Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 14. szám - A polgári perrendtartás tervezete és a zugirászat

14. szám. Erdélyrészi Jo«i Közlöny 117. A zughászattal kapcsolatos czikkek ugyanis áz (ijgyvédséget és közjegyzöséget mindig szembeállítják egymással ós az ügyvédséggel és közjegyzöségekkel föltétlenül szembeállítva látjuk a közjegyzői kart, de alig látjuk ezekkel szembe állítva a hivatásszerű zugirás/.okat. Nem vállalkozom ez egymás ellen folyó küzdelem jogos és jogtalan voltának elbírálására s erre hivatottnak nem is érzem magamat, azonban a saját álláspontomból nézve a dolgot, a jelzett testületek által egymás ellen folytatott barezokat tulajdonkép testvérháborunak tekintem. A jog által szabályozott életviszonyok ma már oly eoinpliealtak, hogy nem csoda, ha a polgárok minduntalan megzavarják a jog által szabályozott rendet. Ma már a praeventiv intézkedéseket minél szélesebb körben alkalmazásba kell vegyük, csak hogy a jogrend íéntartását, ugy a hogy előmozdítsuk. Ez áll a magánjog körére is. Nem féi* kétség se hozzá, hogy a megzavart jogrend hivatolt müértöi: az ügyvédek s mindenki más csak kuruzsló számba jöhet. Azonban a jogrend megzavarásának megelőzése czéljából tehető intézkedések foganatosítására az állam a közjegyzői intézményt állította föl, tehát a hatáskör határozott és világos. A községi és körjegyzők hatásköre Lermészetesen szintén a praeventiv intézkedések körül fogadható el és az életviszonyok eléggé indokolják, hogy a néppel legközvetlenebbül érintkező képesített közeget az azonnali segélynyújtástól el ne zárjuk. Eri a körjegyzők működését ép oly nagyra becsülöm, mint az életveszélynél nyújtható első segély jeleni őségét. Nagyobb sérülések esetén, különösen iparvállalatoknál, az első segélynyújtásra a munkások és munkavezetők ki vannak oktatva, holott a gyógyítás csak szakképzett orvosoknak van megengedve. Ily első segélynyújtásra hivatott közegeknek tekintem én a jegyzői kart s akár mily szigorú mértéket is alkalmazunk velők szemben, de a hatóságok előtti eljárások egy némelyikében való közreműködésből, nevezetesen a peren kívüli eljárásban, semmi esetre se zárhatjuk ki. így tehát a jogrend körül a jegyzői karnak is fontos szerepe van és a nagyközönségnek a jogrend fentartása érdekében a jegyzői karra ép ugy szüksége van, mint a közjegyzőkre s végső eredményben az ügyvédekre. Minél tökéletesebben teljesitik tehát a praeventiv intézkedések körül a közjegyzők és körjegyzők a reájuk háruló feladatokat, annál kevesebb esetben kerül sor a jogrend megzavarására. De ha a jogrend megvan már zavarva, akkor csak is a szakképzett operaleuröket, az ügyvédeket engedhetjük munkálkodni. Ezért kétségtelen dolognak tekintem, hogy a peres és perenkivüli eljárások terén megtalálni ama határpontokat; a melyek a jeggzői, közjegyzői és ügyvédi hatáskört megjelölik. És viszont meg lehet találni ama indokokat is, a melyek szerint aztán mindenki más kizárható leend a megbatározott ügykörből. Értem ez utóbbiak alatt a hivatásszerű zugirászokat! Ha ez utóbbi sikerülne. I. i. hogy a társadalom parazitái hivatallan prókátorként el ne járhassanak : akkor az ügyvédi és közjegyzői kar egymással és ezek együtt a jegyzői karral nem fogják szembe találni magukat. A múlt tapasztalatai szomorúan igazolván, hogy a zuyivászat ellen a repressiv intézkedések nem vezetnek eredményre, önkéntelenül is arra gondolunk, hogy forduljunk a praeventiv intézkedésekhez. Itt tehát a : eddigi rendszertől abban térnénk cl. hogy a zugirászat létesülhetését igyekeznünk megelőzni. Ezt az által érnönk el, ha a perrendtartás által a tárgyalásokra való képviseletre vonatkozólag elfogadottt alapélért a beadványokra vonatkozólag is a legkövetkezetesebben vinnőlc keresztül. Alapelv ugyanis, hogy a pereket a felek személyesen vagy ügyvédi meghatalmazott utján vihetik. Kivétel, hogy a perrendtartás által megnevezel személyek is meghatalmazottként is eljárjanak. Már most azt az elvet, a melyet alkalmazunk a biróság előtti tárgyalásoknál, ki kell terjesztenünk a beadványokra is. Ugyanis a feleknek jogukban van a bíróságnál megjelenni és a perrend által megadott esetekben kereseteket jegyzőkönyvre adni és a per vitelére szükséges nyilatkozatokat szóval megtenni és jogukban áll az is, hogy — az ügyvédi kényszer eseteit kivéve ugyanezt írásban megtegyék. És ha a fél erre nem képes, mert nem tud írni, vagy a biróságok hivatalos nyelvét: a magyart nem beszélve beadványokat készíteni képtelen — abban az esetben nemde olyanhoz lordul, a ki a kívánt bírósági beadványt el tudja készíteni ? Szóval analfabétaság a zugirászat szülőanyja és a mai viszonyok annak nevelői. Itt kelltehát az államnak közbelépnie és