Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 10. szám

10. szám. Erdélyrésai Jegi Közlöny 86. javaslat azon irányzatát, mely szerint a jogorvoslati forumok közül a kir. Ítélőtáblák teljesen kikapcsoltainak. Épen most, midőn a Curia tehermentesítését ezélzó 1907. évi törvények, azonkívül maga a perrendtartási törvényjavaslat a felülvizsgálati értékhatár felemelésével a kir. Ítélőtáblák hatáskörét kiterjesztette, indokolatlannak tartjuk, hogy ezen — igen gyakran — kisebb jelentőségű ügyek elintézéséből a kir. táblák teljesen kiküszöböltessenek. E részben, — miután a m. kir. Curia egységes vezető szerepét továbbra is fenntartani ezélszerünek látszik, a régi felebbviteli forumok (járásbiróság, kir. tábla. Curia) további fenntartását óhajtjuk s a tervezettnél megfelelőbbnek s megnyugtatóbbnak tartjuk. A zugirászatról intézkedő 15. §. utolsó bekezdésérc nézve tiszteletteljes véleményünk az, hogy az ügyvédi kamaráknak s illetve ilynemű vétségek üldözésénei a kamarát képviselő ügyésznek, miután a vétség megtorlását nemcsak állami, hanem kiváló mértékben kari érdekek kívánják — a tervezetnél több és önállóbb képviseleti hatáskör lenne biztosítandó. A törvényjavaslat 17. §-ával kapcsolatban tisztelettel hivatkozunk, Magyarország ügyvédi karának azon rég hangoztatott, teljesen igazságos kívánságára, hogy az ügyvédi képviselettel felmerült költségek az egyes ügyekben ne a fél, hanem közvetlenül a képviselő ügyvéd részére állapíttassanak s ítéltessenek meg a marasztalt fél ellen. Hiszen tényleg ezen költségek amúgy is a képviselő ügyvéd munkájáért s kiadásaiért ítéltetnek meg, de jure őt is illetik, igazságos és méltányos lenne tehát, ha ezen költségek felett az ítélet alapján közvetlenül az ügyvéd rendelkezhetik. A mai rendszer mellett, hányszor megesik, hogy a vagyontalan, tehát költségek fizetésére nem szorítható képviselt fél az ügyvédje részére megítélt költségeket is felveszi, avagy a képviselt fél ellen vezetett végrehajtás során ezen költségeket is lefoglalják s az ügyvéd kiérdemelt munkadijai s kiadásai tekintetében károsodik, azokra semmit sem kap. A jelen törvényjavaslat keresetében ezen sokat panaszolt anomália megszüntetését lehetőnek s felette szükségesnek tartjuk. A törvényjavaslatnak az igényperekre vonatkozó rendelkezéseivel kapcsolatban kikérjük Nagyméltóságod figyelmét egy ujabban divó a végrehajtatok érdekeit felette sértő — visszaélésre. — Legújabban ugyanis — ugy tapasztaljuk — egyes notórius végrehajtást szenvedettek az igénykereseteknek egy eddig ismeretlen, törvényben nem is szabályozott fajával élnek, a gyakorlat „pinczeigénykereseteknek" keresztelte el ezeket. Az eljárás a következő: az igényfelhivási határidőn belül beérkezik a bírósághoz egy szabályszerűen felszerelt halasztó hatályu igénykereset. Az igénykeresetet aláirta X. V. igénylő felperes sőt 2 tanú aláírása is szerepel a kereseten. A bíróság kitűzi a tárgyalást, megidézi a feleket, de csodálatos : az idéző végzés felperesnek nem volt kézbesíthető, mert a jelzett lakásán ismeretlen. A birosag Ítéletet nem hozhat, legfölebb a végrehajtatót hívja fel, hogy felperes lakását jelentse be. A végrehajtató e felhívásnak eleget tenni nem képes. Hogyan is jelentse be egy olyan felperes lakását, aki nem is létezik. Az igényper tehát legjobb esetben 3 évig szünetel s a végrehajtató követeléséhez nem juthat. E visszaélést sürgősen orvoslandónak tartjuk. Az orvoslás módja — véleményünk szerint az lenne, — hogy kötelezöleg kimondatnék, miszerint felperes az igénykeresetben a bírósági határozatok átvételére jogosított helyben lakó önjogu meghatalmazottat tartozik kijelölni, akinek pontos lakczime s esetleges lakásváltoztatásai a bírósághoz bejelentendök. Ha valamely bírósági végzés az ekként kijelölt meghatalmazottnak kézbesíthető nem lenne, a felperes részére a bíróság ez alapon ügygondnokot rendelhet