Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 9. szám - Az államügyészség reformja

.9 szám. Jogesetek Tára 35. a kiküldött tárgyaló biró a tagosítás elrendelését ellenző felek nyilatkozatát a hivatalos nyomozás teljesítése titán hallgatta meg és arról, hogy a törvényszék határozata, az eljárási utasítás 45. §-nak utolsó pontja értelmében a tagositáskérő és a tagosítást ellenző felek közös meghatalmazottjainak kézbesíthető legyen, £JÍWZÖS meghatalmazottak megválasztásáról bejelentéséről a tárgyaláson nem gondoskodott. Ezen lényeges eljárási szabálytalanságok miatt az első bíróság Ítéletét és az azt megelőző tárgyalást hivatalból meg kellett semmisíteni s a kir. törvényszéket a rendelkező részben meghatározott ujabb szabályszerű eljárásra és annak alapján uj héjét hozatalára kellett utasítani: megemlítve még azon hiányt is, hogy a tárgyalásra hírlapi hirdetések utján történt idézés közzétételére vonatkozó tanúsítványok a felterjesztett iratok közül hiányoznak. Az eljárási utasítás 42. §. harmadik bekezdésére való figyelmeztetésnek elrendelését az tette szükségessé, hogy a tagosítást ellenzők nyilatkozatai és a felebbezésben felhozottak arra mutatnak, hogy a község határához tartoznak oly nagy kiterjedésű erdők, a melyeknek a tagositási eljárásból való kihagyása, költségkímélés szempontjából esetleg kívánatos és előnyös lehet. 1907. deczember hó 28. Jogesetek marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető; Kusztrich János, táblai tanácsjegyző. Felülvizsgálati eljárásból. Csődön kivüli megtámadás iránt indított perben első sorban az vizsgálandó: vájjon egyáltalában forog-e fenn az adósnak oly jogcselekménye, mely a kielégítési alapot a hitelező elől elvonta? 1907. G. 162/3. sz. A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla, mint felülvizsgálati bíróság 0 itélt : A kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok : A fizetésképtelen adós jogcselekményének esődön kivüli megtámadása iránt indított perben — a milyen a jelen per is — első sorban az vizsgálandó: vájjon egyáltalában forog-e fenn az adósnak oly jogcselekménye, mely a kielégítési alapot a hitelező elöl elvonta? Mert, ha ily jogcselekmény fenforgása nem állapitható meg : a jogügylet minősítésére vonatkozó és az azzal kapcsolatos többi kérdések eldöntése felesleges, mivel a kereseti jogalapnak főeleme hiányzik. A jelen esetben a kir. törvényszék által megállapított, meg nem támadott és az 1893. évi XVIII. t.-cz. 197. §. értelmében e helyütt is irányadó tényállás szerint, Zs. J. — ki felperesnek adósa volt — már az örökhagyó életében előre többet kapott az örökhagyó vagyonából, mint amennyit az ő törvényes osztályrésze kitesz. Minthogy pedig a szülők az optk. 788., 790. §§. értelmében ily előadományokat gyermekük osztályrészébe beszámíthatják, nyilvánvaló, hogy amennyiben az előre adottak értéke az osztályrész értékét meghaladja, a szülők arra is jogositvák, hogy oly rendelkezést tegyenek, melynélfogva az a gyermek a még meglevő vagyonból semmit se örököljön. Minthogy pedig a megállapított tényállás szerint az örökhagyó ily értelemü rendelkezést Zs. J.