Erdélyi jogélet, 1944 (3. évfolyam, 1-5. szám)

1944 / 5. szám - Jegyzetek az 1944. évi VI. tchez [1. r.]

120 ben nem volna bűncselekmény, szó sem leket. Csak akkor igényelhetene jogosan kártalanítást, ha kétségtelenül bizonyítást nyerne, hogy a a cselekményt más követte el. Ez bizonyítva nincs. (Kúria B. 2—J944. sz.) 56. Ártatlanul elszenvedett előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság miatti kártalanítás előfeltételei. Gyilkosság büntette miatt indult eljárás, melynek során Í942. szeptember 24-tőí december Mg az elsőfokú felmentő ítélet meghozataláig elrendelt vizsgálati fogságban volt, kérelmező. Az 1942. december 1. napján tartott főtárgyaláson a kir. ügyész ellene a vádat a Btk. 278. §. helyett a Kbtk. 123. §-ába ütkö ző, a holttest eltemetésére vonatkozó szabályok megszegésének kihágására változtatta, eme vád alól azonban a kir. törvényszék a Bp. 326 §. 2. pontja alapján jogerősen felmentette, öt szabadlábra helyezte, mert azt, hogy a változtatott vád alapjául vett ezt a bűncselekményt vádlott elkövette, bizonyítva nem látta. Erre felmentést követőan Í943. március (3-án beadott kérelmében kártalanítást kér. A kérelem nem alapos. Bp. 576. §. alapján kifejlődött és állandóan követett bírói joggyakorlat szerint ugyanis a vizsgálati fogság elszenvedéséért kártalanítás csak akkor igényelhető, ha a terheltet minden alapos gyanuok nélkül helyezték vizsgálati fogságba és az eset összes körülményeiből nyilvánvaló/ hogy magatartásával semmi okot sem szolgáltatott a bűnvádi eljárás megindítására. Ellenkező esetben, különösen akkor, ha a bűnvádi eljárás megindítására a fennforgott körülmények közt alaposnak mutatkozott gyanú szolgáltatott okot és a vádlottat utóbb azért mentették fel, mert az eljárás megindítására alapul szolgált ténybeli adatok az eljárás során az elitélésére elégséges támasztékot nem nyertek, az állandóan követett bírói gyakorlat szerint a kártalanítási igény megállapítására törvényes alap nincs. Már pedig olyan egyénkéat kér kártalanítást, aki gyilkosság bűntettével gyanusitattván, a Bp. (49. § í bek. rendelkezésénéi fogva csak a vádtanács határozatával lett volna szabadlábon hagyható, akinek szükséges elfogása és fogvatartása — birói intézkedéstől függetlenül — a törvény kötelező rendelkezése folytán az alapos gyanúsítására azonnal beállott. Az alapos gyanú pedig nyomozási beismerése terhelt társainak önmagukat és öt is terhelő beismerése, valamint a tanuként kihallgatott falubeliek észleletei folytán kétségtelenül fennállott* Végül arról, hogy a vádba tett cselekmények a törvény értelmében nem volnánakbüneselekmények, szó sem lehet. Ekként a kártalanítási igények a Bp. 576. §-ában meghatározott egyik jogalapja sincs meg. Ezért a m.kír. Kúria az alapfalam kártalanítási kérelmet elutasította. (B. 525 -4944. Kúria,)