Erdélyi jogélet, 1943 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 2. szám - A m. kir. Államkincstár felelősége az 1440-1941. M. E. sz. rendelet 6. és 7. §-ainak alapján

38 Erdélyi lo^lef lett az ingatlan tulajdonosa és nem magánjogi uton, mert kénytelen volt telekkönyvileg magára kebeleztetni a román államkincstár nevén talált ingatlanokat, mert nem a román államkincstár jogutóda s mert esetleg a jövőben kötendő nemzetközi egyezmény alapján az ingatlanokért ellenértéket kell fizetnie. Tetszetős indokok ezek, amelyek első tekintetre elfogadhatónaknak is látszanak. Közelebbről* és mélyebben vizsgálva azonban a kérdést, a jogi helyzet egészen más. Az 1440—1941. M. E. számú rendelet sehol nem , tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint a m. kir. államkincstár ellen a 6. és 7. §-ok alapján fellépni nem lehetne, vagyis a m. kir. államkincstár a rendelet hatálya alól sehol sincsen kivételezve. Viszont pedig tény, hogy a román államkincstár nevén volt ingatlanokat megszerezte. Ha nem szerzte volna meg, nem volna ma azok tulajdonosa. Tény, hogy a bécsi döntés napjával, vagyis 1940 augusztus 30-ával önként értetődően lett a tulajdonossá mindannak, ami a román államkincstáré volt. Tény tehát, hogy további szerző. (7. §. 2. bek.) Tény, hogy a bécsi döntéssel megszerzett ingatlanoknál jogelődje van és tény, hogy ez a j gelőd a román államkincstár, amelynek tehát a m. kir. államkincstár jogutóda. Kétségtelen, hogy a tulajdonjog megszerzésével nem csak az abból folyó jogokat szerezte meg, hanem felelős az ingatlanokkal kapcsolatos kötelezettségekért is. Nem lehet vitás, hogy ha a m. kir. államkincstár nem nyújt be kérelmet a telekkönyvi tulajdonjognak javára leendő bekebelezése végett, amihez volt ugyan lehetősége, de nem volt kötelezve és a román államkincstár nevén maradtak volna továbbra is az ingatlanok, a károsult félnek a 6. és 7. §-ok alapján a román államkincstár ellen követeléstel fellépnie feltétlenül joga lett volna, miután az 1440—1941 M. E. számú rendelet ezt szintén nem zárja ki. A károsult fél pedig az ügylet felbontása, illetve a természetben, vagy készpénzben leendő kártérités iránt a 6. és 7. §-ok alapján támasztható igényét nem veszitheti el azért, mert a m. kir. államkincstár telekkőnyvileg magára irattá az ingatlanokat s nem hagyta fenn az átirást arra az időre, amikor a károsultak az 1440—1941. M. E. számú