Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 9. szám - Az államügyészség reformja

78. Erdélyrészi Jogi Közlöny 9. szám 47. §-a, illetve 69. §-ának a) pontja alapján kötelességszerűen megtagadja, az ügyvédi kamara a fél esetleges panasza alapján lesz hivatva az ügyvéd eljárásának helyes, vagy helytelen volta felett határozni. Végül értesítem a Kamarát, hogy egy felmerült eset alkalmából 1878. évi márczius hó 6-án 5403. I. M. szám alatt rendelet adatott ki, amelynek értelmében sommás perekben a vagyontalanságát szabályszerűen bizonyitó fél kérelmére pártfogó ügyvéd csak akkor rendelhető ki, ha a kérelmező érthető előadási képességgel nem bir. Minthogy ez a feltogás az 1868. évi LIV. t.-cz. 90. §-ának rendelkezésével ellenkezik, tekintettel arra is, hogy az 1893. XVIII. és az 1907. XVII. t.-czikknél fogva a sommás perek fontossága és jelentősége tetemesen növekedett: figyelmeztetem a Kamarát, hogy a vagyontalan perlekedőknek sommás perekben is feltétlen joguk van arra, hogy a pártfogó ügyvéd kirendelését kérjék, hogy kérelmük abból az okból, hogy érthető előadási képességgel bírnak el nem utasítható és hogy ennélfogva a bíróságoknak pártfogó ügyvéd kirendelése iránti megkeresése a kirendelés indokának vizsgálata nélkül teljesítendő. Budapest, 1908. január hó 28-án. A miniszter helyett: Imling s. k. államtitkár. (Ez a körrendelet a lapunk 4. és 8. számában tárgyalt conerét esetből kifolyóan adatott ki. — Szerk.) Táblai értesítő. i A kolozsvári kir. Ítélőtáblán 1908. évi februárius hó 11. és következő napjain előadott ügyek az alább részletezett elintézésben részesültek: I. Polgári szakosztályban. 206. Dr. Simándi István — Rácz János hagyatéka ügygondnokának -- özv. Szász Silimonné és t. végreh. — rend. 290. Ugyanazon ügyben járásbirósági jelentés, melylyel a Dr. Simándi István kérvényét felteijeszti — f. o. v. 207. Özv. Szász Silimonnének és st. — Szász Nyikuláj és neje ell. végrh. — f. o. v. 233. „Sayhuscher Papirfebrik" rt. — az Első Erdélyi szabadalmazott szivarpapir és szivarkahüvely gyár rt. végrh. — mv. v. 234. Fáv Victorné — Pogány Károlyné elleni póthelyszinlelés •— mv. v. 250. Özv. Kádár Vaszilikáné és társai — Bács Sámoilla és t. végreh. — hh. v. 258. Dr. Gajzágó Béla - Oára Juon és t. végreh. — hh. v. 259. Ugyanazon végrehaj tatónak ugyanazon végrehajtás szenvedők elleni végreh. — rmv. v. 128. Özv. Kovrig Tivadarné — Glück Rezső 34000 K tőke — rend. 199. Dr. Barbul Kelemen — Kimplán Lika és ts. 2645 K 20 fill. — hh. it. 202. Id. Lupu Miklós — iíj. Lupu Miklós ingóságok kiadása — hh. it. 304. Fratteli Rizi — Beder Sándor csődtömege 167 K — rend. 452. Govrik Ferencz — Veér Györgv ingatlanoknak zár alóli felold. — hh. v. 388. Govrik Ferencz - - Weér György ingat!. zár alóli felold. — hh. it. 4947. Toader George 1. Nikuláj és neje — Toader Gonstántin 1. Nikulás gyümölcsfák tulajd. elism. — hh. it. 396. Özv. Ardeleána Ávrámné ugy is mint gyám — kk. Csizmás Zsófia inga'l. tulajd. — hh. it. 238. Szigetti József házas. felb. — hh. it. 239. Polácsek A. czég — Prigona Nikuláj 600 K — hh. it. 245. Neag helyesebben Costea Szimion — Todea Nikuláj és t. hagy. át. végz. hatályt — hh. it. 307. Pulpe György -- kk. Pulpe Ilona törv. szárm. kimond. — f. o. v. 531. Patikán Anna—Vitelár Miklós el. házas. felb. — megv. it. 299. Munteán János — Br. Pittel Adolf ingó végreh. — rend. 318. Bacsó Péter — Hiskursi Vaszi ingó végreh. — mv. v. 352. Gál Istvánné — Gál István ingó végreh. — mv. v. 353. Gál Istvánné — Gál István ingó végreh. — mv. v. 532. Fer Miklós — Feffer Mária ház. felb. megs. v. 9. Rogoczeli volt urb. közöns. — Diosi és Beck czég 4000 K kárt. — f. o. v. 27. Pap Györgyné s t. — özv. Török Juonné és t. örökl. jog elism. — hh. it. 34. Szilágyi