Erdélyi jogélet, 1944 (3. évfolyam, 1-5. szám)

1944 / 1. szám - Szemelvények a zálogjog köréből, különös figyelemmel az 1927:XXXV. t. cikkben foglalt jelzálog törvényre

24 A végkielégítés a szolgálat megszűntével válik esedékessé. A felperes maga sem állította, hogy végkielégítésére a felek közt valamely megállapodás jött létre, de még azt sem, hogy Magyarországon teljesített szolgálata alapján szolgálati viszonyának megszűntekor történt elszámoláskor végkielégítése iránt igényt támasztott s arra jogát fenntartotta. A román cégnél román területen, mint végleges alkalmaztatás helyén megszűnt szolgálati viszony alapján támasztott végkielégítési igényre a szolgálat megszűnésekor érvényben volt román jogszabályok alkalmazandók, ezek pedig a végkielégítést nem ismerik A nemzetközi magánjog szerint szolgálati szerződéseknél kényszerítő erejű jogszabály alá nem eső jogkérdésben a felek megállapodása, megállapodás hiányában pedig általában a szolgalat teljesítés helyének joga alkalmazandó. Alaptalan tehát a felperesnek amiatt emelt panasza, hogy a fellebbezési bíróság anyagi jogszabálysértéssel utasította el végkielégítésre irányuló keresetét. (Kír. Kúria P. I855--í$>43.) Kefe»l<eJelml »o«i. 1«. Az 1908. évi LVII. t. c. alkalmazása részleges üzletátruházás esetén. Fióküzlet átruházása. szerint azt a kérdést, hogy forog fenn üzletátruházás, különösen, ha az üzlethez tartozó vagyon nem egészben vétetett át, az eset összes körülményei szerint kell megítélni. Ebből a rendelkezésből az következik hogy üzletátruházásról nemcsak akkor lehet szó, ha a kereskedelmi üzlethez tartozó minden vagyonérték a maga összességében kerül átvételre, hanem az eset körülményei szerint megállapítható az az üzlethez tartozó vagyonérték egyrészének átvétele alapján is. Ha a kereskedő szerződéssel csak a fióküzletét ruházza át másra, annak, hogy a fióküzletnek önálló jogalanyisága nincs a fentidézett törvény alkalmazása szempontjából nincs jelentősége. Az ily átruházással ugyanis lényegileg az az eset valósul meg, amidőn az átruházásnak nem az egész üzleti vagyon a tárgya, hanem csak egyik körülhatárolt része. A fentiek szerint azonban az üzleti vagyon egyrészének, igy a fióküzletnek átruházása esetén is szó lehet az 1908. évi LVII. t. c. rendelkezései alá eső üzletátruházásról, önként értetődően azzal a korlátozással, hogy az átvevő felelőssége csak a fióküzlettel közvetlen kapcsolatban álló üzleti tartozásokra terjed ki. (Kír. Kúria 4443-Í943. sz.) 1908. évi LVII, t. c. 3. §-a