Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 10. szám

40. Jogesetek Tára A végrehajtás tehát éhben az esetben a felebbezési költségre nézve az 1881. LX. t.-cz. 1. §. b. pontja alapján és a m. kir. Curia XIV. sz. döntvényére tekintettel helyesen lett elrendelve s a felfolyamodás nem alapos. így annak költségét maga a felfolyamodó viseli. 1908. évi február hó 5-.ik napján. Az adós az ügyletbontási dij fizetésére magát a tőke visszafizetésén felfii kötelezi, az ügyletbontási (storno) dij még sem az a szolgráltatás vagy haszon, melyet az 1877. évi Vili. t.-cz. 2. §-a alapján szintén kamatnak lehetne minősíteni. 229—1908 polg. szám. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla végzést hozott : A kir. Ítélőtábla az első bíróság végzésének a kielégítési végrehajtás elrendelését 3% ügyletbontási dij erejéig megtagadó, és a végrehajtási kérvény költségek 31 kor. 90 fillérben megállapítható, felfolyamodással megtámadott részét megváltoztatja, akép: hogy a kielégítési végrehajtást a magyar agrár és járadék r.-társaság javára, K. Ábrahám és neje G. Rozália alsó-marosváradjai lakosok ellen, ezeknek összes ingóságaira és az alsó- s felsőmarosváradjai 92. sz. tjkönyvben A -f-1—9. 11—18. sorsz. alatt, valamint ugyané községi 526. sz. tjkvben -f-1—8. sorsz. alatt felvett ingatlanaira, melyekre a zálogjog a 3047/1898. tkvi sz. végzéssel már be van bekebelezve, 237 kor. 19 fillért tevő 3% ügyletbontási (storno) dij, az 50 koronára felemelt végrehajtási kérési és 20 kor. a felfolyamodó képviselője részére felével szemben is megállapított felfolyamodási költség erejéig is elrendeli, és az elsőbiróságot ennek megfelelő további eljárásra utasítja. Indokok : Hosszabb lejáratú kölcsön idő előtt való visszafizetéséért ügyletbontási dij (storno) kikötése, a hitelezőnek attól a vagyoni hátránytól való megóvását czélozza, mely a hitelezőt, a kölcsönnek a megállapított lejárat előtt történő visszafizetés folytán érheti. Az ügyletbontási dij e céljánál fogva kamatnak nem tekinthető. Kamat ugyanis a hitelezőnek helyettesíthető dolog használatáért, az adós által annak fejében nyújtott megtérítés, hogy a kölcsön tárgyát képező helyettesíthető dolog használatát az adós a hitelezőtől egy időre elvonja. Az ü^yletbontási düat pedig az adós nem a kölcsön használatáért hanem ellenkezőleg, a kölcsön nem használásáért a kölcsönnek lejárat előtt történő visszafizetése folytán a hitelezőt érhető veszteség kárpótlásakép fizeti. Habár tehát az adós az ügyletbontási dij fizetésére magát a tőke visszafizetésén felül kötelezi, az ügyletbontási (storno) dij még sem az a szolgáltatás vagy haszon, melyet az 1877. évi VIII. t.-cz. 2. §-a alapján szintén kamatnak lehetne minősíteni. Az ügyletbontási dijra nézve kért végrehajtásnak elrendelését tehát az elsőbiróság az általa felhozott törvényidézésével meg nem állapított, de nyilván az 1877. évi VIII. t.-cz. 1. és 2. §-aira czélzó alapon jogosan meg nem tagadhatta. A végrehajtató követelésének nagyobb összegére tekintettel, a végrehajtási kérvényért elsőbiróilag 31 kor. 90 fillérben megállapított költség összeg tulcsekély, miért is a kir. Ítélőtábla azt 50 koronára felemelendőnek találta. A felfolyamodás sikeres, ezért a felfolyamodás költségét az ellenfeleknek kell viselniük. 1908. évi február hó 5-ik napján. A bírósági végrehajtó az árverési hirdetménynek csak a végrehajtató, a végrehajtást szenvedő és bérbeadó részére történt kézbesítésért, és csak akkor igényelhet minden ilyen kézbesítésért 40 fillér dijat, ha a kézbesítést a bíróság székhelyének belterületén maga teljesítette. 