Erdélyi jogélet, 1944 (3. évfolyam, 1-5. szám)

1944 / 1. szám - Szemelvények a zálogjog köréből, különös figyelemmel az 1927:XXXV. t. cikkben foglalt jelzálog törvényre

22 fennforgását ugyanis a föhatafomban történt változás után érvényben lévő jogszabályok szerint kell elbírálni, hu a bejegyzés a főhatalom változásig nem tőrtént meg, s ez az alperesek tulajdonszerzésének jogszerűsége felett való döntésnél akkor is irányadó, ha az ingatlan egy részét tovább adták. (Kír. Kúria P. 3064-Í943. sz.) 9. Hatásági Jóváhagyás hiányának következményei az adásvételi szerződésre. Ha a 4000.1917 M. E. SS. r.-ben elOirt jóváhagyást a román megszállás bekövetkeztéig a szer. ződés el nem nyerte s később aromán hatóság által sem hagyott jóvá: a benne foglalt ügylet nem vált érvényessé. A felperes az Í440 —1941. M. E. rendelet 7. §-a alapján csak akkor léphetne fel kártérítési igénnyel, ha ingatlanát 1918. október hó 28 napjától (940. szeptember Í5. napjáig terjedő időben az idézett jogszabályban megjelölt körülmények között elveszítette volna. Ezek szerint a kártérítési igény első előfeltétele, hogy már tulajdonában lévő ingatlanát veszített légyen el a kártérítés iránt fellépő személy. Az első kérdés tehát az, hogy a felperesé voltak-e a keresetben felsorolt ingatlanok ? A fellebbezési bíróság jogszabálysértés nélkül döntött akként, hogy az ingatlanok tulajdonjogát a felperes nem szerezte meg. A tulajdonjog átruházása tekintetében ugyanis a szerződés megkötésével I9J8. aug. 27-éu a felek akarat megegyezése létrejött, de az ügylet érvényességéhez a 4000-1917. M. E. r. s illetve 11. §-a értelmében hatósági hozzájárulás volt szükséges. Amíg tehát ez a hozzájárulás nem tör tént meg a szerződés érvényessé nem vált, következéskép a vételügylet létre sem jött. Már pedig az irányadó tényállás szerint a felperesnek sem az állami főhatalom változásig a magyar, sem azután a román hatósági hozzájárulást megszereznie nem sikerült. De ha helytálló lenne is a felperesnek az az álláspontja, hogy a magyar hatósági hozzájárulásra vonatkozó törvényes rendelkezés az idegen megszállás folytán hatályát veszítette s így ő az ingatlanokat a szerződéssel minden további nélkül megszerezte, a m. kír. Kúria megítélése szerint a felperes akkor rem lett az ingatlanok tulajdonosa, mert ingatlan tulajdonának megszerzéséhez szükséges, hogy a felek a tulajdon átruházásában érvényes alapon megegyezzenek és hogy a tulajdonjogot a szerző ja. vára a telekkönyvbe bejegyezzékMárpedíg nem vitás, hogy a tulajdonjog bekebelezése a felperes javára nem történt meg. A felperes ezek szerint jogérvényesen a szóban 1 évő ingatlanok tulajdonjogit nem szerezte meg, azt tehát az I440-Í94Í. M. E. sz. rendelet 7. §-ában meghatározott módon el sem veszíthette. Következéskép e rendelet idézett szakaszára alapított kártérítési igénye is alaptalan. (Kír. Kúria P. VII. 3068— Í943. M.)