intézkednie, hogy az a fél. aki a biróságok előtti eljárásban a törvény által megengedett esetekben a bírósághoz személyesen menni nem akar és a szükséges beadványt elkészíteni képtelen: abban az esetben legyen köteles az állam által képesített egyénekei: az ügyvédeket igénybe venni. És ezt az állam teheti, mert az államra nézve nem közömbö-. hogy az igazságszolgáltatásba kik folynak be, miként nem közömbös, hogy a betegek kuruzslókhoz, vagy képzett orvosokhoz fordulnak-e: avagy a javasasszony patikájába, vagy a gyógyszertárba járnak-e ? Már most a bírósági ügyek két csoportját véve: a peres és perenkiviili eljárást, könnyen megtaláljuk azt a terrénumot, a melyen az ügyvédekel, közjegyzőket és jegyzőket elhelyezhetjük a nélkül, hogy egymással összeütközésbe jöhessenek. 1. A peres eljárás rendjén ugyanis visszautasítandó volna minden kereset és beadvány, a melyet nem a fél személyesen adott jeggyzőkőnyvre vagy sa játkezüleg nem írt és alá nem irt, hacsak nem a 94. és 95. §-ban megállapítandó meghatalmazottak vagy ügyvédek adták be. 2. A perenkiviili eljárásban az ügyvédi kényszer eseteit kivéve, vagy a fél kellene kérelmét jegyzőkönyvre adja, vagy általa szerkesztve Írva és aláírva beadja, vagy a törvényben meghatározandó képviselők utján benyújtsa. A perenkiviili eljárásban azonban jogosítva volnának az ügyvédek mellett a köz- és körjegyzők is beadványokat készíteni, meri a perenkiviili eljárás során méltánytalan volna a felekel a biróság székhelyére fárasztani 50—80 kilóméteres távolságról oly egyszerű nyilatkozattétel céljából, a melyet a község jegyzője is elvégezhetne. A perenkivüli eljárás keretében a telekkönyvi eljárásra külön elvekel tartanék irányadónak. Az ingatlan eladására vonatkozó szerződések egyelőre még nem fognak közjegyzői kényszer alá vettetni, mert sokkal távolabb álunk a fejlődés fokán ettől, semhogy ez azonnal bekövetkezhetnék és éppen azért az ingatlanok átruházására vonatkozó szerződések készítését közjegyzők és ügyvédek hatáskörébe utalnám. De kizárnám, hogy más valaki ily okiratot vehesen föl. Ez volna a közokirat kényszernek a legjobb átmeneti formája. A 400 K. vagy 200 K. értéket meg nem haladó vétel esetén mindenesetre mcgszivelendö volna a körjegyzők hatáskörének valamelyes formában való biztosítása. (L. Fekete Gábor t.-elnök cikkéi az E. .1. K. 8. számában.) Ép azért az ily okiratok bevezetésében a közjegyzői okiratok mintájára — az volna felveendő, hogy melyik ügyvéd slb. előtt jött létre s ha ez az okiratban benne nem foglaltatnék, a kérés megtagadandó volna és ezáltal is a zugirászok nagy mérvben volnának korlátozva. A közjegyző kényszer alá vetett ügyletek továbbra is ugy maradnának (házastársak slb.). E mellett még azt a megszorítást is tenném, hogy a telekkönyvi bekebelezésre vonatkozó kérelem csak közjegyző vagv ügyvéd által szerkesztve volna beadható. A perenkivüli eljárás rendén elegendőnek tartanám, ha a kérelmet az azt szerkesztő ügyvéd köz- és körjegyző egyszerűen ellenjegyezné, de a községi és körjegyzőket arra is kötelezendőnek tartanám, hogy az ily okiratokat saját kezűleg készítsék el, mert ellenkező esetben a körjegyzőket ajegnagyobb, legineszszibbinenö visszaélésekre használnák föl a zugirászok. A közigazgatási hatóságok előtti eljárás is ily irányban szabályozandó volna, visszautasított kérés hiányait az azt készítő köteles volna díjmentesen pótolni. Ily elvek szem előtt tartásával és alkalmazásával egész halározottan lehetne reményelni, hogy a zugirászat teljesen kiküszöböltetik és az ügyvédek is egyelőre meglehetnének elégedve az ügyvédi hivatás ilyetén tiszteletben tartásával. Álláspontomból kiindulva nem tartom célravezetőnek a polgári perrendtartás életbeléptetésére vonatkozó tervezetbe fölvett idevonatkozó következő rendelkezést: 15. §. „Az ügyvédi rendtartásról szóló 1874: XXXIV. t.-cz. 39. §-a helyébe a következő lép: A ki anélkül, hogy erre jogosítva volna, üzletszerűen vagv dijért biróság vagy hatóság előtt feleket képvisel, részükre l>eadványokat szerkeszt, vagy erre ajánlkozik, valamint az, a ki az ügyvédség gyakorlatára való jogát színleli, kihágást követ el é< halszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, visszaesés esetében két hónapig terjedhető elzárással büntetendő. A vád képviseletét pótmagánvádlottként annak az ügyvédi kamarának az ügyésze is átveheti, melynek területén a kihágást elkövették." E rendelkezés kétségtelenül szigorításokat tüntet föl, de a praeventiv intézkedések szigorítása és a képviselet formaságainak szigorúbb meghatározása nélkül alig lesz eredményre vezető. A fennebb mondottakat összegezve véleményem oda irányul, hogy: I. a tervezet 95. §-ának b) és e) pontját föltétlenül