220—1908. polg. szám. A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla végzést hozott: A kir. ítélőtábla az első bíróság végzésének, Cs. János bírósági végrehajtó diját 24 kor. 60 fillérben megállapítható felfolyamodással megtámadott részét megváltoztatja, akkép, hogy nevezett bírósági végrehajtó diját 11 kor. 40 fillérre leszállítja. Indokok: A bírósági végrehajtó ebben az ügyben 58 árverési hirdetményt bocsátott ki, és 58 drb. után számított fel mindössze 12 kor. 20 fillér dijat, a melyet az első bíróság így részére meg is állapított, holott a bírósági végrehajtónak ebben az esetben, — az 1881. LX. t.-cz. 102 §-a élteimében — csak 38 árverési hirdetményt kellett volna kibocsátania. Dr. I. Gy., M. J., Dr. Sz. A., Dr. K. K. és Dr. G. K. ügyvédek részére "ugyanis, habár ezek az ügyvédek több végrehajtót képviseltek, csak egy-egy példányban volt szükséges az árverési hirdetményt kiállítani. Szükség nélkül kiállított árverési hirdetményért a kiküldölt dijat nem követelhet. A 31158/1891. sz. Ig. M. R. 5. $-a alapján tehát a bírósági végrehajtót dij csak 38 dr. árverési hirdetményért illeti; és pedig az első példányért 80 fillér, a többi 37 példányért darabonként 20 fillér, és igy mindössze 8 korona 20 fillér. A bírósági végrehajtó továbbá 31 drb. árverési hirdetmény kézbesítéséért 12 kor. 40 fillért számított fel és az első bíróság ezt is megállapította. Az előbb idézett lg. M. rendelet 5. §-a értelmében a bírósági végrehajló az árverési hirdetménynek csak a végrehajtató, a végrehajtást szenvedő és bérbeadó részére történt kézbesítéséért, és csak akkor igényelhet minden ilyen kézbesítésért 40 fillér dijat, ha a kézbesítést a bíróság székhelyének belterületén maga teljesítette. Ilyen díjazás alá eső kézbesítés mindössze 8 történt; e czimen tehát a bírósági végrehajtót mindössze csak 3 korona 20 fillér illetheti. Ezek szerint a bírósági végrehajtó részére az árverési hirdetmények kibocsátásáért 8 korona 20 fillér, a kézbesítésekért 3 korona 20 fillér, s igy e czimeken mindössze csak 11 kor. 40 fillér, és nem 24 kor. 60 fül. állapitható meg. 1908. évi január hó 30-ik napján. Házassági perekben a két egybehangzó ítéletnek a peresfelek személyi jogát vagy azzal szorosan összefüggő vagyoni elmarasztalást magában foglaló rendelkezései más természetű vagyoni elmarasztalást jelentő rendelkezésektől eltérőleg végrehajthatók nem lehetnek. 3968—1907. polg. szám. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla végzést hozott : A kir. ítélőtábla a felfolyamodásnak helyet nem ad. Indokok : A kielégítési végrehajtás alapját képező első és másodfokú ítéletekkel eldöntött bontó per az 1907. XVII. t.-cz. 6. §-nak hatálya alatt már csakis felebbezés alapján nyert a kir. Curiához felterjesztést. A két alsófoku Ítélet harmadfokú elbírálása, e szerint azok között a határok között fog mozogni és azoknak a jogszabályoknak a szemelött tartásával fog megtörténni, mint bármely más ügyben. A házasság védő dijaira nézve a kir. Ítélőtábla ítélete az elsőfokú bíróság elmarasztaló Ítéletét helyben hagyta. A másodbiróság által helybenhagyott első bírósági ítélet s illetőleg az Ítélet helybenhagyott része végrehajtható (1881. LIX. t.-cz. 48. §.). A házassági perek e tekintetben eltérő természetüket tekintve a többi perektől csak annyiban különböznek, hogy a két egybehangzó Ítéletnek a peresfelek személyi jogát illető, vagy azzal szorosan összefüggő vagyoni elmarasztalást magában foglaló rendelkezései más természetű vagyoni elmarasztalást jelentő rendelkezésektől eltérőleg végrehajthatók nem lehetnek. Az olyan vagyoni elmarasztalást magukba foglaló rendelkezések azonban, a melyek függetlenek attól a kérdéstől, hogy peresfelek statusa miként nyer végeldöntést, mint a peresfeleknek a házasság védő dijaira vonatkozó elmarasztalása, a törvénykezési rendtartás általános szabályai szerint végrehajthatók (1881. LIX. t.-cz. 48. §.), mert a végrehajthatóság kizárására sem jogszabály, sem állandó bírói gyakorlat nincs. 1908. évi január hó 30-ik napján. I l