s az igényper az ügygondnok közbejöttével tárgyalandó le s Ítélettel eldöntendő. Az ügygondnok költségei az alapper költségeihez számitandók. Egyben törvényhozásilag künondandónak tartjuk azt is, hogy a végrehajtató részéről a folyamatba tett igényperekkel kapcsolatban felmerült perköltségek a végrehajtást szenvedő terhére az alapügy költségekhez számitandólag megállapitandók. A törvényjavaslat 59 §-ában lefektetett azon elvet, hogy a Pprts hatályba lépte előtt kiállított okiratok bizonyító erejét a bíróság a Pprts szabályai szerint ítéli meg, sérelmesnek tartjuk. Visszaható erővel felruházni egy törvényt, melynek jogelvei egészen újak, eleddig ismeretlenek voltak az egyesek jogsérelme nélkül alig lehetne. Épen ezért ezen rendelkezés módosítását kérjük. A törvényjavaslat 68. §-ával kapcsolatban véleményünk szerint túlságos conservativ rendelkezés az, hogy: ,,a teljes ülési határozat megváltoztatásához a teljes ülés jelen levő tagjai kétharmad részének szavazata szükséges." A gyakorlati jog életben 24 Bp. 385. 1. a) 6. Közvédő a kir. Ítélőtábla ítélete ellen a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján azért jelentett be semmiségi panaszt, mert „büntetendő cselekmény meg nem állapitható." A perorvoslatnak ekként való bejelentése által a büntető perrendtartás szerint érvényesíthető semmiségi ok világosan megjelöltnek nem tekinthető, mert abban nincs felhozva oly ténybeli adat, mely miatt vádlottnak terhére büntetendő cselekmény nem volna meqállapitható s ez okból a közvédö semmiségi panasza visszautasítandó volt. (Curia 3808—1904.) 385. §. 1. c) Jóllehet a közvédő nem jelölte meg, hogy a B. P. 385. §. 1. c) al pontban felsorolt okok közül melyiket kívánja semmiségi panaszában érvényesíteni, de mivel a B. P 385. 1. c) pontját felhívta a semmiségi panasza bejelentésekor: el kellett fogadni, hogy a közvédő az ezen törvényszakasz 1. c) alpontjában érintett valamennyi okot érvényesíteni óhajtotta és igy a semmiségi panasz visszautasítható nem volt; azonban azt elutasítani kellett, mert az Ítéletben egy oly tény sem állapíttatott meg, melyből bizonyítottnak lenne vehető, hogy a beszámithatóságot, a bűnvádi eljárás megindítását, avagy a büntethetőséget kizáró ok bármelyike is fenforogna s igy a semmiségi panasz teljesen alaptalan. (Curia: 1901. aug. 6. 4844/901. B.) 23 A vádlott és különvédöje által a felebbv. főtárgyaláson be nem jelentett, valamint a bp. 38o. (j. 1. c) pontja alapján a semmiségi ok világos megjelölése nélkül bejelentett semmiségi panasz a bp. 480., illetve 390. §. értelmében vissza, a bp. 384. §. 9. pontja alapján bejelentett sem. panasz pedig elutasittatik. 316—1902. II. 2. Az ítélet kihirdetése alkalmával vádlott és védője a bp. 385. §. 3. pontja alapján a II. bíróság ítélete ellen semmiségi panaszt be nem jelentvén, minthogy a bp. 385. §. 3. pontja alapján is érvényesíteni kívánt semmiségi panasz elkésve használtatott, ez — mint ilyen — a bp. 434. §. 3. bekezdése szerint visszautasítandó volt. De visszautasítandó volt a bp. 385. §. 1. c. pontjára alapított sem. panasz is, azért, mert az a törvényhely több semmiségi okból intézkedvén, vádlott, illetve védője a Bp. fent idézett 390. §. 2. bekezdése szerint világosan meg sem jelölte, hogy e semmiségi panaszt mily semmiségi okból használja és ezt a hiányt a panasz indokolásában nem pótolta. A felébb, tárgyaláson a vádlott védője által kért kiegészítés s illetve tanúkihallgatás, mint bejelentett uj bizonyíték felvételét a kir. ítélőtábla a tárgyalás során hozott közbenszóló határozatával azért tagadta meg, mert a bizonyítani kivánt ténykörülményeket az ügy eldöntésére nézve lényegteleneknek találta, akként, minthogy ezt a kiegészítést a bp. 393. §. 3. bekezdéséből és igy a törvényből merített okból mellőzte, a bíróság a törvénynek a védelem szempontjából lényeges renBUnvádi eljárásból. VI.