jogutódainak meghallgatásával az ellentétek kiegyenlittessenek, a hol pedig azok nem enyésztethetők el, a tényleges birtokosnak a telekkönyvi birtokossal szemben perre utasítása folytán, a birtokviszonyok per útján tisztáztassanak, szóval minden leheti) megtétessék arra nézve, hogy a telekkönyv a tényleges birtokállapottal összhangba hozassék s az új betétek teljes hitelessége biztosittassék. Az ily módon szerkesztendő és életbeléptetendő betétek iránti eljárás azonban csak lassan halad előre. Ezek szerkesztése 1888-ban vette kezdetét és 1905. végéig 24 törvényszéknél s 90 járásbíróságnál, összesen tehát 114 tkvi hatóságnál tétetett folyamatba s 46 tkvi hatóságnál nyert befejezést. Ezen év végén 53 bíró, 107 önálló és 190 nem önálló betétszerkesztő közeg volt alkalmazva. Az 1907. évben 59 bíró 111 rendes betétszerkesztő közeg és megfelelő számú bet étszerkesztő díjnok van alkalmazva. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy jelenleg 368 tkvi hatóságvau, még nagyon sok időt és költséget fog igénybe venni, mig az egész országban a rendes tkvi betétek elfognak készülni, ha . ,ik a munkálatok gyorsabb ütemben, nagyobb munkaerővel nem fognak vitetni. Az erdélyi részekben még csak a naszódi hatóság területére lettek a betétszerkesztési munkálatok a folyó évben elrendelve. (Folytatjuk.) x Ugyvéd-közjegyző. Irta- dr. Menyhárth Gáspár, kolozsvári ügyvéd. Különösen jártam az országos ügyvédgyülésre beküldött ezzel az iditványommal: „Mondja ki az országos ügyvédgyülés, hogy a mai különálló közjegyzői intézményt általános igazságügyi tekintetből meg I nem felelőnek tartja s e helyett gyakorló ügyvédek volnának tárgyi (obiectiv) előfeltételektől függően a mai közjegyzői teendők I elvégzésével felruházandók. A megbízás előfeltételei lennének: a) hosszabb idejű önálló ügyvédi gyakorlat, b) kifogástalan előélet, r) vagyoni biztosíték, d) az a)—e) előfeltételek alapján kérelemre, felébb izhetö kamarai határozattal történő kijelölés és e) a feltételek fenforgása esetében meg nem tagadhat*') mimsteri megerősítés.'1' Különösen jártam pedig amiatt, hogy azt ott meg nem indokolhattam. Nekem estek a közjegyzők országos egyesületi gyűlésükön, azt híve, hogy indítványom a mai közjegyzők kenyerének az el| vételét célozza. Pedig mi sem állott távolabb tőlem, mini az a gondolat, hogy az én javaslatom, ha mindjárt ma testet öltene is, a boldog birtokosokat megháborítsa. Be tudom bizonyítani, hogy abban az indokolásban, amelylyel javaslatomat kísértem volna, az ügyvéd-gyűlésen szórói-szóra ezeket mondottam volna: „Büszkén vallom, mint egyik igénytelen tagja a karnak, hogy a magyar ügyvédség az idők folyamán sokszor és sokat adott a 1 magáéból, ad ma is minden ellenérték nélkül hazájának, nem! zetének, a köznek; de arra nem tud senki példát, hogy igaztalanul áhítozott volna a másé után valaha. S ezért elvárjuk mindenkitől, hogy azokból, amiket mondandó leszek, nem fog a más javai után való áhitozást kiolvasni. Nem is olvashat ki." Szemeim előtt a jövő alakulás képe lebegett és tárgyilagosságomnak csattanósabb érve alig lehet, mint az, hogy élő közjegyző (csak azért nem nevezem meg, nehogy nyílt látásáért esetleg ódium háruljon rá) akinek javaslatom okait és érveit elmondani alkalmam volt, indítványomat egészében aláirta. Bizonyára nem teszi vala, ha a már kenyérkérdés is belejátszanék; ha meg nem játszik bele, ha a mai közjegyzőket jövedelmeiktől nem kívánom megfosztani: akkor de strigis quae non sunt nulla mentio fiat. Meg tudom egyébként érteni a tiszteletreméltó rokon karnak elfogultságát is. amelylyel indítványomba olyat olvas bele, ami benne nincs; de hogy az indítvány indokainak megismerése nélkül törjön pálezát felette, ezt ugyanazon a nyomon haladva is, mint a közjegyzői közgyűlés — a kenyérféltésből származó elfogultsággal — ezt csak ugy tudnám megérteni, ha mind az a közjegyző biztosithatná ivadékai számára legalább hetediziglen a mai kisebb-nagyobb közjegyzői hitbizományi, aki ilyennek birtokában van. Azl sem mondja senki, hogy mídenik közjegyzőség az. Mert azokat az igazságügyi általános érdekeket, amelyekre való tekintettel az ügyvédség mozgalmát veszélyesnek és visszafejlődésnek mondja a t. rokon-kar, egészen elfelé Ite megjelölni, így aztán kénytelen vagyok ma is megállani a meMett a tételem mellett, hogy a mai különálló — s erre helyezem a súlyt — közjegyzői intézmény általános igazságügyi tekintetekből nem megfelelő. És bizonyítok. Első sorban fel kell ismernünk és tisztán látnunk azokat az okokat, amelyek az intézménynek mai alakjában történt beállítására döntő hatással voltak és meg kell vizsgálnunk ezeknek az okoknak helyességét és igazságát. Másodszor megvonjuk az intézmény több mint harmincz éves múltjából az általános igazságügyi érdekekből megvonható tanulságokat. Harmadsorban pedig sociális szempontokból ejtünk szemlét az intézmény mai alakulata fölött. I. A mult század hetvenes évei voltak hazánkban az igazságügyi reform mozgalmak évei, amelyekben az alkotmány helyreállítása után pótolni akartuk mindazt, amit jogéletünk természetes fejlődésében az erőszakos hatalmi tény megakadályozott. A közjog és magánjog szétválasztásának az állani hatalmi ágak elkülönzésének s az egyes ágazatokon belől az intézmények differentiálódásának, szóval a hazai jogrend átalakulásának időszaka volt ez. Úgy gondolom, elég e részben hivatkozni az akkori idők törvényalkotási munkálataira s még inkább végig nézni az 1870. és 71. évi jogászgyülések munkaprogrammjain, a megbeszélésre kitűzött indítványok sokaságán és sokféleségén. Ott találjuk jelesen a polgári házasság behozatalának, a halálbüntetés eltörlésének, hiteltörvényeink átalakításának, a peres eljárásban a szóbeliség és közvetlenség behozatalának, az örökösödés szabályozásának, a hitbizományok megszüntetésének, az esküdtszéki intézmény beállításának, a közjegyzői intézmény behozatalának, az ügyvédség rendezésének, az egyetem és jogakadémiák rendezésének eszméit és kérdéseit. Mi sem természetesebb ebben az időben a jogbiztonság körülbástyázásának, a közhitel és jogérzet megszilárdulásának egyik eszközéül látni a közjegyzői intézményt, amely rászoktassa a nemzet fiait arra, hogy ügyleteiket okiratokba foglalják és a közhitelesség pecsétjével láttassák el. Ennek a gondolatnak pedig nyomában járt nyugoti példák nyomán az in-