-re vonatkozólag tett, kétségtelen, hogy emezt a hagyatékból semmi sem illette. Ebből pedig az optk. 442. §. utolsó mondata értelmében következik, hogy Zs. J. az őt meg sem illető s ezért tulajdonát sem képező osztályrészét alperesre át sem ruházhatta. Az a körülmény tehát, hogy Zs. J. külön lemondási nyi- ( latkozatot állított ki, mikor öt már a jogszerint érvényes végrendelet értelmében ugy sem illette meg semmi, egyáltalában nem döntő, mert annak a lemondási jogügyletnek tárgya nem volt. Ezekből pedig nyilvánvaló, hogy alperes a kérdésben forgó ingatlanokat nem a lemondási nyilatkozat alapján s nem Zs. .1. jogán és nem is ettől, hanem a végrendelet alapján, saját jogán és az örökhagyótól szerezte, mely szerzés épen igy beállott volna akkor is, ha Zs. J. a lemondási nyilatkozatot nem állította volna ki. Minthogy ezek szerint az adósnak oly jogcselekménye, melynélfogva a kielégítési alapot alperes megszerezte, fenn nem forog: a keresetnek jogszerű alapja nincs. 1908. évi január hó 28. Kisajátítási eljárásból. Kisajátítási eljárás hiányában — és ha az erre vonatkozó jogszabályokat a kisajátításra jogosult maga szegi meg és mellőzi, — a földtulajdonos jogosítva van arra, hogy a vállalat czéljára tényleg elfoglalt ingatlanáért kártalanítást per m ján követelhessen. 1908. H. 1. szám. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla mint felülvizsgálati bíróság végzést hozott: A kir. ítélőtábla mindkét alsófoku bíróság végzéseit megváltoztatja, alperest pergátló kifogásával elutasítja, ebből kifolyólag a pert ezúttal megszüntethetőnek nem találja, és a kii', járásbíróságot szabályszerű eljárásra utasítja. Indokok : Az 1881. évi XLI. t.-cz. értelmében a kisajátítási jogot nyerő vállalat jogosítva van a kisajátítási eljárást megindítani és amennyiben a földtulajdonossal a kisajátítási ár felett megegyezni nem tud, a kártalanítási eljárást is igénybevenni, a mint az az id. t.-cz. IV. fejezetében szabályozva van. A kisajátító nem köteles ugyan ezzel a joggal élni. De ha azt tenni elmulasztja, nyilvánvaló, hogy e mulasztásából nem következik az, hogy a vállalat czéljaira szükséges ingatlant a tulajdonos vagy birtokos beleegyezése nélkül önkényesen — és kártalanítás nélkül elfoglalhassa — s megszerezhesse, mert ugy az optk. 365. §. mint az 1881. évi XLI. t.-cz. 23. §. értelmében ezt a kisajátítási és kártalanítási eljáráson kivül, csakis megfelelő kártalanítás mellett teheti. Minthogy pedig alperes nem is állítja, hogy a per tárgya ingatlanra nézve a kisajátítási eljárást megindította volna; minthogy ennek megindítására vagy a megindítás kikényszerítésére a törvény a földtulajdonosnak jogot nem ad; s minthogy végül alperes még nem is állította, hogy felperes a vasút czéljaira elfoglalt föld előzetes átengedésébe s a kártalanítási eljárás mellőzésébe belegyezett vagy a kisajátítási kártalanítási eljárás rendén kártérítést nyert volna, arra nézve pedig, hogy kisajátítási eljárás hiányában — és ha az erre vonatkozó jogszabályokat a kisajátításra jogosult maga szegi meg és mellőzi, — a földtulajdonos attól el lenne zárva, hogy a vállalat czéljára tényleg elfoglalti ngatlanáért kártalanítást per utján követelhessen, törvényes jogszabály nem létezik: a pergátló kifogásnak jogszerű alapja nincs. 1908. évi január 29-ik napján. Végrehajtási eljárásból. Az 1881. 1«X. t.-cz. 27. g-ának helyes értelme szerint, a végrehajtást szenvedőt csak a szükséges végrehajtási lépésekkel felmerült költség terheli. Sz. 183—1908. polg. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla végzése : A kir. ítélőtábla, a felfolyamodásnak helyt nem ad. Indokok : A szászrégeni kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hátóság 10448—1906. tkvi számú, 14202—1906. tkvi számú végzéseivel