Erdélyi jogélet, 1944 (3. évfolyam, 1-5. szám)

1944 / 4. szám - A visszatartó birtokos jogállása és felelőssége

88 felperesnek a H. T. 80. §. a. pontjára alapított keresetét a H. T. 80. § utolsó bekezdése értelmében, a feldultság hiánya miatt elutasította. (P. II*. 2384—J943. sz. Kír. Kúria). 33. A hitvesi hűség megsértésére alapos gyanút keltett helyzetben talált nö nem hivatkozhatik arra. hogy a férj az 6 megkisértöjével a tettenérési jelenet megrendezésében egyetértett. A felebbezésí bíróság tényként állapította meg, hogy 1939. december 22-én hajnalban, amikor alperes, és a tanuk beléptek a felek lakásába, felperesnő mellett az ágyban alperesnek B. nevű öccse feküdt. Felperes tehát egy idegen férfivel olyan helyzetben volt együtt, mely a hitvesi hűség megtartása tekintetében jogos gyanú keltésére adott alapot, jó hírnevére pedig árnyat vetett. Felperes előadása *szerínt sógora hajnalban 3 órakor a boltban való rövid tartózkodás után jött be hozzá a szobába és azonnal elfújta a lámpát. Alperes és a tanuk azonban ezt követően csak kb. 1/2—t óra múlva léptek be a szobába s ezt megelőzően az udvaron az ablak előtt, illetve a konyhaajtónál mintegy Í0—Í5 percig hallgatóztak anélkül, hogy felperes részéről védekezésre mutató viselkedést észleltek, vagy pedig, hogy a szobából lármát, vagy zajt hallottak volna. A sógor megérkezése és a tettenérés között eltelt hosszabb idő tehát megcáfolja felperesnek azt az előadását, hogy a tanuk abban a pillanatban léptek be, amikor a sógor eloltotta a lámpát. A tanuk által leírt az a helyzet is, hogy a felperesnő sógora a sötét szobában levetkőzve, a dunna alatt felperesnő mellett feküdt: ellene mond felperesnő ama előadásának, hogy a sógora erőszakot alkalmazott volna vele szemben. Nem lehet tehát szó felperesnő részéről olyan kényszerhelyzetről, amelyet ő elhárítani ne tudott volna. Felperesnő egyébként meg sem jelölte, hogy sógorának milyen ténykedésében és magatartásában nyilvánult meg az állítólagos erőszak, arról sem beszélt, hogy a támadás el'ení védekezésben kitartott volna. Ha való volna is felperesnőnek az az előadása, hogy ő mellbe vágta sógorát, mikor ez a dunnát róla le akarta huzní, utóbb felperesnő a védekezést nyílván abba hagyta, mert a fentiek szerint a sötét szobában csak utóbb és hoszszabb idő múlva belépő tanuk az egymás mellet levetkőzve, a dunna alatt találták őket anélkül, hogy a felperesnő előző védekezésének bármely nyomát vagy jelét észlelték volna. Nincs jelentősége a felperesnő vétkességének megállapításánál az általa kiemelt ama körülménynek, hogy a két fivér az ő megkísértése végett előzetesen egyetértettek és felperesnő tettenérést megrendezték, amint azt a fellebbezési bíróság egyébként helyes ténybeli következtetéssel megállapította*