Erdélyi jogélet, 1943 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1943 / 7. szám - Az igénybevétel elől elvonás [1. r.]
158 elszámolásra hagy a gazdánál bizonyos mennyiséget, a 111.000—1943. K. M. számú rendeletből pedig világosan kitűnik, hogy a „beszolgáltatási kötelesség teljesitése után megmaradó kenyérgabona" mennyisége sem olyan, amely a közellátás biztosítása szempontjából közömbös, mert elsősorban „vetőmagszükségletét köteles" belőle a gazda biztosítani. Nem tesz különbséget tehát, hogy a betakaritatlan búzát, vagy a házi használatra meghagyott árpát viszi-e el a tolvaj, mert a kataszteri tiszta jövedelem után kivetett „buzaegység" szerint a terméshez viszonyitva megállapítható a be nem szolgáltatandó mennyiség (100.800—1943. K. M. sz. r.). Az ujabb rendeletek szerint elbírálható esetekben eszerint a ténymegállapításra olyan keret áll rendelkezésre, amelynek kitöltése már sokkal könnyebb. Tényállást kell tehát mindig megállapítani a kérdéses cikkel kapcsolatos, a zároló rendeletek szerint lényeges körülményekre nézve is, hogy a § alkalmazhatása kétséget kizáróan megállapítható legyen. Összefoglalva : a Hv. T. 206. §-ában meghatározott vétség tényelemeit bárki megvalósíthatja olyan mennyiségű közszükségleti cikk, hadviselés céljára szolgáló eszköz vagy anyag jogellenes elvonásával, amilyen mennyiséggel való szabad rendelkezést a Hv. T. 113.—114. §-ában irt felhatal- t mazás alapján kiadott rendelettel a minisztérium korlátozta. II. A Hv. T. 206. §-a megvalósul, ha az elvonást háború idején követik el. A törvény szövege egyéb időbeli korlátot nem tartalmaz. A Kúria I. tanácsa ezzel szemben két döntésében is arra az álláspontra helyezkedett (B. I. 190—1943; B. I. 2532—1943), hogy a Hv. T. 206. §-ában meghatározott bűncselekményről akkor, ha a kérdéses közszükségleti cikk hatósági igénybevétele már megtörtént, nem lehet szó, mert a vádlottak ebben az időpontban a cikkeket az igénybevétel elől nem vonhatják el. A másodiknak emiitett (B. I. 2531 — 1943) ügyben a tényállás az volt, hogy a városi közellátási hivatal egyik jegyelszámolással és a beszolgáltatott jegyek igazolásával megbízott tisztviselője az egyik pékkel összebeszélés alapján a valóságosnál jóval több kenyérjegy bemutatását igazolta, így a pék 66. q. olyan liszthez jutott, amelyhez a a ténylegesen bemutatott kenyérjegy mennyiség alapján joga nem lett volna. A Kúria ennek a tényállásnak alapján az alábbi okfejtéssel mutatta ki, hogy a Hv. T. 206. § nem alkalmazható :