János — Dési József és t. életjáradéki és zálogjog töri. — rend. 195. Nodis Gábor és t. — Heres Juon a Onuczi árv. — rend. 338. A dési kereskedelmi bank — Vecsár Tódor s t. végreh. — mv. v. 347. A dési leszámítoló bank — Vecsár Tódor végreh. — rmv. v. 407. Nagy Vurvára — Gabriheju Jakab végreh. —- megv. v. 418. Búzás István s t. — Tóth István ing. tehem. felébb, visszaút, kérd. felfoly. — hh. v. 4537. Tomotius Jnon és t. — özv. Tomotás Petruné örök. jog elism. — rmv. it. 18 részt ugyanazon közleményben foglalt, a Btkv. 261. §-a alá eső, nyomtatvány utján elkövetett becsületsértés vétségének minősített egyéb kitételek miatt emelt vád alól felmentette, miáltal megsértette az eljárásnak azt a lényeges szabályát, miszerint ugyanazon cselekmény miatt elitélésnek és egyúttal felmentésnek helye nem lehet. De — egyebektől eltekintve — a kir. tábla ítéletének rendelkező része arra enged következtetést, hogy a kir. Ítélőtábla is Ítéletének hozásánál alapul vette az első fokú biróság által elfoglalt fentebb érintett ama téves álláspontot, mely szerint valamely sajtóközleményben előforduló egyes állitások és kifejezések különböző természetükhöz képest az egyes kitételek mindegyikében rejlő különálló büntetendő cselekmények tényálladékát megállapíthatják. Erre mutat a kir. tábla Ítéletének az a rendelkezése, mely szerint egyrészt az első fokú biróság Ítéletének azt a részét, melylyel vádlott bűnössége az U. 32. számában megjelent közlemény egyes kitételei miatt a Btkv. 258. 259. §-ai alá eső rágalmazás czimén megállapittatott, megsemmisitette és másrészt az ítéletnek azt a részét, melylyel vádlott az ugyanazon közleményben foglalt egyéb kitételek miatt a btkv. 261. §-ában meghatározott becsületsértés czimén ellene emelt vád alól felmentetett, érintetlenül hagyta s végül ugyanazon közleménynek más kitételei miatt a K. G. irányában elkövetett, a btkv. 261. §-ában meghatározott becsületsértés vétségét megállapította. Ezek mindkét alsó biróság ítéletét — az indokolásra vonatkozó részekkel kapcsolatban — érthetetlenné teszik. 19 384. §. ÍO. p. Az ítélet rendelkező része és indokolása közötti ellenmondás a Bp. 384. §. 10. pontja, méq pedig annak utolsó bekezdése értelmében hivatalból figyelembe veendő sem. okot képez. 2543—1902. II. 2 Megsemmisítendő volt mindkét alsóbbfoku biróság ítélete abból az okból, mert azoknak rendelkező része ellenmondásban van az indokolással és mert a Bp. 384. §. 10. pontjába ütköző ez az alaki sem. ok ugyanazon törvényszakasz végpontja szerint mindig hivatalból figyelembe veendő. Az ellenmondás az alsóbbfoku bírósági Ítéletek rendelkező része és azoknak indokolása között pedig abban áll, hogy amíg annak a bűncselekménynek, melyben a bíróságok vádlottat bűnösnek mondták ki, a megkülönböztetésre szolgáló körülményei között a rendelkező részben az van kiemelve, hogy a sértett a vádlott bántalmazása következtében a karján 20 napi gyógytartamot igénylő testi sérüléseket szenvedett, ' addig ugyanazon ítéletek indokolásában az mondatik, hogy a vádirat szerinti tényállás a vádlott beismerésével beigazolást nyert, holott a vádirat szerint sértett a vádlott bántalmazása következtében 20 napigyógytartamot felülhaladó testi sérülést szenvedett. A miként tehát ezekből kitűnik, a bűncselekmény, melyben a vádlott bűnösnek mondatott ki, az Ítéletek rendelkező része értelmében és a btk. 301. § ában foglalt meghatározáshoz képest az okozott testi sérülések 20 napi gyógytartamára való tekintettel csak a súlyos testi sértés vétségének tényálladékát foglalva magában, ezzel ellentétben azonban az Ítéletek indokolása szerint mindkét alsóbbfoku biróság mégis azt találta bizonyítottnak, hogy a sértett által szenvedett testi sérülések gyógytartama a 20 napon tul