Erdélyi jogélet, 1944 (3. évfolyam, 1-5. szám)

1944 / 2. szám - Hatályukat vesztették-e a konverziós törvény 75. §-ában gyökerező illetékjogi rendelkezések?

46 san ezt a bűncselekményt nem lehel elkövetni. Az okirat szövege 3 részre tagozódik. Első része a sértett és vádlott között megjelölt elszámolás ered­ményeként a nevezett vádlott ál­tal különböző jogcimea támasztott J20 000 pengő követelésének sér­tett részéről történt elismerését és a követelés erejéig ingatlanaira jelzálogjog bekebelezésének en­gedélyét tartalmazza* Második része az esedékesség­ről rendelkezik. Végül a harmadik rész sza­bad választási jogot enged vád­lottnak kielégítési módja tekin­tetében. A közvád azt az utóbbi ki­kötést tette uzsora cimen vádtár­gyává, mert szerinte a halasztást vádlott uzsorás előny kikötése mellett adta meg. Az való, hogy a teljesítésre az okiratban öt év van engedélyezve azzal a hozzáadással, hogy az adós előbbi elhalálozása esetén a teljesítési határidő azonnal be­következik. Az is tény, hogy az említett okirat szabad választást ad a hi­telezőnek arra, hogy magát vagy készpénzben, vagy az ingatlanok­nak alacsonyan megszabott áron való megvétele utján elégíthesse ki. Nincs tényadat arra nézve, hogy az ingatlanoknak feltűnő olcsó áron leenddő megvehetésére vonatkozó kikötés indító oka mí volt. Helyes az alsóbb fokon eljárt bíróságoknak a tényekből vont az a kevetkeztetése, hogy az in­gatlanokra vonatkozó kikötés az adósra nézve feltűnően terhes volt, továbbá, hogy az adós szo­rult helyzetben volt és szerepet játszott az adósnak idős korával járó befolyásolható vólta is. Azonban az a körülmény, hogy a teljesítésre adott halasztás a terhes kikötések mellett volt-e megadva, a fentebb emiitett oki­ratból kétségtelenül nem tümk ki. Mert az ingatlanokból való ki­éi égithetés joga csak vagylagosan illette meg vádlottat aki e jogá­val sohasem is élt. De továbbmenőleg rámutat a m. kír. Kúria arra, hogy az Í93Í. évben benyújtott és az uzsora szabályozására vonatkozó törvény­javaslat a tárgyalások rendén mó­dosuláson ment keresztül. Az J932. évi VI. t. c. címén hatály ba lépett törvény az eredeti ja­vaslattól eltérően a büntetőjogi kö/etkezményeket szűkebb térre szorította. A törvények itt számba nem jöhető 6 — 8 §-ain kívül az 5. §. szabja meg azokat a felté­teleket amelyeg fentforgása esetén az uzsora büntetendő. Eszerint pedig az uzsorás va­gyoni előny oly uzsorás szerző­zésben való kikötése, vagy meg­szerzése esik büntetőjogi megíté­lés alá, amelyben az előlegezett szolgáltatás tárgya pénz vagy mái ingó dolog. Ennek az indoka az hogy az egyéb cimen teljesített szolgálta­tással való uzsoráskodás nem oly veszélyes és nem oly elterjedt, etekíntetben a magánjogi szabá­lyok kielégítő védelmet nyújta­nának. A kissebb réstben való kői-

Next

/
Thumbnails
Contents