Erdélyi jogélet, 1943 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 3. szám - A nagyváradi jogásznap

Erdélyi Po^élet 59 Á nagyváradi jogásznap. Irta: Dr. Bálás László, a nagyváradi kir. ítélőtábla elnöki titkára. A Magyar Szent Korona testéhez töitént visszacsatolással a keleti és erdélyi országrészen két átlam joga ütközött össze: a magyar és a román államé. A jogrendszerek találkozása az átmeneti idő alatt szükségképen nehézségek elé állította e terület jogászait. A problémáknak a két jogrendszer különbözőségében tárgyi adottságai voltak. Nem kevésbbé jelentősek voltak azonban a jogi ismeretek terén arok az alanyínak mondható nehézségek, amelyekkel a tranoní területről jött jogászoknak a román jogrendszer, a keleti és erdélyi jogélet emlőin nevelkedett jogászoknak pedig a magyar jogrendszer nem ismerése miatt kellett megbirkózniok. A magyar jogrendszernek a legfontosabb jogterületeken történt mind teljesebb bevezetése a trianoni országrészek jogászai javára szolgált. A keleti területek jogászai pedig mind erősebb ütemben voltak kénytelenek a magyar jogot nagy elveiben és részleteiben is elsajátítani. Különösen az ügyvédi pálya az, amely a nehézségeket a legjobban megérezte. Elsősorban azért, mert míg a bíró a polgári, vagy a büntetőjogra, a hivatalnok a közigazgatás egy-egy szakára specializálhatja magát és korlátozhatja a joganyagba való mélyebb behatolást, addig az ügyvédnek az egész életet behálózó jog minden területén egyaránt otthon kell lennie. De kétségtelen az is, hogy az ügyvédi kar fiatal tagjaínak nagy részénél — hibájukon kívül — hiányoztak mind az elméleti, mind a gyakorlati alapok, amelyekre gyorsan lehetett volna magyar jogtudásokat biztonsággal felépíteni. Elméleti téren a román ügyvédi képesítési minimum alacsony volta (lícen^a) miatt, gyakorlatilag pedig a román idők joggyakorlatának helytelen iránya miatt, amely az ügyvédi foglalkozást igen sok esetben az eszközökben nem válogató kijárássá Züllesztette. Annál nagyobb érdeme e terület fiatal ügyvédeinek,