Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 9. szám - Az államügyészség reformja

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ES MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI. Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 9. számához. Kolozsvár,- 190S. február 16. Jogesetek a kolozsvári kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Dr. Tóth György, tanácsjegyző. Felülvizsgálati eljárásból. A Kereset-változtatás tilalma csaR a Keresettel érvényesített jog: megváltoztatására vonatkozik. Jog-alap változtatás tehát, ha a fél a kereset jogalapján! a közös tulajdon helyett a keresetben megnevezett összes ing-óság-okra vonatkozó kizárólagos tulajdont kívánt érvényesíteni, ami a végrehajtató alperessel racmlfön az Opikv. rendszere szerint jogalap változtatást jelent. 1907. G. 193/3. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla mint felülvizsgálati birősúg ítélt . A kir. Ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyet nem ad és dr. E. Gyula felperest kötelezi, hogy S. M. fiai ezég alperesnek 38 kor. felülvizsgálati eljárási költséget 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett fizessen meg. Indokok: Az Optkv. rendszere szerint a tulajdonjognak három faja van: a kizárólagos, a közös és az osztott tulajdon, amelyekre kiilönszerü szabályok állanak fenn. Dr. E. Gyula tulajdoni igény keresetét a közös tulajdonra alapította, mikor azt adta elő, hogy a végrehajtási jkv. 1—144. télelei alatt összeirt követelések fele részben képezik az ő tulajdonát, míg a követelések másik fele része a dr. K. Dezső végrehajtást szenvedő tulajdona. Az elsőbiróság a kereseti kérelmen túlterjeszkedve az 1—144. tétel alatti követeléseket egészen feloldotta a bírói zár alól. Dr. E. Gyula felperes a felebbezési bíróság előtt tartott szóbeli tárgyaláson kérelmét akként terjesztette elő, hogy keresetét felemeli a 869/1907. sz. végrehajtási jkvben felsorolt öszszes lefoglalt követelésekre nézve s ebből folyóan kérte az 1. bírói ítélet helybenhagyását. A felebbezési bíróság az előtte kiterjesztett kereseti kérelemnek helyett nem adott. ^ Dr. E. Gyula felperes eme II. bírói intézkedést támadta meg az 1893. XVIII. t.-cz. 185. §. c) pontjára alapított felülvizsgálati kérelemmel, azt panaszolván, hogy a felebbezési bíróság az 1893. XVIII. t.-cz. 148. §-ban meghatározott lényeges eliárási szabályt sértette meg az által, hogy a felebbezési tárgvalás rendén felemelt kereset tárgyalásába nem bocsátkozott, mivel a kereseti kérelem a felebbezési eljárás rendén is felemelhető. A kir. ítélőtábla ezt a panaszt alaposnak nem találta. Téves ugyan a kir. törvényszék ama jogi álláspontja, hogy a kereseti összeg csak a per rendén lejárt járulékkal emelhető fel, mert ezzel a jogi állásponttal szemben az 1893. XVIII. t.-cz. 148. §-a értelmében a felebbezési eljárásban is alkalmazandó 31. §. 2. pontjában foglalt rendelkezésből kitetszően a kereseti kéreiem a főtárgy tekintetében is felemelhető, sőt eredetileg nem követelt járulékokra is kiterjeszthető, feltéve, hogy az ügy felemelés után is a sommás eljárás alá tartozik. A kereset-változtatás tilalma esak a keresettel érvényesített jog megváltoztatására vonatkozik. Dr. E. Gyula felperes azonban a kereseti jogalápot változtatta meg, mert az Optkv. 361. §-a értelmében közös tulajdon fennállása esetén mindenik tulajdonostárs csak a maga részének tulajdonosa s igy felperes a közös tulajdonra alapított keresetében a lefoglalt követeléseknek csak 1 2 részét kívánta a birói zár alól feloldatni. Keresetét tehát csak a közös tulajdon halárai között változtathatja meg. Felperes azonban a felebbezési bíróság előtt előterjesztett kérelmében az Optkv. 361. §-a értelmében a másik közös tulajdonostársat addigi előadása értelmében megillető felerészt is a maga részére követelte, vagyis a kereset jogalapjaid a kösös tulajdon helyett a keresetben megnevezett összes ingóságokra vonat kozó kizárólagos tulajdont kívánt érvényesíteni, ami a végrehajtató alperessel szemben az Optkv. rendszere szerint jogalap vatiostatást jelent. Ez okból a felülvizsgálati kérelemnek nem volt hely adható. Kolozsvár, 1908. évi január 20. napján. Végrehajtási eljárásból. Az a körülmény, hogy végrehajtató a folytatólagos végrehajtási eljárás során ngyan azon követelést vonta foglalás alá, amely az alap végrehajtás során már letiltva lett, nem képez oly szabálytalan eljárást, amely hivatalból vizsgálat tárgyát kell, hogy képezze. Sz. 4958—1907. I. Végzés. A királyi ítélőtábla az első bíróság végzésének felfolyamodással megtámadott azt a részét, amely szerint a végrehajtási eljárás hivatalból megsemmisíttetett, megváltoztatja s a folytatólagos kielégítési végrehajtási eljárásról fölvett jegyzökönyvet tudomásul veszi és az eljárás körül fölmerült költségeket 20 fillér bélyeg és 40 fillér lanudijával együtt 60 fillérben állapítja meg végrehajtató terhére, ellenben az első bíróság végzésének felfolyamodással szintén megtámadott azt a részét, amely szerint az eljárás körül felmerült költségek a végrehajtást szenvedett terhére nem állapíttattak meg, helybenhagyja. Indokolás : Végrehajtó az elsőbiróság végzésének azt a részeit támadta felfolyamodással meg, amely szerint a végrehajtási eljárás megsemmisíttetett és a költségek meg nem állapíttattak, mert állítása szerint a korábbi letiltási rendelvény következtében fizetés történt s igy ez hatályát vesztette s miután követelése részben még fönt áll, ujabb letiltást kellett eszközölnie. A királyi ítélőtábla ugy találta, hogy a felfolyamodás részben alappal bír. Ugyanis az a körülmény, hogy végrehajtató a folytatólagos végrehajtási eljárás során ugyanazon követelést vonta foglalás alá, amely az alapvégrehajtás során már letiltva lett, nem képez oly szabálytalan eljárást, amely hivatalból vizsgálat tárgyát kell, hogy képezze s erre irányuló panasz hiányában az eljárás semmiségét vonná maga után, miért is az első bíróság végzésének e részét megváltoztatni és az eljárásról fölvett jegyzőkönyvet tudomásul venni kellett. Miután azonban a végrehajtást szenvedett terhére csak azok a költségek állapithatók meg, amelyek a követelés behajthatása okából szükségesek és miután a már egy ízben letiltott követelésnek ismételt foglalás alá vonása merőben czéltalan s e részben döntő sulylyal a felfolyamodásban fölhozott az a körülmény sem bír, hogy a letiltás fizetés folytán hatályát vesztette volna, mert ha ez bekövetkezett, e részben mulasztás a végrehajtatót terheli: az első bíróság végzésének azt a részét, amelv szerint végrehajtást szenvedett terhére költséget nem állapított meg, helyben kellett hagyni.