Erdélyi jogélet, 1943 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 3. szám - A nagyváradi jogásznap

66 ber hó 7. napján megvette kérelmezőtől, ennek ingatlanaiból három hóid kiterjedésű szántónak V3 részét, vagyis természetben í kat. holdat 4000 feuért. Ennek az ingatlannak az eladáskori forgalmi értékét szakértők 12 000 leire, ÜL 9000 leire, a jelenlegi, tehát valóságos értékét az előbbi szakértő 500 pengőre, az utóbbi 300 pengőre tették. Az elsöbiróság az ingatlannak az eladáskori forgalmi értékét az utóbb nevezett szakértő véleménye ala ján 9000 leiben a vételár összegét a szerzési költségekkel együtt 4580 leiben, s a kérelmező kárát 4450 leiben, vagyis 148 pengőben állapította meg, a kérelmet azonban elutasította, mert ez a kár a kérelmezőnek az eladás idejében létezett vagyoni helyzetéhez mértén súlyosnak nem tekinthető, míg kérelmezett a vételárat olyan jószágok árával fizette ki, amelyek értéke időközben 200 -300°/o-kal növekedett. Kérelmező felfolyamodásában kérte, hogy a kír. ítélőtábla az elsőbíróság végzését változtassa meg, a kérelmezettet a kért 500 pengő kártérítés fizetésére kötelezze. Kérelmező a kihallgatott szak értők véleményével nemcsak azt bizonyította, hogy az ingatlant a forgalmi áron alul adta el, hanem azt is, hogy az eladás idejében fennállott forgalmi ár az ingat an valóságos értékénél kevesebb volt. Kérelmező tehát az egyéb törvényes feltételek fennforgása esetén az Í440-I94Í. M. E. sz. rendelet 7. §-á és a 3000—Í942. M. E. sz. rendelet í. § a értelmében kártérítésre tarthat igényt, amely igénye független attól, hogv az eladás idejében milyen vagyonnal rendrlkezett, valamint attól ís, hogy kérelmezett a vételárat jószágok eladási árából fedezte. Az elsőbíróságnak tehát ezzel ellentétes álláspontja téves. A kártérítés mérve pedig az utóbb hivatkozott re' delet értelmében ahhoz a különbözethez igazodik, amely az ingatlan eladási ára és valóságos értéke között mutatkozik. Jelen esetben az eladási ár 4000 lei volt, de ehez hozzászámítandó a szokásos 10%-os szerzési költség, amellyel együtt a kérelmezettnek az ingatlan 4400 leibe, vagyis Í46.66 pengőbe került Míg valóságos értékül arra figyelemmel, hogy az elidegenített ingatlan kaszáló s más has nló ügyekben szerzést tudomása szerint a rendszeres művelést nem igénylő kaszálónak a valóságos értéke a haszna alapján általában és át ágban 400 pengő, a kír. ítélőtábla az egyfelől 500, más felől 300 pengőt kítévő szakértői értékelés középarányosát, vagyis 400 pengőt fogadta el. Ebből a 400 pengő értékből levonva a 146.pengőt, amibe kérelmezettnek az ingatlan került, az így előálló 253.34 pengő különbözet tekintendő a kérelmező kárának és a kérelmezett nyereségének. Ez az összeg pedig szembe állítva a vételárral, kérelmezőre nézve súlyos káit, kérelmezettre nézve a méltányossággal arányban nem álló nyereséget jelent, így a kárenyhítésnek a hivatkozott rendeletekben előírt további előfeltételei ís fennforognak. Figyelemmel pedig arra, hogy kérelmező az első világháború-